Jogállam? Na, persze!

Pár nappal ezelőtt, a külföldi és a hazai hírekben, a hírszerkesztők tudni vélték, hogy Magyarország egy Pegasus elnevezésű lehallgató kémprogramot vásárolt az izraeli NSO cégtől. Ezt gyakorlatilag, teljes titokban, rátelepítik az okos telefonodra és innen kezdve ki vagy teljesen szolgáltatva az államnak. A legintimebb pillanataidban is. Napvilágra került több lehallgatott telefonszám, köztük kormánykritikus újságíróké, polgármestereké, az ügyvédi kamara elnöké. Ma még nem lehet tudni, hogy van reális alapja a vádaknak vagy csupán árnyékra vetődik az ellenzék.  Valami azért csak felsejlik, mert a kormánypárti parlamenti képviselők csípőből utasították vissza a bizottsági megtárgyalást, a belügyminiszter és az igazságügyi miniszter másokra hárítaná a lehallgatások jóváhagyásának felelősséget.  Botrány a javából.

A kormánypárti média, miután Szijjártó Péter megadta az alaphangot, egybehangzóan védi a mundér becsületét, mondván, hogy a lehallgatások mindig is törvényes keretek között történtek. Különben is ezeket egy 1995-ös, még a szocialisták által elfogadott törvény szabályozza – mondják. Igen, az említett törvény szerint a lehallgatás elrendelése a független bíróság hatásköre. Abban az időben is nagyon rugalmasan kezelték a dolgot, mert a kérelmező szerv, államtitokra hivatkozva, csak a lehallgatandó telefon számát adta meg, így a bírónak fogalma sem volt/sincs, hogy kinek „kedvez”. A fidesz azért – biztos, ami biztos alapon – még csavart egyet rajta, és egy egyszerű módosítással kibővítette a lehallgatási jóváhagyás jogkörét és lehetővé tette ezt a mindenkori igazságügyi miniszter számára is. Így, gyakorlatilag, ma már bárki lehallgatható, méghozzá törvényesen.

Végkövetkeztetésként kimondhatjuk, hogy a kormány egyik szerve kéri a kormány másik szervét egy lehallgatás engedélyeztetésre. A kormány íveli be a labdát és szintén a kormány fejeli a gólt. Jogállam? Na, persze!

Hogy elterelje a figyelmet a fenti hajcihőről, mert kezd már kellemetlenné válni, a kormányzati boszorkánykonyha kreált egy másik gumicsontot. A tegnap reggel minden média azt harsogta: Orbán Viktor nemsokára fontos bejelentést tesz! Normális ember az hihette, hogy ismét hadat üzenünk az Egyesült Államoknak vagy Oroszországnak, vagy – Isten ments – a sorozatos botrányok nyomán lemond a kormány.  Egyik sem. Egy miniszterelnöki óhajra feloldott (vészhelyzet ide vagy oda) népszavazási tilalom, öt kérdéssel. Talán a népszavazások történetének öt legbugyutább, leggyermetegebb kérdése. Mindegyik szorosan összefügg az utóbbi két hétben a kormány által hangoztatott durva hazugsággal, miszerint az Európai Unió LMBTQ aktivistákkal fogja megszórni a magyar óvodákat és elemi iskolákat. Többek között arról kérdezik meg az embereket, hogy támogatják-e a kiskorú gyermekek nemátalakító műtétét(!). Mintha a világon elharapózott volna az effajta beavatkozás. Szánalmas és egyben lenéző üzenet az állampolgár felé.

De van ennek a népszavazásra bocsátott akárminek egy diszkrét bája. Az   Alaptörvényt az elmúlt 11 évben kilencszer módosították, népszavazás nélkül. Pedig az eredeti Alkotmány ezt előírta. A kormány azonban nem bízott semmit a polgáraira. Most pedig, egy már meghozott és érvénybe lépett törvényre ír elő népszavazást. Előbb törvénykezünk, majd utána konzultálunk? Nem fordítva kellett volna? Jogállam? Na, persze!

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.

Nagyvárad – 2021. július 23