Magyarországi gyöngyszemek

Az utóbbi napok három gyöngyszeme a magyarországi kormány áldásos megnyilvánulásaiból:

– Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozta, hogy napjainkban „azért indult általános támadás Magyarország ellen mert irigylik sikereinket”.

Fogalmam sincs, hogy mire is gondolhatott. Talán a Covid 30 ezer áldozatára, ahol lakosságarányosan a világ ezüstérmesei voltunk, vagy az egekbe szökő inflációra, ahol magasan vezetjük az uniós államok erre vonatkozó szintjeit (az uniós átlag közel négyszeresét produkáljuk), amikor minden egyes statisztikai és emberjogi mutató szerint a kullogó utolsó három hely egyikét foglaljuk el, váltakozó sorrendben, Bulgária és Románia illusztris társaságában. Szerinte a civilizált világon mindenki bolond csak mi vagyunk helikopter. 

– Lázár János, építési és közlekedési miniszter nyilatkozta, hogy „a kormány tagjaként azt kell mondjam, hogy ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek, ami persze szíve joguk, és van persze lehetőségük erre, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak".

Én ebből annyit értek, hogy a fideszes szimpatizánsok kapnak némi segítséget és odafigyelést a tőlük ellopott pénzből, az ország másik felét meg csak kirabolják. És mondja ezt egy olyan földesúrrá avanzsált senkiházi, aki egész életében költségvetésből és a helyezkedési tehetségéből élt. Vélhetően nem ivott és nem dohányzott. Lenne erre tán más magyarázat?

– Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozta két napja a Kossuth Rádióban az uniós migráns-elosztási kvóták bevezetéséről: „És fogják, és akkor összegyűjtik őket, és akkor beteszik őket Németországban majd vagonokba? És akkor onnan áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják, és mi meg itt fogjuk őket tartani?!”

Ennek a mondatnak az értelmezésére elég egy gyorstalpalásos házmesteri kiképzés is. Világos, érthető, hogy kire is céloz mindannyiunk szeretett és tisztelt vezére. Erről jutott eszembe, hogy egy félzsidó barátnőm mesélte: 1944-ben Szilágycsehen (de ugyanaz történt Sülelmeden, vagy Máramarosszigeten) kizárólag magyar kakastollas csendőrök vezették le a vagonírozást. Német a láthatáron sem volt. Nem is volt rá szükség. Tehát O.V. nyitott kapukat döngetett, mert ez a házmesteri kaszt nagyon is jó ismerője ennek a felettébb komplex feladat végrehajtásának. Ezeknek még erkölcsi skrupulusai sem lehetnek, ugyanis soha nem kértek bocsánatot zelóta hozzáállásukért.   Ellentétben a németekkel, akik – Konrad Adenauer révén – már 1951-ben megtették ezt. Nekünk maradt példaképnek a középszerű kegyelmes kormányzó, a vitéz és nagybányai. Pedig az unokája (92.) megkövette a magyar holokauszt áldozatait. Igaz, hogy soha nem vállalt fizikai közösséget sem a hazával, sem népével.

Magyarország előre megy, nem hátra! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Previous
Previous

A kivételezettek arcátlansága

Next
Next

Kommunistázó kommunisták