Értem is, meg nem is…

Több, mint száz napja dúl az orosz-ukrán háború. Rettenetes. Már kanapéról nézve is egy borzalom, hát még megélni. El sem tudom képzelni, milyen iszonyatos érzés lehet, amikor egy pillanat alatt a szemeid előtt pusztul el egész életed. Család, barát, lakás, autó.

A hírcsatornákat, közösségi hálót uralják is rendületlenül az ezzel kapcsolatos hírek. Minden felhasználó szinte kötelességének érzi, hogy a nyilvánosság elé tárja az ezzel kapcsolatos véleményét, vélt vagy valós igazságát.

A román emberek, a kommentekben szinte egyhangúan ítélik el az oroszok által kezdeményezett barbár agressziót. Kevesebben de annál hangosabban ágálnak azok a politikai erők, agitátorok, rubelen nevelkedett volt és aktuális pártmunkások, akik egyenlőségjelet tesznek az agresszor és az áldozat közé. De ezeknél igencsak kilóg az egész ló, is nem csak a lába. Ők a Putyin-féle álhír-kommunikáció fizetett palotapincsijei.

Kötve hiszem, hogy az erdélyi magyarok között lenne ilyen díjazott orkeszter, ha van is, számuk elenyésző lehet. Talán még örülhetnék is ennek a következtetésnek, ha nem olvasnám a háború kapcsán a magyar nevű kommentelők álláspontját. Ijesztően sok az oroszpárti vélemény. Azt már nem tudom eldönteni, hogy saját meggyőződésből fakadó értékítéletről van szó vagy az aktuális magyarországi külpolitika ismételt erdélyi begyűrűzéséről.

Amit értek: Azt értem, hogy az ukránok nem örültek eddig egy általános szimpátiának. Európa-szerte elszórták alvilági csoportjaikat. Az erőszakos pénzbehajtásnak, a prostituáltak futtatásának, a maffia-módszerek jeles képviselői. Országukon belül pedig sok esetben az erős nacionalista toposzok teszik őket irritálóvá az emberek szemében. Így születtek – többek között – a sokat vitatott diszkriminatív nyelvtörvényeik is. Az igaz, hogy ezek inkább a nagyszámban ott élő (Kelet-Ukrajna) orosz nemzetiségű állampolgáraik ellen szóltak, de akarva-akaratlan, ennek áldozatul esett a román és a magyar kisebbség is. Akár azt is mondhatnám: tényleg, nem kellett volna annyira cibálni a nagy orosz medve bajszát.

Mindezeket figyelembe véve, akkor sem nézhetünk át néhány lényegi kérdésen. 1994-ben, a Budapesti Memorandum értelmében (aláíróik Oroszország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság) a szerződést aláírók biztonsági garanciái Ukrajna területi integritását vagy politikai függetlenségét érintő fenyegetés, illetve erőszak alkalmazása esetére vonatkoznak. Ukrajna ennek eredményeként 1994 és 1996 között leszerelte a világon a harmadik legnagyobbnak számító nukleáris fegyverarzenálját. Na, és ki az, aki alig húsz év után erőszakkal annektálja a Krím-félszigetet? Az első számú jótálló, Oroszország.

A felsorolt negatívumok összessége sem jogosíthat fel egyetlen országot sem, egy másik ország lerohanására. Börtönnel fenyegetni azokat, akik mindezt háborúnak merik nevezni. Egy olyan sajtót teremteni, ahol mindenki egyszerre lép. Ahol az istenadta nép nem is tudja, hogy az országa egy hosszú lejáratú, eléggé kilátástalan háborúba keveredett. Ahol úgy szabadítják fel orosz testvéreiket, hogy halomra lövik a házaikat, a városaikat, falvaikat, végül őket is, éppen az általuk elfogadott humanitárius folyósón. Ahol nemes egyszerűséggel megmérgezik azt az ukrán államelnököt, aki nem felel meg nekik. Cinikus módon, ezeket soha nem ismerik el, de le sem tagadják. Hadd rettegjen tőlük meg a hosszúkezű KGB-től az egész világ. Ma Ukrajna, holnap Moldova, majd Grúzia és a nagy álom, a volt Szovjetunió befolyási övezetének visszaállítása.

Amit nem értek: Mindezek tudatában, amikor csak a tények beszélnek, tehát mindenki számára nyilvánvalók lehetnek az okok és okozatok, az erdélyi magyarok nagy többsége védi a védhetetlent. Miért? Mi az az erkölcsi vagy anyagi fölény, ami ezt igazolná? Mi jót kaptunk valaha is az oroszoktól, általában Kelettől? De maradjunk az oroszoknál. Letörték az 1848-as forradalmunkat, vérbe fojtották az ’56-os forradalmunkat, ránk hozták a történelem legátkozottabb ideológiáját, a kommunizmust, és ebben az igában tartottak több, mint négy évtizeden át. Már a nevetségességbe fulladt klisé volt „az országunkban ideiglenesen tartózkodó szovjet hadsereg”, köztudott volt, hogy az ideiglenes ebben az esetben véglegest jelent. Szerencse Gorbacsovval.

Fél Európából kiloptak minden mozdíthatót, beleértve licenszeket is. Az utóbbi évszázadban soha nem teremtettek, csupán a természeti kincseiket exportálták, a jövedelem pedig (már ami maradt) fegyverkezésre ment. Az erre szánt összeg jó részét is ellopták. A fegyvereik – pénz híján – technikailag túlhaladottak. Amikor fennen hirdetik, hogy ők biztosítanák a politikai egyensúlyt a világban, elfelejtik, hogy csak az USA katonai költségvetése több, mint tízszerese az övéknél, és akkor még hol van a többi NATO ország. Azt a kvázi egyensúlyt, amiért még egy kicsit tart tőlük a civilizált világ, az atomfegyvereik biztosítanák. Ennyi. Semmi más nincs, amiben pariban lenne Nyugattal. Igaz, hogy ezt is lopták. Ezzel fenyegetőznek hetek óta. Pedig már az is közhely, hogy annak, aki megindítja az atomháborút, annyi előnye van, hogy másodiknak hal meg. De meghal.

Oroszország a mai napig a korrupció melegágya. Mindig is birodalomban gondolkodtak, ennek az áldozatai most is, ebben a háborúban. Amelyben a martalócai mindent lopnak, nemi erőszakot követnek el, barbár módon bombáznak iskolákat, kórházakat, a földdel egyenlővé teszik az elfoglalt településeket, amelyben maga a hadsereg ellopja az exportra szánt ukrán gabonát és exportálja, mint sajátját.  Egy barbár, amorális banda, egy elmebeteg diktátorral az élen.

Ellenben ezek az oroszpárti emberek szidják az Egyesült Államokat, mint a bokrot. Kérdem: mi rosszat tett nekünk Amerika? Azt, hogy tudomásul vette 81 évvel ezelőtt, hogy hadat üzentünk nekik? Miért nem emigrál senki Oroszországba, de Amerikába igen?

Mi pedig, erdélyi magyarok, csak megyünk vakon a kolomp hangja után. 

Azt hiszem, semmit sem értek.