Tükröm, tükröm…belpolitika (2.)

Ebben a második részben a magyar kormány belpolitikáját szeretném bemutatni. Már első látásra az ugrik be, hogy napjainkban, ez a nemzeti-keresztény-konzervatív (?) kormány nem tud, de nem is akar megfelelni minden állampolgárának. Csakis a szavazótáborának. Az ország másik felét ellenségnek állítja be, aki ellen harcolni kell.

Nincs a rendszernek egyetlen olyan szegmense, amelyet ne hatott volna át teljességében a politika. Semmi más nem számít, és semmi nem elég drága ahhoz, hogy mindezt a gyakorlatba ültesse. Nem akarom ismételni részleteiben a már unalomig ismert egészpályás letámadásokat, csupán konstatálom, hogy a NER kiterjesztette csápjait az egész országra. Kezdődött minden a 2002-es választásokkal, amikor az ellenzékbe szorult Orbán Viktor meghirdette megosztó kampánynyitóját az ominózus kijelentésével: „A haza nem lehet ellenzékben”. Értsd, a haza ő és hívei, a többi hazaáruló, komcsi, bolsi, idegenszívű, egyszóval bármi, csak nem magyar. Ez a momentum volt a nulladik kilométerkő, amely elvezetett a mai polarizációhoz.

Az országnak nincs kormánya, csupán vezetője/vezére. Maga a kormányzás csak a kommunikáció szintjén történik, az is zömmel cinikus, álságos, alpári stílusban, és ha szükséges, karaktergyilkossággal.

A vezető slepp tagjai egy teljesen visszataszító személyi kultuszt építenek az egyre nagyobb hatalmú kormányfő köré. Ismét dúl az öncenzúra. A zsigeri félelmekre –migránsok, Soros, Brüsszel – alapozó anyagok tömeges terjesztése senkit nem lep meg. Már ők is elhiszik azokat az álhíreket, megtévesztéseket, amelyeket különben ők találtak ki.  Hát nem kafkai? Vagy csak egyszerűen kommunista beütés?

Az a jogot végzett miniszterelnök, aki eddigi életében csak politikát csinált, most követeli a kritikus hangvételt alkalmazó EU-tól, hogy magyarázza el neki: mi is az a jogállamiság. Eddig nem tudta? (a minap, a németországi Stern magazinnak adott interjújában nyilatkozta: „A jogállamiságunkban kételkedő nyugati partnereinknek mindig azt mondom, hogy kedves barátaim, ti hol küzdöttetek a jogállamiságért? Én Budapest utcáin harcoltam”. Mikor? Hol? Csak nem fakarddal, úgy kamaszosan, osztálykiránduláson a volt Vidám Parkban? Én 1988 óta követem figyelemmel, de egy szánalmas kordonbontáson és a ketyegőre állított vekkeren kívül más hőstettére nem emlékszem. És különben is, ez a heroikus alkat már nem mer szóba állni hazai újságírókkal, és ami a legmegvetendőbb, nem mer az emberek közé menni. Miért is?

Minden ellenkező híresztelés ellenére, az ő egyszemélyes felelőssége a jogállamiság fokozatos lebontása. Szépen, lassan, sorjában, de irigylésre méltó alapossággal. Az állam minden intézményét maga alá gyűrte. A renitens, de az államtól független ellenfelekre pedig ott az adóhivatal. Nem tűr meg semmiféle autonómiát.  Jelenleg éppen a tudományos akadémia függetlensége és az egyetemi autonómia rúgja az utolsókat. Az állami fenntartás jogát és pénzét átadja egy általa kinevezett kuratóriumnak, oda berakja a saját embereit és nesze neked egyetemi autonómia. Az ellenállókat lehetetlen helyzetbe kényszeríti – lásd a SZFE egyetemet – bosszúból felszántja és sóval hinti be, majd fenyegető ajánlatként még elsüti a debreceni, szegedi és pécsi egyetemeknek vezetősége felé, hogy talán nekik is be kellene állni a sorba. A közélet minden területén a szálak egy kézben futnak össze.  Médiahatóság, ügyészség, bíróság, köztévé, vidéki lapkiadás, egyházak, tanügy, terrorelhárítás, békemenet, fradista béközép, idősek tanácsa, és még sorolhatnám.

Mindennek hatása teljesedett ki a sorozatos fideszes győzelemmel.  Mára oda jutottunk, hogy a pandémia idején az emberek nem tudják, hogy mikor, mivel és hol fognak „oltakozni”, de azt pontosan tudják, hogy kit kell okolni.  Brüsszelt.   Pontosan tudják, hogy a milliószor elismételt hazugságból alakul ki az igazság.

De hogy lehet mindezt megtenni a 21. században, egy olyan nemzettel, amely történelme folyamán már számtalanszor bizonyította gerincességét? Utoljára 1956-ban. Hogy nem megy ki az utcára tiltakozni az egyre nyilvánvalóbb autokrácia ellen? Miért kell nekem arra büszke lennem, hogy Romániában, egy hetes tüntetés záróakkordjaként 600 ezer ember ment ki az utcákra, ebből 350 ezer a fővárosban. A képek bejárták a világot. Pedig „csak” az igazságügyet akarta bekebelezni az itteni kormány (hathatós RMDSZ-es segédlettel).

Mivel a magyar kormány kommunikációs szinten verhetetlen, ráérzett arra a szektariánus útra, amelyre könnyűszerrel terelhetőek az emberek. Mint a gyűlölködés magvai, a nacionalizmus, a populizmus, a soha nem definiált dicső múlt, Horthy Miklós, a szkíta vagy japán (!) eredetünk elhintett ábrándképei is termékeny talajt fogtak a magyar társadalom egy részében. Ennek eredményeként egyre szélsőjobboldalibb a kultúrpolitika, kisajátítják a keresztény erkölcsöt, a közpénzen űzött stadion-hobbiját O.V. úgy magyarázza, mint a nemzeti önbecsülés egyik megnyilvánulási formáját (istenem, mennyi minden más is növelhetné a nemzeti önbecsülést!). Újabban már azt is sértésnek veszik, ha valaki elindul ellenük a választáson. De a kialakult szektában mindig a hit győzedelmeskedik, a hívekben semmi kétely és a választásra jogosultak 28%-a hozza a kétharmadot.

Nem tudok eltekinteni a járványkezeléssel kapcsolatos összehasonlításoktól sem. Az állandó harckészültségben álló vezető és a többi „bátor” embere roppant hatékonyan vette fel mindig a harcot egy nem létező ellenséggel. Bakondi nem is olyan régen azt nyilatkozta, hogy ismét fenyegetővé vált a migránsáradat, mert megtudták, hogy Magyarországon az oltás ingyenes. Igen ám, de a koronavírus már valós ellenség lett, ahol már a halottak száma beszélt. Siralmas eredménnyel. Mint a leköszönő Trump esetében írta egy amerikai napilap: „Az intézményrendszer alapjáraton képes jól működtetni az országot, de ha jön a baj, akkor kiderül, hogy mekkora problémát jelent, hogy színvonaltalan a vezető”. Magyarország, a több mint 13 ezer halottjával, a civilizált világban az „előkelő” 9. helyen áll az egymillió lakosra eső halálozások (1291) számát illetően.   Romániában ugyanez a mutató 941.

Romániában aránylag elfogadhatóan megy az oltás is. Mindenki pontosan tudhatja, mikor és hol lehet jelentkezni az oltásközpontokba, értesítenek az esetleges csúszásokról. Nagyváradon meglepően kulturáltan, civilizáltan, teljes átláthatósággal zajlik az akció. És akkor egyszerűen nem értem a magyarországi titkosításokat, mellébeszéléseket, adathiányosságokat (például, nem találom sehol az eddig beoltottak számát, az oltási terv pedig olyan, mint Colombo felesége). Az operatív törzs csúsztatásai ellenére, Magyarország – az elhunytak tekintetében – rosszabb helyzetben van, mint Spanyolország, Németország, Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Brazília. Olvasom, hogy a tavaly szeptemberi labdarugó Szuperkupa-döntő mérkőzése után, Budapest ismét bejelentkezetett házigazdának a Leipzig – Liverpool BL meccsre. Németország, aki jobban áll a járványkezelésben, nem engedi a megrendezését, mi meg önként jelentkezünk kísérleti fehér egérnek. Ezt nem érzik megalázónak az Orbán-hívek? Hogy egy ember hobbijának eszközei? És azt, hogy ráerőszakolja az emberekre a kínai és az orosz vakcinát (szerintem merkantil megfontolásokból, mint a lélegeztetőgépek esetében)? Hogy imádatuk tárgya egy szotyolázó, örökké zsebre dugott kézzel pöffeszkedő alak, aki őskereszténysége jegyében kapatosan danolászik a meghágott kislányokról, inkább hasonlít egy valamikori falurossza téeszelnökre, mint egy államférfire? Hogy a felcsúti kisvasút – szellemében – behálózza az egész országot?

Soha nem tévednek, soha nem hibáznak. Bármit tudnak bizonyítani és annak ellenkezőjét is. Életem során csak a kommunisták voltak ennyire tévedhetetlenek.

Az utóbbi napokban egyre gyakrabban olvasom, hogy Orbán Viktor már játszadozik a gondolattal, hogy a közösségi hálózatokat megregulázzák, netán kizárják. Putyini gondolat. Kínai és törökországi valóság.  Beállunk a sorba?

„A békát nem lehet élve megfőzni úgy, ha egyenest a forró vízbe dobod, ugyanis kiugrik. Érzi, hogy veszélyes neki az a környezet, és még képes elmenekülni. Az élő békát akkor tudod megfőzni, ha hideg vizet öntesz a fazékba, beleteszed, és begyújtasz a fazék alá. A víz lassan felforr, vele együtt megfő a béka, mert nem veszi észre a felerősödő, lassan, alattomosan az életét veszélyeztető faktort”.

Szerintem már lassan forrni kezd a víz. Senki nem ugrik ki? 

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.

Aki netán kíváncsi egyéb írásaimra, látogassa meg a www.feherlaszlo.info honlapomat.  

Nagyvárad, 2021. február 9