A szálka esete a gerendával

Valamikor, két évtizeddel ezelőtt, elég gyakran olvasgattam a marosvásárhelyi Népújságot. Megálmodói és alkotói nem sokat cifrázták, egyszerű eremdéesz szócsővé degradálták. Akkoriban azt hittem, hogy újságírásban nincs is ennél lejjebb. Egészen az utóbbi évek Bihari Naplójáig. Mert ebből hiányzik a vezércikk, a riport, a glossza, az oknyomozó riport, a nem alákérdezős interjú. Minden hiányzik, ami az újságírást definiálná. Óriási bajban lenne a lap a gyászjelentések nélkül. Közben a Holnaposok utódaiként próbálják önmagukat eladni. Nem is lehet ez a lap más, mivel nincsenek újságírói sem. Egy, azaz egy kivétellel.  Őt a műveltsége, a szókincse, az íráskészsége, a habitusa, egyszóval a tehetsége erre a pályára predesztinálja.

Minap olvastam a blogján egy epés kritikát arról a szánalmas tünetegyüttesről, amit Florin Piersic, Adrian Păunescu és Ilie Năstase fémjelez a mai román társadalomban. Minden szavával egyetértek. Mindhárom személyiség esetében az eddig felmutatott értékek eltörpülnek nyilvános szerepléseik miatt, mert a hangsúlyokat átbillentik az értéktelen világba, a giccsbe, opportunisták lesznek. Visszaélnek notorietásukkal. Innen kezdve hiteltelenné, sok esetben nevetségessé válnak. Mindez azért, mert az istenadta tehetségüket aprópénzre váltották. Sajnos, ezt észlelem kedvenc (jobb híján) váradi újságírómnál is.

Napi huszonöt órás állandó készenlét a fészbúkon, megspékelve szintén napi 5-10 fotóval önmagáról, rengeteg posztolás, tele jópofizó semmivel, gyermeteg szóviccek tömkelegével. A saját véleménye ostorként csattanó axiómává válik, ha valaki is ellentmondana. Az empátia, a tolerancia közelít a nulla felé. Mindenből csöpög az önimádat, a magamutogatás. az önteltség és az önelégültség. Ilyen intenzív közszereplés közben pedig elsikkad az újságíró egyik alapvető feladata, a köz informálása, szolgálata és tisztelete. Két példa erre.

Bő évvel ezelőtt az Astoria (akkor még kávéház) vezetősége értesítette a volt váradi focistákat, hogy többet nem engedik be őket, mert „keveset rendelnek és hangosak”. Hogy minden kétséget kizárjanak, a bejárati ajtókra függesztettek egy cédulát, ahol a kávéház „fenntartja magának a jogot, hogy megválogathassa a klienseit.” Egyik levelezésünk alkalmával felhívtam rá az újságíró figyelmét, hogy ennek a témának utána kellene menni, mert messziről bűzlik a magyarellenesség.   Azt válaszolta, hogy jelentsem fel őket a fogyasztó-védelmiseknél (sic!). Szándékosan nem akarta megérteni a lényeget. Rögtön felvilágosítottam, hogy nem az a célom, hogy azokat megbüntessék kemény 100 lejre, hanem, hogy tárja a nyilvánosság elé ezt a visszaélést. Menjen el az Astoria vezetőségéhez és kérdezze meg, hogy melyek a bebocsátási kritériumok, mire kell felkészülnünk, milyenné kell válnunk ahhoz, hogy kielégítsük az igényeiket?

Mert a német meg az amerikai legalább precíz volt. Nur für Deutsche és Only For Blacks. Ezt az érvelésemet már nem lehetett kapásból elutasítani, de érezhető volt, hogy a dolgok túlmentek a komfortzónáján. Egy semmire sem kötelező „majd meglátom mit is tehetek” után természetesen nem történt semmi.

A másik eset pár nappal ezelőtt történt. A sok posztolásba, lájkolásba, jópofáskodásba beleszól egy hölgy és megkérdezi, hogy „ti, akik olyan jól vagytok értesülve mindenről, mondjátok már meg, lesz valami a júliusi nyugdíjemelésből?”. Az újságíró válasza, csípőből: „Fogalmam sincs, de ez a téma nem is érdekel”. Megsajnáltam az illető hölgyet, már akartam is írni neki, hogy kérdezzen inkább koncertekről, együttesekről és előadókról, ezekben nagyon otthon van a szerkesztő úr. Mert őt az érdekli. Én, balga, közel nyolc év kiadói munka után már-már azt hittem, hogy az újságíró azt kell tudja, ami közérdeklődésre számít és nem fordítva. Felháborító viselkedés az olvasóval, de min den jóérzéső emberrel szemben. Egy ilyen erkölcshiányos ember, még ha buzog benne a tehetség, akkor sem szabad még csa a szerkesztőség közelébe sem engedni. Én nem engedtem volna. Remélem, hogy egyszer a helyi napilapunk is ráébred erre.

Addig is, mindkét eset az olvasók/eltartók magas ívben való… lenézése is. Lehetséges, hogy túl lenne fizetve?

Nagyvárad, 2018. június 10.