Gondolatok az időről, avagy ABBA egy kicsit belehaltam

Az idő végeredményben az örökkévalóságot jelenti. Létezett előttünk és megmarad utánunk is. Az élet maga sem más, mint az idő múlása. Szeretjük is meg nem is. Amikor egy kellemes várakozás meghatározója, a magunkénak érezzük. Pedig ilyenkor iszonyúan lassan jár. Ha az elkerülhetetlen halálra gondolunk, már sokkal törtetőbbnek látjuk.  Innen a megöregedés szinonimája is: elrepült felette az idő.

A múlása teljesen viszonylagos. Tudjuk, hogy néha lassú, néha gyors, de ez mind csak az életérzésünktől függ. Mert az idő rendíthetetlenül konstans ritmust diktál. Ráadásul egy roppant rafinált fosztogató is. Mert nem csak a jövőmet rabolja el, hanem a múltamat is. Egyszerre kelt bennem kellemetlen bizonytalanságot és fájdalmas nosztalgiát.

Közhelyek tömkelegére ihlette az embereket: az idő mindent megold, az idő minden sebet begyógyít és hasonló alapigazságok. Ezek amúgy már a könyökünkön jönnek ki, de ettől még nem veszítenek mondanivalójuk értékéből.

Nem nagyon értem miért, de életem során nem igazán találkoztam az idő romboló hatását is idéző gondolatokkal. Vagy ha igen, nagyon ritkán. Pedig a múlása talán csak a borokon segít. Elég, ha csak a hegyeket nézzük: a geológiailag fiatalabbak élesek, karcosak, hegyesek, a régebbiek már kopottabbak, tompábbak, él nélküliek. Mert akcióba lépett az idő vasfoga. És rettenetes dolgokat tud véghez vinni. Hihetetlen, orkánszerű rombolást hagy maga után, azzal a különbséggel, hogy nem olyan gyors lefolyású. És ha az orkán még enged egy halvány reményt, hogy megúszod az értelmetlen pusztítást, az idő nem ismer kivételt. Lassan mindent és mindenkit lerombol.

Több olyan pps-t láttam, amelyen valamikor híres színésznőket, színészeket mutatnak be mai valóságukban. Úgy 40-50 év távlatában. Jön, hogy sírjak és átkozom az időt. Mert nem áll meg, mert érzéketlen minden szépség iránt.

A tegnap láttam valamelyik tévé műsorban, hogy újra találkoztak az ABBA együttes tagjai. Zene nélkül. Csak úgy. Láttam a két hölgyet is. Teljes illúziórombolás. Merénylet a szépérzékem ellen.

Ezúton is elnézést kérek minden ismerősömtől, akik ismertek a régi időkben és manapság találkoznak velem… 

2016. január 25

Previous
Previous

Több kár, mint kolbász