Márai, és az ő Napló-ja.

A napokban birtokába jutottam Márai Sándor Napló-jába írt néhány idézetnek. Zsenialitása vitathatatlan. Annyira hiteles és érdekes korrajznak tartom, hogy a közeli jövőben sokkal mélyebben szeretném bele ásni magam. Utána olvastam az életútjának is. Megjárta a saját Canossáját. Idézek itt a bejegyzéseiből mert nagyon is aktuálisnak és megfontolandónak érzékelem napjainkra is.

1945-ben jegyezte fel a következőket: „Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem.  A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek.

…

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy  "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

Ez a fajta soha nem változik meg.”

A veretes polgár Márai foroghat a sírjában, amikor a Magyar Nemzet című kétes értékű sajtótermék polgári (!) napilapként, valamint 1938 óta „szellemi honvédelemként” határozza meg önmagát. Az a lap, ahonnan gátlástalanul uszít Bayer Zsolt és ontja verbális fekáliáját.

Mint veretes magyar értelmiségi, foroghat a sírjában, mert a magyar társadalomban most is napi szinten van jelen az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet, a kormány összekacsintós, hallgatólagos rábólintásával. Nem érte meg Kövér Lászlónak a felvidéki Somorján elhangzott felszólítását, miszerint a szlovákiai politikai vezetők bocsánatot kell kérjenek a   Benes-dekrétum magyar áldozataitól. Egy pillanatra sem fordult meg az agyában, hogy talán a magyaroknak is hasonló adósságuk van a zsidóság felé?

Átérzem Márai akkori lelkiállapotát, mélységesen egyetértek minden szavával. Csak azon csodálkozom, hogy a mai kurzus immár bevett, szokásos karaktergyilkossága, amely már Ferenc pápát sem kímélte, hogy-hogy nem kezdte ki a magyar irodalom eme óriásának lejegyzett gondolatait, netán személyiségét is. Anélkül, hogy akár egy pillanatra is alábecsülném a Rogán-féle propagandaminisztérium kreativitását ezen a téren – mindig is tudott mélyebbre menni az általam már alulmúlhatatlannak vélt szinttől – mégis felteszem magamban a kérdést: talán nem találtak rajta fogást? Reménykedhetek? Tény, hogy roppant nehéz vállalkozás lenne még az ilyen cinkeltkártyás hétpróbásoknak is. Támadhatatlan, mert több generációra visszamenőleg családja a polgári réteg oszlopos tagja volt, az egyetemes polgári értékek őrzői. Támadhatatlan, mert családjának minden tagja római-katolikus, ő pedig tanulmányai zömét vallási, sőt jezsuita iskolákban végezte. Támadhatatlan, mert nem volt antiszemita. Felesége Matzner Ilona (Lola), akivel 66 évet éltek le szeretetben, zsidó volt. Támadhatatlan, mert amilyen mértékben ostorozta a jobboldalt, nem kímélte a baloldalt sem. Támadhatatlan, mert nem volt migráns, hanem emigráns. A kommunisták tették azzá.

Mindez garancia a szavahihetőségére. A mesterségesen kreált társadalmi szakadék két oldalán felsorakozó magyar emberek számára tanulsággal kéne szolgáljon.

Halvány a remény.  Márai szerint (is), soha semmiből nem tanultunk.

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.

Nagyvárad – 2021. augusztus 18