Atyavilág! Hát hová születtem? (1)
Mindig szerettem otthon ülni. Talán azért is, mert sok éven keresztül, szinte heti rendszerességgel, kiszállásokra kényszerített a munkaköröm. Sokszor már vágytam egy kis pihenésre. Csak olvasni, tévézni. Na, van most benne részem, talán több is, mint amennyit igényelnék (a napokban éppen át kellett mennem gyógyszerekért Biharkeresztesre. A gondom az volt, hogy mi lesz, ha egy félórás külföldi út után, hazatéréskor a román hatóságok karanténba helyeznek. A feleségem jegyezte meg kissé epésen: neked ez nem büntetés). Pedig ezekben a pandémiás időkben beosztással élek. A nyugdíjas délelőttjeim újságolvasással, írással, sudokuval, némi kötelező házkörüli adminisztrációval (kíméletesen keveset), kávézással, telefonos szocializációval, kötelező sétával telnek. Nézegetem azt a kevés sportrendezvényt, amit a körülmények megengednek, de nem igazán élvezem. Hiányoznak a nézők. Nincs az a ragyogó Michelin-csillagos vendéglőben felszolgált fogás, amit élvezettel fogyaszthatsz, ha nincs benne fűszer. A szórakozásom vastagját a Netflix és a HBO-GO sztrím-csatornák teszik ki. Sorozatok, filmek. De a legnagyobb kihívást a hírcsatornák jelentik. Román, magyar, jobboldali vagy baloldali. Mindig azzal áltattam magam, hogy csak így tudom kihámozni az igazságot.
Az eredmény siralmas és főleg fordított. Megundorodtam a mindent elárasztó politikumtól. Több, mint hét évtizede irányítja a mindennapjaimat, és sokszor (károsan) hat a közérzetemre. Akarva, akaratlanul. Olyannyira, hogy már üvölteném: Atyavilág! Hát hová születtem? Ki lehet bírni ép ésszel ezt a rengeteg pszichés moslékot, ami nap, mint nap a nyakamba zúdul?
Csupán az utóbbi hetek történéseiből rakok össze egy csokorra valót. Nincs benne semmiféle logikai sorrend vagy rendszer, csak úgy, véletlenszerűen. Mai divatos angol (mi mással) kifejezéssel: random. Nos, lássuk!
Immár 2019. november 4 óta a liberálisok vannak hatalmon, és negyedik hónapja, hogy parlamenti többséget is összehoztak. De a világon semmi érdemi változás nem történt a hibák, a bűnök felszámolására. A koalíció összehozásáig még értettem a civakodást. De most már dolgozni kellene. Irányítani ezt a szerencsétlen országot. Semmi. Félnek népszerűtlen döntéseket hozni. Pedig a politikai tudományok első fejezetében írja, hogy ezeket rögtön a választások után kell meghozni, mert a következő választásokig elfelejtődnek, vagy tompul a hatásuk. Ehelyett még mindig egy állandó választási kampány áldozatai vagyunk, minden ennek van alárendelve.
Más. Az ortodox egyház semmibe veheti a járványügyi intézkedéseket. Pandémia idején, egy és ugyanazon felszentelt (!) kiskanállal adja az úrvacsorát a hívek százainak. És már fenyegetőzik, hogy nem tűr semmiféle állami beavatkozást a közelgő húsvéti szertartásoknál sem. Zsarol az az ortodox egyház, amelynek ma közel 16400 temploma van, jórészt állami segítséggel, szemben a 370 állami kórházzal és a 7100 állami és magán tanintézettel. Az 1989-es fordulat után 3200 (!) új ortodox templom épült és egy mega-katedrális a fővárosban. Évente száz templom! Mindegyiken ott lobog a piros-sárga-kék zászló, értsd, hogy ez nemzeti vallás. Különben ahhoz is vastag bőr kell, hogy a dúsgazdag egyházi vezetők koldulják az államtól az adófizetők pénzét templomokra. Ezalatt nem épült egyetlen állami kórház sem, az iskolák száma pedig drasztikusan csökkent, szinte harmadára. Úgy néz ki, hogy úgy a neveltetésünket, mint az életünket a pópák kezébe tettük. Beférkőztek minden iskolába, a vallástanítás leple alatt riogatják a serdülő kamaszokat a gyehenna tüzével, ha bármilyen szexuális gondolatuk támadna. A tanügy, persze, szemérmesen oldalra tekint. Ugyanakkor a politikum kizárólag szülői jóváhagyástól teszi függővé a gyerekek szexuális nevelését. Lehet, úgy gondolja, hogy azokon az órákon az Istentől elrugaszkodott Kámaszutra-figurákat szemléltetik. Pedig Románia második (Bulgária után) Európában a kiskorú anyák és a kiskorú lányok abortusz-számának tekintetében.
Más. A politikai közéletben megjelent egy új, nacionalista, a légionárusoka hajazó párt, AUR néven. Vele egyszerre egy Diana Șoșoacă nevű hölgyemény. Soha nem hittem volna, hogy vissza fogom sírni a szocdemek riasztó hölgykoszorúját. De megtörtént. Egy parlamenti szenátornak álcázott piaci kofa, egy önjelölt Jeanne d’Arc, aki a román zászlóval a kezében pengeti a vulgáris hazafiság minden húrját. A hazai magánegyetemek liliputi színvonalának jellegzetes salakterméke. Nappal a parlamentben üvölt, hisztériázik, természetesen maszk nélkül, esténként pedig kitölti (szó szerint) a szélsőséges hírcsatornák képernyőit. A jelszó: „Senki ne viseljen maszkot és ne oltassa be magát!” Uszít a meglévő államrend ellen, vesszen, aki nem román (Iohannis, Orban és Arafat). Bírói végzés ellenére buzdította a Constanța-ra zarándokoló híveket, hogy gyülekezzenek a járvány ellenére is. Semmi ellenlépés.
Más. A napokban az AUR tüntetést szervezett a maszkviselés és a védőoltások ellen, természetesen maszk és távolságtartás teljes mellőzésével. Tüntettek a védőoltás kötelező volta miatt. Soha, senki egy szóval nem mondta, hogy kötelező lenne. De az agymosott híveknél jól mutat. Ez az a társaság, ahol a Föld lapos, ahol Bill Gates szórta szét a világban a koronavírust, hogy most a vakcinán keresse magát hülyére, de ha már ott van a tű, még beépít egy chipet is az agyba, (szerintem akkor ők ilyen téren nincsenek veszélyben) hogy manipulálhasson bennünket.
Hogy azért legyen az egész tevékenységüknek valami humoros kicsengése is: az újságírók lelepleztek néhány hepciás AUR-tagot, akik, jó hazai szokás szerint, jattoltak soron kívüli oltottságért. De a hatalom, mint megannyiszor, hallgat és sunyít. Semmi reakció. Minden, ami elfér a trikolor alatt, az állam lesz az államban.
Más… (folytatása két nap múlva, a következő puffogásban).
Nagyvárad – 2021. március 15
