Mezítelen a király?
A koronavírust leszámítva, az utóbbi félévben a stabil tévénézők számára az élet eléggé ingerszegénnyé vált. Sokan most jönnek rá, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a modern civilizáció eme csodájának. Főleg a sportkedvelők esetében. Az idén kellett volna legyen foci Európa-bajnokság és nyári olimpiai játékok Tokióban. Frusztrált a nézősereg, de frusztrált a sportoló is, akinek talán nem lesz több esélye egy olimpiára. De az emberek találékonyak. Mert kell a pénz. Szükség van a reklámokra és a közvetítési díjakra is. Kitalálták, tehát, a közönség nélküli meccseket.
A felelős vezetők tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a tömegrendezvényeket, mint a járvány terjedésének legfőbb okozóját, egyelőre el kell felejteni. Ebben teljes egyetértés van a politikai és a szakmai vezetésben egyaránt. Igen ám, de úgy néz ki, hogy csak a Lajtától nyugatra.
Nézem tegnap este a Ferencváros (egyáltalán a magyar foci) ismételt és hiábavaló útkeresési kísérleteit a labdarúgás világában. Úgy néznek ki az elit csapatok között, ahogy én mutatnék a szentpétervári balett-együttesben. A kormánybarát sajtó a barcelonai 1:5 után szalagcímben adták, hogy a „fiúk” becsülettel harcoltak, a Dinamo Kijev elleni 2:2 a „fiúk” visszaszereztek egy pontot, a tegnap esti 1:4 után már óvatosabbak a megfogalmazások, de távolról sem elítélőek. Pedig kabaré is volt a Puskás Arénában. Az aktív politikában is szívesen látott B-közép kultúrharcosai, tetőtől talpig zöld-fehérben, önfeledten énekelték a „Régi hírünk most újra él” -t. Szegény Albert, Varga, Rákosi, Fenyvesi, Branikovics, Mátrai, Novák, Sípos.
Senki nem mer kritikai hangot megütni, mert a foci a miniszterelnök kedvenc, már-már kulturális hobbija. Kényelmetlen lenne rákérdezni, hogy miért is keresnek ezek a falábú magyar- és migránsegyüttes tagjai milliókat? Mi is az általuk nyújtott hozzáadott érték? Milyen pénzből? Azt vajon tudja a nagy nyilvánosság, hogy a miniszterelnök gazdasági megbízottja, Mészáros Lőrinc, Eszéken (Osijek – Horvátország) stadiont épített, és csapatot vásárolt. Az anyaországi adófizető szurkolók oszthatatlan örömére. Meg is tetézte ezt a fílinget, mert a jelenlegi 35-ös keret játékosai közé becsempészett egy Kleinheisler nevű magyar focistát. Na, nem a helyi magyarok közül, ő egy kazincbarcikai export.
De nem is ezt tartom a legnagyobb bűnnek, már ha szabad annak nevezni az aktust, amely keretén belül közpénzeket szórunk nyakló nélkül számunkra kedves tevékenységbe. A megbocsáthatatlan az a 20 ezer ember jelenléte a lelátókon. A világjárvány eddigi legagresszívebb szakaszában. Ráunva a sok fradista hátrapasszra, kattintgatva a tévécsatornákon a többi meccsek eredményei után, ledöbbentem: sehol egyetlen néző sincs. Csak Magyarországon. Húszezer! Pedig már akkor is szégyenérzetem volt, amikor itt játszották le másfél hónappal ezelőtt az UEFA Szuper Kupa döntőjét. A miniszterelnök felajánlotta az UEFA vezetőségének és azok „nagylelkűen” beleegyeztek. Magyar drukkerek vették fel a kísérleti fehér egér/tengeri malac szerepét. Személy szerint roppant megalázónak éreztem.
Amikor már a járványhelyzet, úgy az új fertőzöttek, mint a halálesetek tekintetében (lakosarányosan) talán itt a legriasztóbb az EU-ban, azt hittem, hogy a múlt napi miniszterelnöki bejelentés – amit nagy érdeklődéssel vártam – lényegbevágó lesz. Szigorú, konkrét intézkedés-csomag. Ehelyett az unalomig ismert közhelyek puffogtatása, látszatmegoldások. Semmi anyagi vagy erkölcsi kapaszkodó az emberek számára. Megmondta, hogy mi a plebsz kötelessége, de egyetlen segítő kormányintézkedést sem említett. Kijárási tilalom éjfél és hajnali 5 óra között (amikor amúgy sem volt az utcákon senki), a maszk, a távolság betartása. És ezzel kész. Semmi érdemleges. Miért nem tesztelik rendszeresen (ingyen) az egészségügyi- és tanügyi dolgozókat, akik egy tünetmentes fertőzés esetén veszélyessé válnak a környezetük számára? Miért nem mutat fel egy segélycsomag-tervezetet a gazdaság szereplői számára, akik komoly gondban vannak a járvány miatt? Bérkiegészítési tervezetet a veszélyeztetett kategóriáknak? Semmi. De azért egy kicsinyes bosszúálló fricskára még telik. Elrendelte az ingyenes parkolást Budapesten (a bűnös városban) és a nagyvárosokban. Na, meg az örökös mutogatás az ellenzék felé. Mintha valami is lenne rájuk bízva. Erről személyesen gondoskodott a kétharmadával. Kiherélte az összes jogosultságukat, de felelőssé teszi őket.
Számára ez a NER (nemzeti együttműködési rendszer) ragyogóan működik alapjáratban. Lehet harcolni kreált ellenségek ellen (Soros, migránsok, ellenzék), lehet csatákat megvívni, sikertörténetként eladni azokat. De élesben kiderül, hogy nem igazán tudjuk mi is a dolgunk. A kötelességünk. Csak a közép-európai kóklerkedés. Meg a pökhendi melldöngetés („világelsők vagyunk a lélegeztetőgépek számát illetően”, amikor nincs elég szakember, aki kezelje azokat. Pedig másfél hónapja még azzal tartotta a halandókban a lelket, hogy „aki elkapja a betegséget, meg fogjuk gyógyítani”. Akkor, szeptember 17-én 9 halálos áldozat volt, ma 84.
Egyre világosabban látható, hogy a király meztelen.
Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik kulturáltan, érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.
Aki netán kíváncsi egyéb írásaimra, látogassa meg a www.feherlaszlo.info honlapomat.
Nagyvárad, 2020. november 5
