Következetes következetlenség
Minap, teljes jóhiszeműséggel nézem és olvasom a helyi napi politikát. Megakadok egy hírnél, mert azt közli minden média, hogy volt polgármesterünk, jelenleg a megyei tanács elnöke, Bolojan kijelentette: létszámcsökkentés lesz a megyei tanács tisztviselői körében. Elbocsájtják a közel 180 alkalmazottnak szinte a felét. A hír nagy port vert fel, még országos szinten is. Volt, aki üdvözölte a bejelentést, de sokkal többen voltak azok, akikben felébredt a humanizmus gyermeteg formája és felháborodásuknak adtak hangot a télvíz idején történt kirúgások embertelen volta miatt. A legtöbb ellenlábas bizonyos abban, hogy most kirúgja a régi megyei vezetés embereit és majd lassan berakja a saját pártfogoltjait.
Itt két aspektusra szeretnék rávilágítani. Az egyik az lenne, hogy eddig szinte általános volt a vélekedés, hogy nálunk túlméretezett az adminisztráció. És ez igaz is. Országosan több, mint 1,2 millióra tehető a számuk. Háromszor (!) annyi, mint Ausztriában. Mindennapjainkban érzékelhetjük ennek a polgáralázó rétegnek a visszaéléseit. Még egy pecsét, még egy aláírás, még egy okmánybélyeg. Na, meg az elmaradhatatlan dosszié. De el tudod kerülni ezeket a lealacsonyító momentumokat egy másik degradáló gesztussal. Ha jattolsz nekik. Szerintem szinte minden közigazgatási alkalmazott, akinek egy minimális hatalma is van, már rég kidolgozta a saját stratégiáját és taktikáját, amellyel kikényszeríti a hálád kimutatásának eme konkrét formáját. Az egész eddigi életem erről szólt. A hatóság packázásáról. Ahol örökös második helyezett voltam.
És akkor jön valaki, a mi esetünkben Bolojan, aki fennen hirdeti, hogy kíméletlenül belenyúl ebbe a semmittevő darázsfészekbe, és rögtön felébred bennünk egy rosszul értelmezett és roppant káros szolidaritás. Már talán nem is számít, hogy a legtöbb tisztviselő rokonok/ismerősök, barátok révén lubickolnak az állig érő, mindent betakaró langyos vízben. De ahogy emelkedik a víz az ajkuknál feljebb, még mi, a bürokrácia áldozatai is pánikba esünk. Pedig a kirúgottak közül sokan bizonyíthatnák talpraesettségüket a privát szférában. Igen, de ott dolgozni is kell.
Bolojant lassan kiismertük. Az bizonyos, hogy nem a kultúra az erőssége. Ami szintén bizonyos, nem igazán szeret bennünket, magyarokat. Mi sem szeretjük őt. Meg is tesz mindent, hogy lehetőleg törölje a város magyar jellegét (amit jeleztem egy előző puffogásomban). Szidjuk, hogy nagyok a helyi adók, de láthatjuk – ha akarjuk – az eredményeket is. Sok rosszat olvastam róla, de soha korrupciós ügyéről. Szidjuk, mert a város örökösen fel van túrva, lecsúszott a Kálvária-domb, csúnyák a villamosmegállók a főtéren, kiírtja azt a kevés zöldet a városközpontból. De készek vagyunk elfelejteni, hogy polgármesteri minőségben egyedül ő hibázhatott. Az elődjei soha, mert nem csináltak semmit. Csak egyetlen példa. 2005-ben Bihar-megye prefektusa lett. A rendőrség akkori útlevélosztályán a szokásos, a régi rendszerből átmentett mentalitásból, az emberek semmibevevéséből eredendően, ment a vircsaft. Oda kellett állj éjjel 3-kor, hogy számot kaphass, majd hetek multán kaptad kézhez az útlevelet. Újságírói kérdésekre a hivatal szóvivője: nincs infrastruktúra, nyomtató, kevés az alkalmazott, és különben is rossz az idő. Bolojan egy hét alatt megoldotta. Ő tudja, hogyan. Minden lett, sőt az idő is jóra fordult.
A polgármester tevékenysége szinte nyitott könyv a váradiak számára. Akkor ez az a momentum, amikor esélyt kellene kapnia a bizonyításra, immár a megye tanácselnöki minőségében. Majd egy-két-négy év multán nézzük meg, hány alkalmazottja is lesz a tanácsnak! Addig pedig tegyünk tanúbizonyságot jóhiszeműségünkről. Gondoltam én, szent naivitással. De a dolgok soha nem ilyen egyszerűek. Sajnos.
A városi pletykák szintjén, a rossz nyelvek azt terjesztik, hogy ezt a kottát már lejátszotta 2008-ban, amikor váltott prefektusból polgármesterre. Nagy garral beharangozta a katarzist, az erkölcsi megtisztulást, megígérve, hogy rendet vág a hivatal tisztviselői kasztjában. Utána néztem a személyzeti létszámnak. Megdöbbentő. Amikor átvette a hivatalt (2008), annak összesen 402 alkalmazottja volt, ebből 43 különböző vezetői pozícióban. Ehhez képest, amikor átadta a hivatalt (2020) a ránk hagyott örökség 589-re gyarapodott, ebből 51 vezetőre.
Most jelentette be a Prahova-megyei tanácselnök, hogy – bihari mintára – 315 adminisztrációs tisztviselőtől válnak meg. Hiszi a piszi.
Attól tartok, hogy a nagy tisztogatási kedve nyomán, 2024-ben több alkalmazottat fogunk találni a megyei tanácsnál, mint amikor átvette, és azok majd mind az ő dicsőséget fogják zengeni. Mert csakis a saját embereivel veszi körbe magát.
2020. november 10
2020. november 10
