A megbocsáthatatlan

Ebben a hónapban „ünnepeltük” a Nemzeti Összetartozás Napját. A magyar nemzet összetartozásának napját. Ezt az össznemzeti örömünnepet, természetesen, a kétharmados nemzeti kormányunk határozta el a nemzeti parlamentünkben, az ország házában, még 2010-ben.  Ezzel mutatott példát annak az idegenszívű libernyák bandának amely, a háttérhatalom sugallatára, 2004-ben ellenezte a külhoni magyarok anyaországi állampolgárságát.

De a mimagyarok szíve egyszerre dobbant, mert csináltak nekünk egy nagy és szép összetartozási semmit, vagyis egy tartalom nélküli formát. Számomra ez nem volt különösebben megrázó, mert Romániában ebben élek immár 80 éve. Hozzászoktattak.

Nem vagyok történész, csak az olvasmányaimra és az élettapasztalatomra támaszkodhatok, amikor kijelentem: szerintem az ezeréves történelme során a magyar társadalom még soha nem volt ennyire megosztott, mint az utolsó évtizedben. Csak a gyűlölködés minden szinten. Ez begyűrűzött a családokba, a barátok közé, a hatalom és az ellenzék kapcsolatába, a mindennapjainkba. A határon innen és túl. Ez a megbocsáthatatlan mi és ti.

A témába vág a Lezsák Sándorral az ügyesen helyezkedők egyik jeles olimpikonjával, az országház alelnökével, nemrég készült interjú, amelyben visszautalt az országház elnökének, Kövér Lászlónak egy 2020-as nyilatkozatára: „A magyarországi balliberális ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része, a nyugat-európai véleményformálók az ő szándékosan téves információikra, rágalmaikra alapozzák a maguk propaganda-hadjáratát Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata.”. Lezsák álláspontja szerint pedig: „Jogos az állítás (a Kövér Lászlóé). Aláírom, én is így gondolom. Van ugyanis az ellenzéknek egy olyan része, amelyik bomlaszt. Olyan gondolatok mögé áll, mint például az európai egyesült államok. Egy nemzet összetart. Hiszen széles körben, azonosan gondolkodó emberek közössége. Azokat, akik számomra elfogadhatatlan jövőképet szolgálnak, országlakóknak tartom. Itt élnek, de nem a nemzet részei.”

Most én már magyar sem vagyok? Én is gyűlöljelek benneteket? De akkor minek ez az ünnep? Szemforgató farizeusok!

Te tetted ezt, király!

Previous
Previous

Vigyázz, medve!

Next
Next

A haladás csődje