Az érettségi margójára
Az utóbbi napok az érettségi vizsgák jegyében teltek. Mára ismertek lettek az eredmények is. Bóklászva a számok között, a kép eléggé lehangoló.
Országos szinten az átmenési arány 73%, míg szűkebb hazámban, Bihar megyében 75,2%. Az országos képhez hozzátartozik néhány kirívó eset is. Konstanca és Buzău megyében 4-4 líceumban az átmenési arány zéró. Csak kíméletesen halkan tennék fel egy kérdést. Az ezekben leadó tanárok részt vettek a pedagógus-sztrájkban? Mert volna még egy számadat, ami szintén nem a javukra szól: a már lezajlott, a VIII. osztályt követő képességi vizsgán a városi környezetben tanuló diákok 14,8%-a, míg a vidéki iskolák tanulói közel 40%-a (ez 10%-kal magasabb mutató, mint az előző évben) nem érte el az átmenő, ötös osztályzatot.
De maradjunk az érettséginél. Egy kicsit szűkítve a kört, idézem a Maszol.ro portál ide vágó cikkét: Kovászna és Hargita megyében is a tavalyinál gyengébb eredmények születtek. A végzős diákoknak továbbra is a román nyelv és irodalom vizsga jelenti a legnagyobb kihívást, ezen a próbán a legalacsonyabb az átmenési arány. Ugyanakkor hatalmas a különbség az elméleti és a szakközépiskolák érettségiző diákjainak teljesítménye között: Kovászna megyében az elméleti líceumokban 83,80 százalékos az átmenési arány, Hargita megyében három kisebb szakközépiskolában egyetlen diáknak sem sikerült az érettségije. Ha nem is elfogadható teljes mértékben, de itt azért keményen betartott a román nyelv és irodalom anyanyelv-szintű megkövetelése.
És elérkeztünk, a számomra legfájóbb eredményekhez. Mi is a helyzet Nagyváradon? Ott, ahol a mostani Ady-líceumban (magyar nyelvű) végeztem – időrendi sorrendben – én, a lányom és az unokám. Valamikor, az egyik sokadik érettségi találkozónkon úgy prezentáltam önmagam mondván, hogy ha ma megállom a helyem bármely társaságban, azt három dolognak köszönhetem: az olvasásnak, az iskolámnak és a tévé hiányának. Mert ez, akkor és később is, egy olyan iskola volt, amely örökös versenyben állt a Gojdu-líceummal (román nyelvű), változó sikerrel. A kritérium az egyetemekre feljuttatott diákok létszáma volt. A vegyes Eminescu-líceum sokáig labdába sem rúgott.
Akkor nézzük meg, ma mi is a helyzet. A Gojdu-ban 201 érettségizőből 1 (azaz egy!) nem ment át, a vegyes Eminescu-líceum esetében ez képlet 298/27, az Ady-ban pedig138/39 (!). Aki a százalékokat is kiszámolja, azok még siralmasabbak. Csak hab a tortán, hogy a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumnál (magyar nyelvű) ezek a számok szinte tragikusak: 48/32.
Pedig lenne egy szubjektív észrevételem. Aránylag könnyű vizsgatételek voltak. És mégsem. Most már csak azon gondolkodom, hogy ki is a felelős ezekért az eredményekért: a tanárok, a szülők, a gyerekek vagy egyáltalán a váradi magyar közösségünk?
