Tükröm, tükröm…külpolitika (3.)

Ebben a harmadik, egyben utolsó részben a magyar kormány külpolitikájáról szeretnék néhány szót ejteni.  És természetesen ennek a politikának a belföldi utórezgéseit is.

Sajnos, az utóbbi évtized külpolitikája is tökéletesen illeszkedik az Orbán Viktor által indukált NER rendszerbe. Végig szemtanúi lehettünk a diplomáciai manír és szókincs teljes elutasításának. Csak a pökhendi kivagyiság, a rendreutasító kioktatás, a csípőből lövés és a külvárosi hangnem. Az arzenál állandó eleme a hazugság. Na, meg a totális aránytévesztés. Mi bárkivel együtt dübörgünk a hídon.  Nem is lehet ez másként, amikor az egész NER rendszer a hazugságra és a lopásra hivatott.

Az ilyen típusú külügyi tevékenységre ideális választás volt Szijjártó Péter. 2010-ben ő lett a NER tucatnyi szóvivőjéből éppen az Orbán Viktoré, mert szerette a teremfocit és jól beszélte az angolt. Na, ez utóbbiban közrejátszott az a – mára már teljesen elfeledett – tény is, hogy mint Soros-ösztöndíjas, annak pénzén tanulta és gyakorolta a nyelvet az Egyesült Államokban.

Sokszor elgondolkodtam, hogy habitusát tekintve, nem igazán jellemezné ez az alpári stílus, ahogy sokszor megnyilatkozik. Ezt nem tehetné és nem is teszi O.V. beleegyezése nélkül. De szerintem a főnöke el is várja tőle ezt a viselkedési formát. Emlékszem, a 2006-os választásokon rögzített, majd napvilágot látott nyilatkozatára: „Én (OV) biztatok szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben, az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot”. És igaza is lett. Mi történt? Semmi. Pedig az akkori választásokat elvesztették. Mindig, minden kapcsolatában a falig megy el. A tisztelet jegyében, a holland miniszterelnököt lefickózza, Joe Biden családját korruptként definiálja, a liberálisokat (akik a 3. legnépesebb politikai párt tagjai) lelibernyákozza, a tudós hölgyet leasszonyságozza, az EU kormánya felé pedig szitkozódva rázza az egyik öklét, míg a másik kezének tenyerét tartja a pénzekért. Közben minden egyes kritikai észrevételre, bárhonnan is érkezne az a világból, Szijjártó suttyó módon, el kezd toporzékolni, kiigazítani, berendelni, megróni, kitanítani. Közben állandóan megy a mantra: migráns, Soros, Brüsszel. A végtelenségig ismételve minden médiában. És számukra ennyi ennyi a külpolitika. Szánalmasan nevetséges.  

Eközben lassan, de annál biztosabban távolodik el minden értéktől, ami a demokratikus államok meghatározója. Kinyilatkoztatás szintjén a végcél az illiberális demokrácia (fából vaskarika, demokrácia csakis liberális lehet) rendszere. Itt még annyi mentség sincs, hogy a cél szentesíti az eszközt. Mert a cél is mocskos. Egy alig leplezett, burkolt autokrácia, ahol minden és mindenki egy ember akaratától függ. Ma már ez a siralmas igazság Magyarországon.

Az EU-ból induló, egyre hangosabban kimondott kritikákat kivédendő, megrendezte a nemzeti (milyen is legyen, ha nem nemzeti) konzultációt. A milliárdokat elnyelő akcióban olyan gyermeteg kérdéseket tettek fel a nemzetnek (a hülyére vett embereknek), hogy az már röhejes volt. Igaz, hogy nem akarunk migránsokat? Igaz, hogy utáljuk Sorost? Igaz, hogy az EU kell megváltozzon és nem mi? A nevetségességbe fulladt mindegyik, soha nem derült ki, hányan válaszoltak és mit.

Ma beindul a negyedik konzultáció. Ez most a világjárvánnyal kapcsolatos. Az az Orbán Viktor tesz fel kérdéseket a nemzetnek, aki ebben a pandémiás világban különleges felhatalmazást kér és kap a kétharmados parlamentjétől, a 133 bátor emberétől (az utóbbi időben már politikai elismerést is követel a járvány „sikeres” kezeléséért. Ceaușescu sem csinálta különbül). A hiba csak ott van, hogy a lakosságarányos halálesetekben az ország ott kapaszkodik a világ élvonalában.  És úgy hirdetik a harmadik hullám megjelenését, hogy közben elfelejtették közölni, amikor lezárult a második). Teljhatalmat igényel, felelősséget csak formálisan vállal. Nem akar precedenst teremteni, ő úgy tudja, hogy még sohasem tévedett. Esetleges hibáira hivatkozási alapot keres. Már onnan is látszik, hogy olyan kérdésben kéri a nemzet véleményét, amihez a nemzet nem ért. A járványkezelésről. Most nagylelkűen lemond az írásos konzultációról és számítógépen kitöltött űrlapokat kéret. A lakosság egy jelentős részének nincs számítógépe. Akkor milyen következtetést vonhat le a beküldött válaszokból bárki is?  Ő, aki elhíresülten, már nagyon régóta nem konzultál senkivel semmilyen problémában, aki évek óta nem mer kiállni hazai ellenzéki újságírók elé, aki, amit csak lehet titkosít és ellehetetleníti a közérdekű információk kiadását – most levelezik. Érdekli a plebsz véleménye. Ide kell a vakhit! Most, amikor a döntés joga a szakembereknél kellene legyen, ezt is politikai síkra tereli. Mert ez sokba kerülhet neki, politikailag. Már belátható távolságban a választások. És a civilizált világ diszkréten félrefordítja fejét.  Nem neki drukkol. Mint ahogy ő is felrúgott minden olyan erkölcsi értéket, amelyet ez az elit klub – az EU – elvár a tagjaitól.  Kigolyózták a kaszinóból. Ha fizikailag még jelen van, a többi klubtag ma már csak keresztülnéz rajta, mint az üvegen. Egyetlen barátja van egész Európában, az örökös lúzer, a szélsőséges Salvini. Az agyonemlegetett lengyelek sem nézik jó szemmel a Putyinhoz való bántó dörgölődzést. Putyin, aki trójai falóként küldi az EU-ba, azt belülről bomlasztani. Eddig nem is sikertelenül. A többi ország pedig az orrára csapta az ajtót. Ezért is tűnik roppant komikusnak az a magyarázat, hogy a magyar jövő a keletre nyitás.  A keletre nyitást nem kellett sokáig fontolgatni, ugyanis minden más út zsákutca lett a magyar kormány számára. Szijjártó most éppen Romániában van és azt nyilatkozta a román Digi 24 TV-nek adott interjúban: szerinte az egész nyugati és uniós sajtó hazudik, amikor számon kérik a sajtószabadságot a magyar kormányon. Nos, többek között ezért is, nyugaton minden kapun behúzták a reteszt. Így lettek barátaink Putyin, Erdogan, Hszi Csin-ping és az azerbajdzsáni vezetés. Ez utóbbi megérdemel egy gondolatot. Amikor O.V. fennen hirdeti, hogy ő áll egyedül az európai kereszténység utolsó végvárának vártáján, védve egész Európát az iszlámista migráció ellen, kiadja a muzulmán azerieknek – azzal az álindokkal, hogy hazájában töltse le büntetését – azt az azeri baltásgyilkost, aki Budapesten megölt egy örmény fiatalt, csak azért, mert politikai ellenség és keresztény volt. Annak az Örményországnak a fiát, ahol a világon először lett hivatalos a kereszténység, már a 4. században.  Azóta az azeri gyilkost örökös népünnepély fogja körül, a börtöncellája üresen kong. Így lesz hős egy közönséges bűnözőből.

A magyar kormány, kérve, kéretlenül, állandóan beleavatkozott a külhoni magyar szervezetek választásába is. Úgy sétafikálnak az elcsatolt országrészeken, mint a saját uradalmukon, ezzel kivívva a többségi nemzetek közutálatát. Az új országok nem veszik jónéven a magyarországi politikusok túlságosan is otthonos mozgását. Ukrajnában Szíjjártóék annyira feltüzelték a hangulatot (majd hazautaztak), hogy kihozták az ukrán nacionalistákból a legrosszabbat, ami miatt a helyi magyar lakosság már fizikai létében is veszélyeztetve van. Kampányai katasztrofális eredménnyel zárultak. Mindenhol – új magyar pártocskákkal – atomjaira verte szét a magyar képviseletet, a kreált megosztottság eredményként nincs magyar képviselet az ukrán és a szlovák parlamentben. Az Újvidék feleszmélt és egyesítette erejét, talán most az erdélyi és a szlovákiai magyarok is rendezik soraikat.

Végül, de nem utolsósorban, az Egyesült Államokkal folytatott külpolitikát említeném. 2016-os amerikai választások előtt, Orbán Viktor egyértelműen Trump pártjára állt, szemben az egész Nyugat-Európával. És bejött neki. Sokan politikai zsenialitásnak tudták be, de ez nem volt több, mint ha a rulettnél pirosra vagy feketére fogadsz. Ugyanezzel próbálkozott a legutóbbi választásokon is. Most nem jött be. Trump volt az A terv. Nincs is ezzel különösebb baj, de mint kiderült nincs B terv. És ami még rosszabb, ráadásul, a Biden felé kilőtt rendreutasítások miatt az amerikai külpolitika célkeresztjébe is kerültünk. Nem igazán szeretnek bennünket már ott sem. Sőt. Joe Biden beiktatása után (mellesleg ő szállíttatta vissza 1978 januárjában a koronaékszereket Kádáréknak) a magyar külügyminiszter két kijelentésével is lejáratta a magyar külpolitikát. Szijjártó: „én ezt nem értékelném túl (Joe Biden kioktatását), választási kampány volt – egyezkedésre van szükség”. Majd a rájuk annyira jellemző cinizmussal: „A világjárványnak rá kellene döbbentenie a világpolitika szereplőit arra, hogy a kioktatás, a leckéztetés és egymás támadása helyett a kölcsönös tiszteletnek és az együttműködés kultúrájának kellene eljönnie a nemzetközi politikai együttműködés terén”. Elvárják mindazt, amit ők nem nyújtottak soha, senkinek.  Egy jó kapcsolat – bármely téren – három alappilléren nyugszik. A szimpátia/szeretet, a bizalom és a tisztelet. Az első az szubjektív, belülről jön, tehát adott. De a bizalmat és főleg a tiszteletet nem lehet kikövetelni. Ki kell érdemelni.

Örök fájdalmunk marad Trianon. Ami még fájdalmasabb, ma már a világon nagyjából minden helyreállt, ami összetartozik, egyetlen stabilan és visszafordíthatatlanul büntetett nép maradt, az a magyar. Sajnos ma sem lenne más a helyzet. Ezzel a bugris külpolitikával elértük, hogy az egész euro-atlanti térségben nincs egyetlen barátunk, szimpatizánsunk sem. Szükség esetén nem számíthatunk senki segítségére.  

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.

Aki netán kíváncsi egyéb írásaimra, látogassa meg a www.feherlaszlo.info honlapomat.  Nagyvárad, 2021. február 20