Fertőtlenítés igényeltetik

Még egy héttel ezelőtt az összes média összes csatornája a kórházak fertőtlenítéséről, illetve nem fertőtlenítéséről zengett. Ami még fokozta a hír-hisztériát, az a fertőtlenítőt gyártó cég tulajdonosának korai halála volt, aki többszörös körözés és nekifutás után úgy talált el egy útszéli fát, hogy az arca a felismerhetetlenségig összeroncsolódott.  Innen aztán a szcenáriók. Öngyilkosság-e, vagy megöngyilkolták, ő a felismerhetetlen halott vagy más. Egy ilyen esetből egy ”komoly” tévé, amilyen volt például az OTV, egy évig is megélne. Mint annak idején az Elodia-Sagaból.

Jöttek a helyhatósági választások, ettől kissé háttérbe szorult a téma, de az is lehet, hogy lecsengett. Mint minden ebben az országban.  

Pedig az általános fertőtlenítés minden napunk minden percét át kellene hassa. A társadalom egésze rászorulna erre a konstans monitorizálásra. Na meg a fertőtlenítésre, a takarításra, a megtisztulásra.

Nincs a mindennapi életünknek egy olyan szegmense, amely, ha  megpiszkálod, ne bűzlödjön. Bűzlik, mert romlott. Amorális.

Ha az egészségügyhöz nyúlok, kiderül, hogy „szentelt” vízzel fertőtlenítenek padlót, műtőt, orvost. Az orvosok pénzért árulják a betegnyugdíjakat, az államnál alkalmazott orvos a magánkabinetjéhez tereli betegeit, majd pénzért átmenő jegyet ad a vizsgázó medikának. Mert egyetemi tanár is.

Ha a tanügyhöz nyúlok, kiderül, hogy a bekamerázott érettségik felfedték a tanítási színvonal mélységeit, a magánegyetemek olyan végzettekkel látják el az országot, akik amúgy regényekről beszélnének, anélkül, hogy ismernék az ábécét. Ahol doktori címet kap minden arra nem érdemesült félművelt bunkó, ráadásul mindezt plágium segítségével. Ahol a tantárgyak és az órák számát nem a diák befogadó képessége határozza meg, hanem a tanárok létszáma.

Ha az igazságszolgáltatáshoz nyúlok, kiderül, hogy az „elmozdíthatatlanok” a pofátlanul hatalmas fizetéseik mellett ugyanúgy korrumpálódnak, mint egy kistisztviselő.

Ha a hadsereghez nyúlok, kiderül, hogy a nemrég leváltott kormány védelmi minisztere egy volt kommunista pártaktivista, az előtte lévő miniszter az aktív állománynak szánt olcsóbb lakásokból szelt magának és tábornokainak egy-egy karéjt.

Ha a belügyminisztériumhoz nyúlok, kiderül, hogy egy olyan értelmi szintű valaki vezette, akinek a szókincse valahol a 300 szónál ragadt le. Ez az ember ledoktorált, majd ő osztogatta a doktori címeket. És amikor a miniszterelnökünk házon kívül volt, az ő kezében volt a végrehajtó hatalom. Nem az IQ szintje buktatta le, hanem a kontroll nélküli hedonizmusa.

Ha a kultúrához nyúlok, kiderül, hogy megy tönkre minden történelmi műemlék, sorra omlanak össze régi várak, kastélyok, paloták templomok. Nem fontos, nem költenek rá. A bukaresti operánál művészek tüntetnek külföldi vendégművész ellen, össznépi gyűjtést tartanak egy kulturális nemzeti kincs felvásárlására.

Ha a kormányzáshoz nyúlok, kiderül, hogy csak nálunk fordulhat elő, hogy egy frissen kinevezett pénzügy-minisztert rövid idő után letartóztatnak, mert már 6 éve lop folyamatosan. Kineveznek helyette egy öregedő szépfiút, szerintem az egyetlen pénzügyminiszter a világon, aki, mint magánember, tartozik az államkincstárnak. És derűs arccal nyilatkozza, hogy ha lesz miből, majd fizet.

Ha a médiához nyúlok, kiderül, hogy minden leírt sor, minden kimondott szó mögött egészen más érdekek húzódnak, mint az olvasó, néző, hallgató objektív tájékoztatása. Többen börtönviseltek, majd szabadlábon ismét bennünket tanítanak, manipulálnak.

Ha az össztársadalomhoz nyúlok, akkor a mostani választások döbbentenek meg csak igazán. Egy erdélyi megyeszékhely lakosai megválasztanak egy olyan polgármestert, aki már április óta előzetesben van megvesztegetés címén. Nem politikai mártírium, hanem törvénytelen pénzcsinálás. Na, de ebben az országban a lopás társadalmilag elfogadott tény. Sőt, még egyféle csodálatot is kivált. „Nézd csak, milyen ügyes” (Măi, ce se descurcă)!

Utoljára, de nem utolsósorban beszélhetnék a parlamentről, a pártokról és a közigazgatási bürokráciáról (hivatalok, hatóságok), természetesen példák nélkül, mert egy év nem lenne elég, hogy kipufogjam magam.

Rossz a közérzetem ebben az országban. Ha korom engedné, egy napot sem maradnék itt. Mert semmi nem változik, mert semmi nem lesz erkölcsösebb, tisztább. Sőt. Csak annyira tudok védekezni ellene, hogy ahányszor kimegyek a lakásból, hazajövetelkor mindig alaposan kezet mosok. Fertőtlenítek.

2016. június 8