Reklámok és macsók
Egy igen kedves barátom, aki mellékfoglalkozásban irományaim kritikusa is, egy esszémet, miután górcső alá vette, megállapította, hogy az egyik bekezdésnek nincs ott helye. Felesleges, ízlésromboló. Bár igen óvatosan, de a következőképpen fogalmazott: ezzel a „remekeddel” úgy jártam, mint amikor nézek egy érdekfeszítő ismeretterjesztő filmet, és egyszer csak belerondít egy reklám. És igazat kellett adnom neki a képletes felvezetésért. Sőt, a mindennapok gyakorlatában is osztom a véleményét.
Mert számomra a tévés reklám ma már egy roppant irritáló tényező. Régebben csak annyiban zavart, hogy a filmek közé beépült reklámok leadása alatt elaludtam. Ma már zavarnak tartalmilag és formailag is. A hírverések fele blődli, nevetséges, a másik fele ízléstelen. Példák:
Reggelizés közben már nem újságot olvasok, hanem híreket nézek/néznék a tévében. Na, de a reklámoknak engedélyezett 20%-os időtartam (12 perc óránként) roppant hosszúnak tűnik, amikor nem is vagy rájuk kíváncsi. Pedig megtudhatnám, hogy az ajánlott táplálék-kiegészítővel milyen könnyen szabadulnék meg a széklettől meg a széltől. Mindez illusztrációkkal megspékelve. A nők számára sem maradhatnak el a kivételesen nagyszerű tanácsok, szintén szemléltetőanyag segítségével. Témába kerülök a női intim szervek viszketegségére és szárazságára szánt gyógyírekkel. Jó evéshez szól a nóta! Az már csak hab a tortán, hogy a végén szinte az érthetetlenségig hadarja el egy hang, hogy használat előtt konzultáljunk orvossal vagy gyógyszerésszel. Gyorsan beszél, mert a reklámidő nehéz pénzekbe kerül, pedig fogyasztóvédelmi szempontból ez a szöveg lenne a legfontosabb. Egy másik szépséghiba: a csodaszerek bemutatása után megjelenő feliraton már óvatosabb a duhaj, arra bíztat, hogy amennyiben egy héten belül nincs hatása, keresd fel az orvost (jó, hogy megvásároltad a termékét). Erről jut eszembe, az egyik, Nagyváradon világhírű neurológus, egy év gyógyszeres kezelés után azt ajánlotta betegének, hogy közeledjen Istenhez (nem egy pszichológushoz), és a vallásban keressen vigaszt. Mindezt fizetéses klinikán. Mennyivel olcsóbb lett volna, ha hamarább szól! Különben ezt az örök farkaséhes, de jóllakhatatlan kategóriát, értem ezalatt az itteni orvosokat (tisztelet az igen kevés kivételnek), nagyon óvatosan kell kezelni. Azt a gyógyszert írják fel, amelynek a gyártója luxuskirándulásokat biztosít számára, szakmai konferencia fedőnév alatt és ahhoz a laborhoz küldenek, amelyben „megbíznak”. Már, hogy biztosan fizetnek neki minden odaküldött betegért.
Egy fejfájás-csillapító gyógyszert olyan hangsúllyal hirdetnek, mintha megütötted volna a főnyereményt, vagy, ahogy a gyerek örül a Kinder-tojás feltörése után. Heuréka! Pedig bizonyítottan függőséget okoz.
Egy epehajtót úgy akarnak lenyomni a torkodon, hogy a feleség bíztatja a férjét, zabáljon mindig és mindent, de sokat, mert megvásárolhatja az ellenszert. Szerintem ezt egyszerűen le kellene tiltani!
Jó napom lesz, amikor láthatok egy idealizált, giccses, falusinak öltöztetett, a hatvanas éveiben járó városi hölgyeményt, aki magassarkú csizmában hajkurássza haza a tehenet a rétről, és legalább egy kiló smink boldog hordozója. Szemrebbenés nélkül hirdetnek vele gyári tejtermékeket eredeti, falun készült portékának beállítva. Már csak az hiányzik, hogy biotermékként ajánlja.
De a pálmát egy prosztata reklám viszi. Már korom miatt is, érdekelt vagyok e téren. Rengeteg féle és fajta van belőlük. Fiatal koromban felajánlott valaki egy NSZK-ból hozott gyógyszert, gyomorfekélyre. Nagyon drága volt és megkérdeztem a kezelőorvosomat, hogy mi a véleménye, adjak ki rá ennyi pénzt? A válasz: Mit gondol, miért van 72 gyógyszer erre a betegségre? Mert egyik sem gyógyít. Ha gyógyítana, csak egy lenne belőle. Na, de keresd a diverzitásban az értékeket. Ki is szúrtam egyet. Az egyik „holtbiztos” változatnál, egy sztentori hang győzköd: „Férrrfffias betegség, férrrfffias gyógyszer”!
Még kiderül a végén, hogy egy macsó vagyok? Pedig már nagyon tudnék örülni egy kiadós, jóleső pisilésnek is.
Nagyvárad, 2020. február28
