Nagyvárad. Turistaváros?

Saját önmeghatározása szerint minden idők legjobb polgármestere, majd megyei tanácselnökünk, Ilie Bolojan, köztudottan hadilábon áll mindennel, ami művelődés. Annál inkább voltak/vannak ambíciói a városfejlesztésben. Mivel ezen a téren a képességei nem igen haladják meg a szülőfalujából hozott, majd a gépészmérnökin csiszolt ízlésvilágát, az eredményeit az infrastruktúra viszonylatában értékelhetem. Kerülőutak, hidak, és ezek rendben is vannak. A városrendészeti tevékenysége azonban siralmas. Ízlésromboló, átgondolatlan, zöldellenes, magyarellenes. Ennyire futja. És itt még mindig jobb a helyzet, mint a város kulturális életében.  Ott állandóan porcelánboltban jár.

Mindezen kvalitások birtokában, személyes becsvágyként, kihasználva a szecessziós építészeti remekeinket, barokk és eklektikus palotáinkat, úgy döntött, hogy Nagyváradból turistaparadicsomot kreál. Szép gondolat, de ez nem igazán lehet egy közösségi vezető egyszemélyes döntésének kérdése. Már csak azért sem, mert az egész turisztikai elméletét a magyar világból örökölt létesítményekre építette (az utolsó szecessziós palota 1914-ben lett kész), és pont azoknak a várostörténeti szerepét akarja lenullázni, akiknek a tollaival ékeskedne ma. Nem elég felújítani a Várat, néhány palotát, és ettől majd varázsszóra turistaváros leszünk. Azt is észre kellett volna venni, hogy a jelenlegi turisták zömét a nosztalgiázó magyarországiak egynapos buszos kirándulói teszik ki és a Felix fürdőbe beutaltak városnézési unaloműzője.  Ez pedig édeskevés.

Bolojan ragaszkodott a nemzetközi járatok indításához a nagyváradi repülőtéren, azzal a szent meggyőződéssel, hogy az áhított turizmusnak ez elemi előfeltétele. Történtek is lépések, négy európai városba (London, Milánó, Düsseldorf és Bologna) szerződtek le járatokat. De a mai állapotok mellett ezek inkább a romániai állampolgárokon segít, mintsem, hogy külföldi érdeklődőket szállítson ide.

Millió apróság és nem apróság a feltétele annak, hogy majd valamikor valós, városunk polgárainak megélhetést biztosító, turizmusról beszélhessünk. Néhányat felsorolnék.

A városközpontunk ékszere a Fekete sas-palota. Egy ilyen átjárós udvarház minden európai nagyvárosban egy kialakított bevásárló- és divatközpont, ékszerboltokkal, elegáns ruha- és cipőboltokkal, kávéházakkal, vendéglővel, szuvenírekkel. Kimondottan pénzes turisták számára. Nagyváradon, ez a kötelezően megnézendő turistacsemege, kong az ürességtől, az üzlethelyiségei több, mint 80%-ban kihasználatlanok. Ráadásul lehet látni kívülről a benti rendetlenséget és koszt. Miért nem szponzorálja a városháza a csillagokig érő bérköltségeket, bátorítva a kereskedőket, hogy a luxusigényeket is ki tudják elégíteni.

Több sétálóutcát létesítettek/létesítenek olyan helyeken, ahol nincs egyetlen bolt vagy kávéház, cukrászda sem.

Sokan döngetik a mellüket, hogy Várad egyetemi város lett. Tényleg. Itt minden van. Hagyományok híján olyan minőségű is. Mint például az orvosi egyetem. Ne menjek messze, itt van a Covid-19. Az országban, a beutaltak viszonylatában, messze a legtöbb ember halálozik el Nagyváradon. Száz beutaltból öt.

Más egyetemi központokban ez az arány 1,07 Kolozsváron, 1,48 Bukarestben, 2,11 Iasiban és 3,63 Marosvásárhelyen. Az okok? Nagyon kevés jó szakorvosa van a városnak. A fizetéses klinikákon már-már „ingyenes” állapotok uralkodnak. Késések, pofátlanságok, sorok, kivételezések. Az Isten mentsen meg minden turistát, hogy bevigyék a sürgősségire. Mert ott móresre tanítják. Egy ismerősöm itt turistáskodott, egykori szülővárosában. Kifizettek tíz napot a panziónak, elmentek két napra a Boga-völgyébe, majd vissza. A férfi rosszul érezte magát, kihívták a mentőt, kapott egy vérnyomáscsökkentőt, (napi szinten szedte a sajátjait) és ennyi. Este későn telefonált, hogy az itteni egészségügyi állapotokat nem igazán tudja értékelni, csomagolnak és indulnak vissza német földre. Ott egészen másként mutat ez a szolgáltatás. Bizalomgerjesztőbb.

A sétáló, bámészkodó turista körül eltűntek a közvécék. Csak egy kávé árán könnyebbülhet meg. De azért egy, azaz egy darab megmaradt. A Garasos-hídnál, a Sebes Körös jobbpartján. Tulajdonképpen ez már az én gyermekkoromban is relikvia volt. Pedig közel 70 éve voltam gyerek. A szaga akkor is kibírhatatlan volt, mára sem változott semmi. Valami jellegzetes roppant kellemetlen szurok, benzin, petróleum, klór, húgysav keverék. De lehet, hogy a komponensekben tévedek. Ijesztő. Legalább annyira, mint amikor Piatra Neamț-on jártam és vadonatúj (!) fehér zománcos öntöttvasból készült guggolós vécé volt a mosdóban.  A 21. században.

Na és akkor még nem beszéltem arról az esetről, amikor a turistának akad valami ügyes-bajos dolga és szembe találkozik a váradi közigazgatással. Amerikai barátaim látogattak „haza” Váradra, immár turistaként. Előbb a férfi, majd egy hétre rá a felesége. Ha már itt jártak, meg akarták hosszabbítani a román útlevelüket. Na, nem mintha túl sok előnnyel járna, de ha már nem mondtak le az állampolgárságról, akkor legyen meg ez is. Elfér az irigyelt amerikai útlevél mellett. A férj megcsináltatta és elutazott. A felesége a házasság alkalmával megőrizte a lánynevét. Lejelentkezik a Fő-utcai irodában, és elmondja miért is jött. És kezdődik a bürokrata show. 

– Férjezett?

– Igen.

– Akkor kérem a házassági bizonyítványt.

– Nincs nálam. De miért kell, ha a nevem nem változott születésem óta?

– Nekem nincs időm vitatkozni, öt percem van minden egyes ügyfélre!

– Akkor telefonálok a férjemnek, hogy szkennelje be és máris küldi.

– Nekem az eredeti kell!

– Nézzen bele a számítógépébe, most pár napja volt itt a férjem és nála volt a házassági          bizonyítvány. Ha megkeresi, akkor tudni fogja, hogy látta az eredetit.

– Majd akkor jöjjön ide, amikor megvannak a papírjai. Kész! Kérem a következőt!

– Azokkal már Washingtonba megyek, nem ide!

Az már csak hab a tortán, hogy a nagyváradi vezetés, a város magyar jellegét gyökerestől és minél hamarabb törölendő igyekezetében, a háromnyelvű turistatájékoztatóit három különböző tartalommal tölti meg. Mindenkihez a szája íze szerint szól. Zseniális húzás! De erre már ne is figyeljünk, mert nem ezért nem lesz soha Váradból turistaparadicsom. Hanem az általános szakmai hozzánemértés miatt.  

Nagyvárad – 2021. október 10