A kudarcom

Már-már kínosan ügyelek arra, hogy a pufogásaimban ne használjam, napjaink naturalista divatjától eltérően, a trágár kifejezéseket. Pedig, akik ismernek, tudják, hogy ezek alkalmazása a mindennapi életben számomra nem egy intellektuális erőfeszítés. Azonban ahhoz, hogy meg tudjam őrizni az önmagam által felállított gátat, ennek a szösszenetnek a megírását elhalasztottam pár nappal.  Nagyon trágárrá sikeredett volna. Mert utálom, ha bárki is hülyének néz, egy manipulálható massza egyik jellegtelen arcaként kezel.   

Óriási dilemmám volt a választások előtt. Kit is válasszak, kire is szavazzak.

Az én szememben az RMDSZ lejáratta magát teljes mértékben. Egy magyar PSD-vé silányult. Ha parafrazálni akarnék egy kommunista időkből ismert viccet, azt mondanám, hogy a világon a legjobb dolga a romániai magyar kisebbségnek van, mert a román államtól mindent megkap, de csak érdekképviselőin keresztül. Nem lesznek anyagi gondjaik nyugdíjas korukban sem. A személyes érdekek mindig felülírták az erkölcsöt. Hogy ne menjek messze, Verestóy Attila, örökös szenátor nemzettársunk, a minap nagy vehemenciával állt ki a parlamentben azért, hogy a felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtott sok „államférfi” továbbra is betölthessen különböző tisztségeket. Nem számít, hogy elítélt bűnözőkről van szó. Lophatnak továbbra is nyugodtan.

Ez a klikk kizárva, ezekre nem szavazok.

Az MPP már csak egy fantom, amely nem követhető. Különben is, soha nem szerettem kimondottan ezt az alakulatot, mert mindig úgy tekintettem rá, mint az anyaországi megosztó politika exportjára, amelyben Szász Jenő kapott Kövér Lászlótól ajándékba egy játékpártot. Nincs kire szavazni.

Maradt az EMNP, Tőkés László pártja. Számomra ez sem egy kimondottan jó ajánlólevél, ugyanis nagyot csalódtam az alapító személyében. Hiteles embernek és politikusnak tartom a párt elnökét, Szilágyi Zsoltot, elvhűsége példaértékű. Tehát őket választottam, rájuk szavaztam. Tudván-tudva, hogy elvész a szavazatom. De, ahogy a párom mondta, ha mindig azt nézzük, hogy nem nyernek, akkor soha senki nem fogja leváltani ezt az RMDSZ bagázst.  Sajnos, a pesszimista vízió győzött.

Na, de mit kapok a szavazatomért (még ha elveszett is) cserébe?

Az országos elnök azt nyilatkozza, hogy a párt megőrizte eddigi súlyát. Ez olyan magas labda volt, hogy egy két számjegyű IQ-val rendelkező akárki is könnyűszerrel leütheti. „Volt valaha is súlyotok?”  Mindezt, amikor az előző választásokhoz képest mintegy 7 ezer szavazattal kevesebbet gyűjtöttek be. Na, de sebaj, nyilatkozzák, az RMDSZ 47 ezerrel kevesebb szavazatot veszített. Emberek, hát nem csodálatos? Döglődik a szomszéd kecskéje is!

A nagyváradi polgármester-jelölt pedig a saját kudarcát/kudarcukat átruházza reám. A mezei magyar szavazóra. Azt nyilatkozza, hogy ez az eredmény (?) a választók kudarca. Igaza van, csak nem úgy, ahogy ő érti.

Egy bizonyos Sorbán Attila, nyílt levélben, amelyet az EMNP országos választmányi elnökeként ír alá, lemondásra szólítja fel az országos pártvezetést a választási fiaskó után. Erre a pártvezetés részéről egy rövid reakció, miszerint már több mint egy éve S.A. Már nem is választmányi tag, nem hogy elnök és ettől kezdve a „jogtalan címhasználat” bűnébe esett. Kész remekmű. Micsoda szervezett szervezetlenség uralkodhat egy pártban, ahol már azt sem lehet pontosan tudni, hogy ki milyen VEZETŐI pozícióban van.

És ezután jön a kölcsönös „nemzetárulózás”. Nem is tudom melyik félnek adhatnék igazat. Annak, aki nagyon jól élt eddig a szavazataimból és csak négyévente érdeklődött felőlem, udvariasan, de a választás másnapján már el is felejt. Vagy annak, aki bedőlt a megosztó, sokszor populista lózungoknak. Mert mondhat bárki bármit, az erdélyi magyarság egy ijesztően fogyatkozó létszámmal és a parlamenti 5%-os bejutási küszöbbel nem engedhet meg magának nemzeten belüli többpártiságot.

Végül, visszatérve egy gondolat erejéig a Zatykó Gyula által említett kudarcra, ami engem ért, mint választót. Az én olvasatomban az igazi kudarc az, hogy az őszi parlamenti választásokon – nem tudom pontosan mikor lesz – de abban biztos vagyok, hogy azon a napon nagyon elfoglalt leszek, és nem tudok majd szavazni. Megalázó a kényszer, hogy mindig a kisebbik rosszra szavazzak.

2016. június 15