Keresd az egyszerűbbet!
Mikor nyilvánvalóvá vált a kolozsvári Dacia Félix Bank csődje, az ultranacionalista Funar pártelnök és polgármester – a Caritas-féle piramisjáték és a Dacia Félix Bankügyletek ideológusa – sietett kijelenteni, hogy a fenti pénzintézet csak egy Tom Lantos- és George Soros-féle nemzetközi ármánykodás ártatlan áldozata. Ezt utóbb megerősítették olyan „szaktekintélyek" is, mint Ionel Ungur, Bihar megye prefektusa, és a hírhedt polgármester elvtársa, és a közvetlenül érdekelt loan Sima, a bank volt elnöke. Értsük e magyarázatból, hogy a legpirossárgakékebb bank ma is prosperálna, de a nyugati pénzvilág koncentrált támadását már képtelen volt kivédeni... De kérdezem, ki adott a bank alapítójának, Sever Muresan-nak több mint 800 milliárd lej fedezetlen hitelt? Vagy ki vásárolt olyan luxusautókat, amelyeknek darabja egy kisebb vagyonba került?! Ki adott kölcsönöket bármi fedezet nélkül? Ők! Tehát a csőd okait nem a nemzetközileg szőtt ármány mélységeiben kell keresni, hanem abban, hogy az érintettek egyszerűen elszélhámoskodták a rájuk bízott pénzt.
Ezt bevezető gondolatnak szánom a héten kirobbant Erdélyi Napló-s botrány kapcsán. Itt a képlet úgy áll össze, hogy egy közösség – jelesül a hetilap szerkesztői – felkéri Szőcs Gézát: mondjon le tulajdonosi minőségéről és az azzal járó jogairól, amennyiben képtelen biztosítani a lap létét és a munkatársak megélhetését, mert állandósult a válsághelyzet. A már megszokott menetrendszerű pontossággal jön a magyaráz(kod)ó válasz, miszerint ez a felszólítás a költő-politikus politikai ellenfeleinek ádáz dühlecsapódása. Pedig az okok itt is sokkal egyszerűbbek az emberek féltik a lap fennmaradását és ezáltal a saját egzisztenciájukat is, nem látva a felelős kiadóban reális garanciát a lap rendszeres, igényes és színvonalas megjelentetésére.
Talán ilyen megfontolásokból nem jelentkeznek a nyilvánosság előtt a hitelezők hosszú sorából azok a nyomdák, Székelyudvarhelytől Kolozsvárig és Sepsiszentgyörgytől Nagyváradig, akiknek a felelős kiadó tízmilliókkal „lóg". Minek tennék? Megint jönne menetrendszerű pontossággal (erre kínosan pedáns az érintett) a válasz, hogy merénylet készül a nevével fémjelzett, független (?!) erdélyi magyar sajtó ellen. Pedig az okok itt is nagyon egyszerűek, tehát prózaiak is: a nyomdák szeretnék a már nagyon régen elvégzett munkájuk ellenértékét megkapni.
Zárnám egy személyes élményemmel: békés húsvéti locsolkodásomat megzavarja a feleségem telefonhívása, hogy elesett és nagyon vérzik. Rohanok haza, már rémképeket látva, ahhoz, hogy kiderüljön: banális esés, vérzik a térde és kész. Érzi, hogy túlzott volt a riasztás, és magyarázkodásba kezd, mondván, biztosan rosszul lett az elesés előtt, csakis így történhetett Erre azt válaszolom: „Az ok sokkal egyszerűbb, azért estél el, mert néha roppant figyelmetlen vagy." De neki szeretettel mondtam...
Fehér László – közgazdász, a Gloria nyomda- és kiadó vállalat igazgatója
Megjelent 1996 05 27 (Szabadság – Kolozsvár)
