Pottyondi Erdélyben

Nagyvárad. Péntek este. Pottyondi Edina erdélyi fellépéseinek első állomása. A belépőjegyemet már hetekkel előtte megvásároltam. Imádom a szellemességét, csodálom a natív intelligenciáját, élvezem a nyers modorát és a megválogatlan szókincsét.

Van egy bűbájos barátném, akire sok minden ráfogható, de hogy liberális lenne, az nem. Ugratásként, felajánlottam neki a feleségem jegyét a második sorban, amire igent mondott, majd pár másodperc után lemondta. Megtette pontosan azt, amire fogadtam volna. Népnemzetiként elképzelhetetlennek tartja, hogy végig hallgasson egy virtigli liberális szpícset, még akkor sem, ha az a humor egy sziporkázó, minden hájjal megkent burokba lett csomagolva. Edina végül is a szülése utáni egészségi gondjairól értekezett, a fentieknek megfelelő stílusban. Politikai csipkelődései minimálisak voltak. Normális körülmények között még talán Csaba testvér is meghallgathatta volna.

Na, de figyelve székelyföldi atyafiaink pirosfehérzöld nekibuzdulásait, a jó magyar nem nézhet, hallgathat ilyen förtelmeket. Mert P.E. nem magyar, de attól még hazaáruló, b…atlan, de attól még ku…va. És már meg is rendelték a „tekenyőt” a bicskával felszínre hozott beleinek. Mit ne mondjak… Mindezt egy törékeny alkatú fiatalasszony, egy magyar anya ellen. Mi lesz, amikor majd a gyermeke fog olvasni? Atyafiaink győztek, de nem nyertek. Maradtak a feltörhetetlen burkukban. A sanda gyanúm pedig az, hogy az RMDSz hathatós szemlehunyása mellett.  Mert a pénzforrásnak illik megfelelni. Pedig Orbán Viktor nem a saját pénzén vásárolja magának a szavazatokat, a hangulatot, az ajnározást. Teszi ezt a magyar költségvetésből, ahová (többek között) Edina is nettó befizető.

Néhány templomtatarozás, óvoda, ellenőrizetlen pénzbeli befektetés elegendő lett az abszurdum kiteljesedésére. Saját táborával megszerettette az agresszor gyilkos oroszokat és meggyűlöltette a magyar testvéreit/véreit, azokat akik másként mernek gondolkodni a nevével fémjelzett „kormányzásról”. Megbocsáthatatlan.  

Ui. Jut eszembe egy kerti törpe frusztráltságának totális lefedettségével fröcsögő tollnok (Hont András, szerz. megj.) pár, Edinához intézett, „vigasztaló” szava az erdélyiek „érdeklődéshiányát” kommentálva és utalva a jegyértékesítés alacsony szintjére. Váradon, két órával az előadás kezdete előtt az online jegyvásárlást ténylegesen csak legfeljebb 100 néző vette igénybe. Amikor befejeződött az előadás, a 750 hellyel rendelkező teremben kb. 600 néző állva vastapsolt. Ők helyben vásárolták meg a jegyeiket. És van még egy rossz hírem számára. Rengeteg fiatal pár volt a nézőtéren. Én csak rontottam az átlag-életkoron. Amikor megérkezett a román taxis, megkérdezett, hogy mi volt itt, mert ennyi embert nem látott régóta a Szakszervezetek Házánál, örömömben az alkalmazás által megengedett legmagasabb jattot adtam neki.

Köszönjük Edina!