Hóhérakasztás.

„Akasztják a hóhért!” – olyan emberre szokás mondani, aki el kell szenvedje mindazokat az átélt, megélt kellemetlen tapasztalatot, amit addig ő alkalmazott másokon.

Ezek a gondolatok fordultak meg az agyamban, amikor meghallgattam Orbán Viktort a szokásos péntek reggeli rádióinterjúja kapcsán. Többek között szóba került a helyreállítási alap tervének visszautasítása az Európai Unió részéről, valamint, ennek egyenes következményeként, a 2511 milliárd forint kifizetésének elnapolása is. Hivatalos indokként: az Európai Unió kiegészítéseket vár még a pénzek felhasználásának szabályszerűségét garantáló magyar szabály- és intézményrendszerben. Szükségtelen mondanom, mindenki tudja, hogy ez csak egy, a törvényességet kereső, mondvacsinált kapaszkodó, mert az igazi ok, a casus belli, az LMPTQ-t sújtó törvény elfogadása. Igen ám, de ez legálisan nem lehetne a kifizetések halasztásának oka. Ezért ez a jogi csűr-csavar az Unió részéről.

A riporter idevágó kérdésére, Orbán Viktor, temperáltan, de a haragtól remegő ajkakkal, nyilatkozta: „Visszafogottan próbálom minősíteni. Tehát először is egy jogi huliganizmussal állunk szemben. Tehát tényleg… Ez egy randalírozás.”

Lehet, hogy a kormányfő megfogalmazása kissé erős, de van némi igazságmagja. Klasszikus jogászi ködösítés, köntörfalazás. Ami azonban számomra kissé zavaró, sőt egyenesen érthetetlen, hogy pont az az ember kifogásolja az efféle procedúrákat, aki immár 11 éve mást sem tesz, mint randalírozik a magyar jogviszonyokban. Megállás nélkül. Teszi ezt annak a bátor 133-nak az élén, akiket joggal nevezhetünk politikai huligánoknak. Mert megszavaznak bármit, még ha az az ország kárára is van. Soha senkivel nem egyeztetnek, még maguk között sem tárgyalják meg. Elég, ha a miniszterelnök egyszemélyben úgy gondolja, hogy ez a jó megoldás és már nyomják is a megfelelő gombot. Ha jól meggondolom, a tíz évvel ezelőtt kőbevésett (!) gránitszilárdságú (!) Alaptörvényt már kilencszer módosították.  Magyarországon nem az alkotmány korlátozza a kormány politikáját, hanem az alaptörvényt igazítják a kormány politikájához. Népszavazás nélkül. Elemi szégyenérzet nélkül.

A törvénykezés nagyon sok esetben személyre szóló. Ha egy protezsált valaki számára szűknek bizonyul a meglévő törvényes rendelkezés, csinálnak másikat. Ők, a bátrak, a 133. Nem gond. Mert ebben a NER-ben a hívek meg kell éljenek valahogy. Lehetőleg nem is rosszul. Ezért van törvénnyel lefedve a közpénzek „kimentése” alapítványokba és általában minden lopásuk.

A végére már csak egy kérdésem marad: Ugye milyen felháborító a jogi huliganizmus és a randalírozás? Főleg, ha más csinálja! Pedig az Unió ebben még csak kisinas. De a mestert most mégis megrázta. Lehet, hogy éppen hóhérakasztás van?

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.

Nagyvárad – 2021. július 18