Több kár, mint kolbász
Az emberi élet különböző korszakaiban, az a hat liternyi vér, ami kering bennünk mindig másként, más szervre összpontosul. Gondolom innen ered a fiatalos hév, vágy, hevesség és az időskori bölcsesség, lenyugvás.
Mivel az ifjonti lelkesedésem immár fél évszázaddal maradt mögöttem, ma már inkább az öregkori véredényeimben történtekkel vagyok képben. Az ifjúkor elmúltával felszabadult vérmennyiség immár a gyomor köré csoportosul. Az aggkorra már mindenféle élvezetről lemondó emberek esetében az evés gyönyöre óriási fontossággal bír. Mert már csak ez marad. Nálam sincs ez másként. Megfejelve azzal, hogy gyerekkoromban nem ehettem, mert nagyon szegényen éltünk. Diákkoromban is irigyeltem azt az osztálytársamat, aki hozott magával almát is uzsonnára. Huszonévesen gyomorfekély, majd epekő. A túlélésért ettem a sok diétás kotyvalékot. Csak az utóbbi tíz évben hódolhatok amúgy istenigazából ennek az élvezetnek.
A közvetlenül fenyegető éhhalál rémületétől kísérve, egy barátom ajánlására, elindítom a közel egy mázsámat mangalica-féle „disznóságokat" beszerezni. Csak szalonnát vásárolhattam, mert erre volt mandátumom. Ellenben láttam és kóstoltam ott nagyon finom mangalicából készült kolbászt és szalámit is. Haza érve győzködöm a feleségemet a kolbász beszerzésének elkerülhetetlen voltáról, majd egy ismerősömnek is leadom ugyanezt az önzetlen reklámszöveget. Hogy milyen finom. Hogy mennyire koleszterinmentes. És csak 30 lej kilója, ha jól emlékszem. Jóváhagyás mindkét oldalról, megyek az áruért és kiderül, hogy ebben a korban már nem szabad alapozni csakis az emlékezőtehetségedre. Rosszul emlékeztem, 35 lejbe került. Szégyelltem a barátomnak mondani, hogy mekkora memóriazavarom volt és továbbadtam neki a már beharangozott 30-ért. Nehogy már lesajnáljon. Öt lej tiszta veszteség, plusz a feleségem elnézően lenéző mosolya.
A tegnap telefonált az ismerősöm, nagyon finom a kolbász, ízlett a családnak és még kellene két kiló...
2016. január 27Az előrelátható éhhalál rémületétől kísérve elindítom a közel egy mázsámat mangalica “disznóságokat” beszerezni. Csak szalonnát vásároltam, erre volt mandátumom. Ellenben láttam és kóstoltam ott nagyon finom mangalicából készült kolbászt és szalámit is. Otthon győzködőm a feleségemet a kolbász beszerzésének elkerülhetetlen voltáról, majd egy barátomnak is leadom ugyanazt az önzetlen reklámszöveget. Hogy milyen finom. Hogy mennyire koleszterinmentes. És csak 30 lej kilója. Idézek emlékeimből. Jóváhagyás mindkét oldalról, megyek az áruért és kiderül, hogy ebben a korban már nem szabad alapozni csupán az emlékezőtehetségedre. Rosszul emlékeztem, 35 lejbe került. Szégyelltem a barátomnak mondani, hogy milyen memóriazavaraim vannak és továbbadtam neki 30-ért. Öt lej tiszta veszteség, plusz a feleségem elnéző mosolya. A tegnap telefonált a barátom, nagyon finom a kolbász, ízlett a családnak és még kellene két kiló...
2016 január 27
