Népfogyatkozás

Legalább húszéves vesszőparipám, amit szűkebb és tágabb ismeretségi körömben is fennen hirdetek, történetesen azt, hogy 50 év múlva (most már csak 30) az erdélyi magyarság létezésének nyomaival zömmel már csak a temetőkben találkozhatunk.

Sajnos, a trend és minden statisztikai adat engem igazol.

Sokan kivándoroltak az itteni reménytelenség jegyében, az itthon maradottak meg nem igazán érdekeltek a demográfiai mutatók javításában. Több egyházi ember is jelezte, hogy nincs is talán plébánia vagy egyházközség, ahol a születések száma elérné az elhalálozottakét. Ha csak a romániai népszámlálásokat vesszük figyelembe, az utóbbi 30 év alatt 40%-kal lettünk kevesebben. Drámai szám. És ez a tendencia az elkövetkező években csak gyorsulni fog. A lakosság elöregedett, a nemzőképes generáció pedig többségében külföldön van. Ritkaság számba megy az a család, ahol ennek egy vagy több tagja ne más tájakon keresné a boldogulás lehetőségeit.

A 2022-es romániai népszámlálás szerint 1 002 200 (6%) magyar maradt az országban. 1992-ben még 1 624 959-en voltunk. Maradtak kétségek?

Erre tett még egy lapáttal az anyaországi Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Szerinte 2050-re akár hétmillióra is csökkenhet a magyarországi lakosság létszáma.  Rámutat, hogy Felvidék még viszonylag jobban áll, ott a visszaesés „csak” húsz százalékos, Kárpátalján „nem tudjuk, mi történik”, de a negyven százalék „ott is meglesz”, a Délvidéken pedig a kilencvenes évekbeli délszláv háborúk tizedelték meg az ottani magyarságot.

„Olyan időszak előtt állunk, amikor a magyarság létszáma itt a Kárpát-medencében úgy fog alakulni, hogy a mi életünkben belátható módon a külhoni magyarsággal együtt 8,5-9 millióan leszünk” – fogalmazott.

Hol vannak azok az idők, amikor még a néhai Antall József, mint Magyarország akkori miniszterelnöke, büszkén vállalta: „Lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. Pedig már akkor is csak 14 millióan voltunk.