Egy kis foci

Csak ámulok és bámulom ezt az Európai Uniót. Alapelvének hirdeti határain belül az emberek szabad mozgását, a munkaerő szabad áramlását, a szabad, vámmentes kereskedelmet és sok más ilyen, egyesek által mélyen lenézett liberális „baromságokat”.

Halkan jegyzem meg, hogy a mai napig élhető élet, anyagi jólét, az állam tisztelete polgárai iránt, független igazságszolgáltatás csakis a liberális demokráciákban valósult meg ezen a Földön (USA, Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, a skandináv államok és még sorolhatnám). A többi hagymázas álomkép vagy arab olaj.

Na, de mint minden, az Unió sem tökéletes. Mint említettem, minden szabadon áramlik, kivéve az információt. Már ágál minden szál szőr a hátamon, amikor olvasom az M-4 mozdulatlan inzertjén, hogy a szerzői jogok tiszteletben tartása miatt nincs meccsközvetítés a határon túlra. Egész egyszerűen nem láthatom a magyar csapatot, csak a város főterén elhelyezett kivetítőn. Valamikor Ceaușescu idejében néha jópofáskodtam, hogy meg kellene állítani a tévés közvetítéseket a határon, hogy ne lássuk mi is történik a világban. Most utolért a technika átka. A hülyeség odáig fajul, hogy az M-1, mint hírtévé, amikor a fociról tudósít, ugyanazt teszi. Béna inzert.

Az igaz, hogy az utolsó pillanatban megoldódott a kérdés – csakis a magyar meccsek vonatkozásában – de nyitva marad egy kérdés. Akkor vannak szerzői jogok vagy sem? Jogosan vagyunk, kiszolgáltatva a nem tudom kiknek? Vagy csak a hatalom tisztel meg ismét figyelmével?

Örömmel hallom, hogy az Olimpiai Játékok idejére ismét fel lesznek függesztve a szerzői jogok és láthatjuk a magyar olimpikonokat is. Jogosan? A Forma-1-et miért nem?

A fociközvetítések kapcsán még van egy pufogásom. Gyengébb kommentátorokat, mint a PRO tévés közvetítők, még nem hallottam életemben. Amatőrök és hihetetlenül elfogultak. Nem ez a helyzet az M-4-en. Ott Gundel Takács Gábor sokéves tapasztalata élvezhetővé teszi a közvetítést. Amit felrónék neki, hogy olyan szlenget is be-beszúr, ami nem lehet egy köztévé, egy népművelő intézmény stílusa.  Olyan kifejezések, mint a spori (csak sejtem, hogy a szocialista időkből származó bíró sporttárs rövidítése) vagy a cséká (talán a csapatkapitány rövidítése) nincs, mit keressenek abban a szókincs tárban, amit velünk oszt meg hivatalos minőségében.  Ez a csarnoki kofák privilégiuma, akik nyelvújító igyekezetükben „parit” és „ubit” (paradicsom és uborka) kínálnak.

A politikának aztán meg végképp nincs mit keresnie a sportközvetítésekben. Végre van egy esemény, egy eredmény, egy valami, ami összmagyar örömöt teremt és nemzeti büszkeséggel tölt el.  Egy siker, amely képes betemetni az árkokat. Még ha nem is véglegesen.  Ekkor tudjuk meg a kommentátortól, hogy az izlandi csapat akkor lett számottevő (?)  az európai futballban miután stadionokat épített. Tetszenek érteni?! Azon túlmenően, hogy Izland csak egy Kolozsvárnyi ország, vajon hány stadiont építhetett ezért az eredményért? Nincsenek játékosai az élvonalbeli európai klubokban, nem mutattak semmi különlegeset. Hajtanak és pontrúgásokra alapoznak. Ennyi. Hogy mennyire nem a stadionok léte vagy nemléte dönti el a játék minőségét, emlékeztetnék, hogy a világ egyik legszebb stadionjával rendelkező futballcsapat, a Puskás Akadémia, az idén nem tudott megkapaszkodni a magyar bajnokság első osztályában sem.

Hogy egy teljesen közérthető példát említsek, annak idején a thaiföldi szexturizmus nem attól lendült fel, hogy vadonatúj ágyakkal látták el az örömtanyákat.

 2016. június 20