A hét aranyköpése
Már többször is megírtam: a lehetőségekhez mérten minél távolabb kerülnék a politikától. Megcsömörlöttem tőle és rendre durván kiszakít a komfortzónámból. Ezért nem is csüngök egész nap a hírcsatornákon. Ebből a műfajból csupán napi egy órát engedélyezek magamnak. Sajnos még ebbe az igen leszűkített intervallumba is belefér egy-egy orbitális marhaság. Ezúttal a pénzügyminiszterünk, Adrian Cîciu, a szociáldemokrata párt jeles képviselője vetette el a sulykot. Büszkeségtől dagadó mellekkel közli az újságírókkal, hogy az idén nem lesz adóemelés és az ország történelmében először most az állam fogja megszorítani a nadrágszíjat. Ugyanakkor mélyen elítéli azokat a hangokat, amelyek szerint a magánszféra viszi a hátán a költségvetésből fizetett köztisztviselőket. El is dicsekedett, hogy a nadrágszíj megszorítása keretén belül egy 10%-os személyzeti átszervezést terveznek, majd július 1-től nem alkalmaznak új köztisztviselőket. Ismerve a hazai állapotokat, biztos vagyok abban, hogy addig költségvetési álláshoz juttatják a rokonokat, az ismerősöket, a politikai szimpatizánsokat. A pesszimizmusomat alátámasztja az a tény, hogy immár lassan 33 éve 1,2-1,3 millió köztisztviselőről beszélünk, pedig az 1989-ben itt élő 23 millió román állampolgárból legalább 6 millióan kivándoroltak, de a köztisztviselői létszám maradt. Minden állami intézményt felszereltek modern számítógépes rendszerrel, de ez sem befolyásolta a tisztviselői létszámot. Az online ügyintézés sem hatott. Emlékszem, a kommunista rendszerben a cégünk vásárolt Felix típusú számítógépeket, majd létesített egy számítógép-központot, több, mint húsz alkalmazottal. Elvileg ez kellett volna könyveljen. Felvettek huszonegynéhány embert (többnyire az alkalmazottak gyermekeit), a könyvelőségről nem bocsájtottak el senkit. A felfogásban mára sem változott semmi.
Visszatérve az állami áldozathoz, a tegnap szelektív béremelést határoztak meg, szintén közalkalmazottaknak. Ez is a megtakarítások jegyében történik? Melyik európai országban lehetséges, hogy a közalkalmazottak bére közel 60%-kal legyen magasabb, mint a versenyszférában? Az állam bátoríthatja a magánszektor elhagyását? Akkor miből fog létezni ez az állam, mert neki nincs pénze! Csak az, amit (zömmel) a magánszektor fizet be adó és illetékek formájában. Ez ilyen egyszerű.
Egyszerű, de nem a pénzügyminiszterünk számára. Ugyanis a már említett sajtókonferenciáján – a közalkalmazottak védelmében – kijelentette, hogy csak lassabban a kritikákkal, ugyanis a közalkalmazotti szféra adja a hazai nyugdíjalap 32%-át. Csupán annyit hallgatott el, hogy a közalkalmazottak fizetését a magánszektor biztosítja, tehát az ezzel járó társadalmi- és betegbiztosítást is. Ilyen végzettség és státusz ennél már többre kötelezné.
Ha ez ilyen hatékony a közalkalmazotti szférában, szerintem szüntessük meg a magánszférát. Extrapolálva, ha mindenki közalkalmazott lesz, minden pénzügyi gondunk megoldódik.
Ui. A tegnap ügyes-bajos dolgom akadt a betegbiztosítónál. Kibattyogtam a város végéig, az utolsó villamosmegállón is túl. Végre ott vagyok, de minden zárva. Egy portás kommunikál egy kis ablakon: Nincs ügyfélfogadás, ma hivatalos ünnep van. Gyermeknap. Még egy szabad nap. Senki nem akarja észrevenni, hogy ezek az ajándékba kapott szabadnapok csak a közalkalmazottaknak kedveznek, rajtuk kívül senki sem ünnepel. Mert valakinek dolgozni is kell, ahhoz, hogy ők pihenhessenek.
