Atyavilág! Hát hová születtem? (2)
Más. Keresztelő, ortodox hagyományok szerint. A rítus: nem szenteltvíz locsolása a csecsemő fejére, hanem többszörös, lendületes alámerítés. Innen szívroham, halál. Boncoláskor két deci vizet találnak a csecsemő tüdőjében. Magasrangú ortodox egyházi vezető nyilatkozza, hogy ez így rendben is van, isteni akarat volt és semmiképpen nem változtatnak az ezeréves hagyományon.
Más. Bírósági szakaszába kerül a betegnyugdíjakat eldöntő bizottság volt főnöke ellen indított vesztegetési vád. Az ügyet tárgyaló bíró, fittyet hányva az elemi logikára, jóérzésre, empátiára, oda csődít – járvány idején – 305 tanút, ugyanarra az órára és helyszínre. Maszk igen, távolságtartás zéró. Ember, ember hátán. Késő estig a rendőrség kell fenntartsa a rendet a sok idősödő és beteg ember között. Mindezt a bíróság épülete előtti szabad téren. Magisztrátusi humánum, amit havi 4-5000 eurós fizetéssel és majdan ugyanannyi nyugdíjjal jutalmaznak. Amikor a beidézett tanuk átlagnyugdíja nem éri el a 300 eurót. A „jó” példán felbuzdul az egyik váradi oltóközpont is. Az egy bizonyos napra előjegyzett 65 év feletti embert leértesíti, hogy másnap reggel 8-kor jelenjen meg a második védőoltásra. Mindenki. Kivétel nélkül. A sok egybeterelt idős ember, a reggeli mínusz 4 fokban, meg elátkozza azt a kevés időt is, ami még hátra van ebből a kutyavilágból (mondo cane).
Más. Szintén egészségügy. Egy konstancai 52 éves ember égési sebeket szenved. Ennek kezelésére a legtöbb kórháznak nincs meg a kellő műszaki felszereltsége valamint az erre szakosodott egészségügyi személyzete. Így három kórházon át cipelték, ahol fel is szedett három baktériumot. Végül, a család közbenjárására, fogadta egy belgiumi kórház és harmadik nekiugrásra (egyszer időjárási, majd technikai okokra hivatkozva) sikerült is repülőn oda szállítani. A véletlen úgy hozta, hogy egy, Romániából odatévedt orvoshoz került, aki a következőket nyilatkozta: „ideküldték a testfelületének 70%-os égési sebeivel, négy (nem is három!) baktériummal, kezeletlenül, mosdatlanul és büdösen. Azt még megértem, hogy nincsenek meg a kellő feltételek a gyógyításra, de hát szappan sincs?!” Sajnos, a késedelem miatt már nem tudták megmenteni.
Más. Ismét egészségügy. Kibukik a hír, hogy a szebeni kórházban a lélegeztetőgépeken tartott koronavírusos betegeket erősen nyugtatózzák és hogy a légszomj miatti fulladozástól ne vergődjenek, az ágyhoz kötik őket. Ezzel se zavarják az orvosok és a nővérek életét. Hát emberek ezek? Persze, a kaszt összezár. Orvos az orvosnak nem vájja ki a szemét. A minisztériumi ellenőrzés mindent tökéletes rendben talált. De a helyi Egészségügyi Igazgatóság mégis 12 ezer lej pénzbüntetéssel illeti ezt az „ideálisnak” konstatált állapotot. Ki fog itt igazságot tenni? Orvos?
Más. Történik Bákó megyében, Onești városában. Egy 60 éves férfi (két napig minden szám megjelent 58 és 68 között), akit kilakoltattak érvényes bírósági végzéssel, de, az itt szokásos bírói gyakorlatnak megfelelően, annak írásos indoklását nem kapta meg. Erre az emberünk gondol egyet és túszul ejti azt a két szerelőt, akik az ő volt lakásában felújítási munkálatokat végez. Immár az új tulajdonosnak. Műanyagbilincs, a rendőrségen bejelenti a túszejtés tényét és fenyegetőzik, hogy megöli azokat késsel, ha nem kapja vissza – szintén bírói végzéssel – a lakását, majd a követeléseit megfejeli 300 ezer euróval is. Na, kiszáll erre a sok rendőr, zsandár, majd több, mint három óra után megjelenik egy túsztárgyaló is. A rendőrök már-már piknik hangulatot teremtenek, megy a tökmagozás és a szotyolázás, nevetgélve korholják a túszejtőt, hogy fejezze már be a marháskodást. Közel hat óra után döntenek, hogy rátörik a bejárati ajtót (mára kiderült, hogy ott volt a zsebükben a lakáskulcs!). De ameddig idétlenkedtek az ajtó feltörésével, addig a két túsz sorsa megpecsételődött. A gyilkost is eltalálja vagy hét lövedék, gumi is, éles is. Az ügyészek ma is várják, hogy kihallgatható állapotba kerüljön, mert – szerintük – addig nem tudják merre a merre. Felmerül a kérdés, ha netán az egyik lövés pontos és egyben halálos is, akkor nincs is mit nyomozni? Az egész totojázás alatt egyetlen parancsnok sem szállt ki a helyszínre. A legjóravalóbb egyenruhás a Google-n kereste az FBI protokollját hasonló esetekre. A jogos közösségi felháborodás miatt jött a belügyminiszter döntése: az egész megyei vezetés leváltva, áthelyezve más beosztásba, ugyanazzal a fizetéssel. Az emberközpontú román törvényeket kihasználva, a városparancsnok spéci (nagy) nyugdíjba ment, 42 évesen. Mi meg csak ámulunk és nézünk ki a fejünkből!
Más. Apropó az egyenruhások. A tűzoltók. Akik mindenkit büntetnek. Bírságoló jegyzőkönyveket lobogtatva szórakoznak minden (támasz nélküli) céggel. A tökéletesek. Akik minden tűzesetből hősként jönnek ki, mert a szabványmondat szerint „tűzoltóink megakadályozták a tűz tovább terjedését”. Konstancán tűzriadó, egy tömbház 6. emeletén hatalmas tűz. A tűzoltók aránylag lassan, érnek a helyszínre, kitekerik a vízcsöveket, de a szemtanúk szerint a víz nem indul el. Az égő lakás tulajdonosa az erkélyről kiabál segítségért, kimászik, kapaszkodik, míg bírja. Aztán zuhan és számára mindennek vége. A tűzoltók csendben asszisztálnak az eseményekhez, csatlakozva a sok szájtátóhoz. Sehol egy tűzoltólétra. Majd megérkezik az is, de már 20 perccel az áldozat halála után. Sehol egy légpárna. Egy több, mint 300 ezres városnak nincs egyetlen légpárnája sem. Sőt, az egész megyében sem. A végkövetkeztetés az lenne, hogy amikor a legkisebb kihágásért bárkitől visszavonható a tűzvédelmi-engedély, nagy szerencséjükre, nekik nincs ilyesmire szükségük. Önengedélyeztetők.
Más… (az utolsó rész két nap múlva, a következő puffogásban).
Nagyvárad – 2021. március 18
