Az elmozdíthatatlan Románia

Igen! Kijelenthetjük, az ország az elmozdíthatatlanok kezére került.  A magisztrátusok kezére. Az embereket túszul ejtették. Azt csinálnak, amit akarnak, gyakorlatilag korlátlan immunitást élveznek. Ha valami nem tetszik nekik, beperlik az államot. A döntés vége nem stresszes, a kollégák ítélkeznek. A mai helyzetet egy bizonyos Gigi Vasile gondolatain keresztül szeretném szemléltetni:

„Hogy néz ki egy beteg rendszer?

Elkaptak egy bírónőt, aki kenőpénzt vett fel, hogy kedvező döntéseket hozzon. Az okozott kár összesen meghaladta a 100 millió lejt a DNA (ügyészség) szerint. A bírónő első fokon 7 év börtönbüntetést kapott.

Azt hinnéd, megtörtént az igazságszolgáltatás. De nem. A döntés ellen fellebbezett, ahogy az természetes és jogos. Ezt követően az ügy 6 évig a Fellebbviteli Bíróságon, további 2 évig pedig a Legfelsőbb Bíróságon pihent. Mindezen idő alatt mi történt? A bűntett elévült.

Azt hinné az ember, hogy megúszta, de legalább is vissza kell adnia a pénzt, és abba kell hagynia a bíráskodást. De nem. Itt sem lenne igazad.  A szóban forgó bírónő nemhogy nem fizet semmit, ellenkezőleg, további hárommillió lejt kap az ön pénzéből kárpótlásul azért az időszakért, amíg eltiltották a bírói szolgálattól. A rendszer szerint egész idő alatt neki kellett volna ítélkezni.

És nem csak ennyi. Az ön pénzéből kapott hárommillió lej mellett, amit kap, vissza is helyezik a volt állásába. Majd ő ítélkezik tovább.

És nem csak ennyi. Egy bírósági részleg elnöke is lesz! Természetesen, ugyanis ez volt a tisztsége, amikor elkapták a korrupcióval. Ehhez a tisztségéhez tér vissza.

Tehát nemcsak ítélkezik, nemhogy pénzt nem ad vissza, nem csak a te pénzedből kap egy vagyont, nemcsak havi több tízezer lejes külön-nyugdíjat, hanem addig is mások főnöke lesz, azoknak, akik szintén ítélkeznek. Szorosan felügyeli majd, hogy... helyesen ítélkezzenek.”

Különben Corina Jianu bírónőről van szó a Konstancai Bíróságról, a végleges, jogerős ítéletet pedig a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) hozta meg, amely úgy tűnik, nincs tisztában az elévült bűncselekmény és a nemlétező bűncselekmény fogalmával.

Mutasson bárki egy többé-kevésbé civilizált országot, ahol ma ez megtörténhet. Arról már nem is beszélek, hogy ez az ócska jogi csűr-csavar az elévüléssel, az Alkotmánybíróság hathatós segítségével született, politikusmentés céljából.

Az Alkotmánybíróság bírái, akik néhány napja meghozták ítéletüket a különleges nyugdíjakat rendező törvényről, amely egy mindenki számára érthetőbb nyelvre lefordítva így hangzik: a törvénytervezet általánosságában kiállja az alkotmányosság próbáját, kivéve a bírák jogait, amelyek nem változtathatóak. Mármint a saját jogaikról. Semmi más nem számít. Sem az infláció, sem a gazdasági stagnálás, sem a hatalmas költségvetési lyuk, sem a PNRR-források elvesztésének veszélye, sem...Az összeférhetetlenségről még csak nem is hallottak.

Az Alkotmánybíróság gyakran pozícionálja magát a végrehajtó és/vagy törvényhozó hatalom helyébe. Pedig elviekben az ő szerepe egy törvény alkotmányosságának/alkotmányellenességének megállapítására korlátozódik, az Alkotmányt sértő cikkelyek pontosításával. De nem, ő megoldásokat, utasításokat ad, néhány gyermeteg kommentár a megindoklásban, ahol végül is csak a saját véleményükre szorítkoznak. Valójában a kilenc bíró közül nagyon kevesen rendelkeznek alapos és hosszú szakmai tapasztalattal. Többnyire politikusok voltak.

Mint minden ember, engem is túszul tartanak. De meg vagyok győződve arról, hogy soha nem fogok Stockholm-szindrómában szenvedni. De attól tartok, hogy Románia sem lesz soha elmozdítható.