A taxis és a sebész

A tegnap a tévében láttam ismét Bukarest volt polgármesterét, akit nemrég még bilincsben vittek el és két hónapot volt előzetesben. Nálam kiverte a biztosítékot.

Valamikor a ’90-es évek legelején a sógornőm megkérdezte, hogy miért nem ragadok rá az RMDSZ-re és legyek politikus. Szerinte meg volt ehhez minden intellektuális adottságom. Akkor pedig még nem ismerhettük azokat az erkölcsi mélységeket ahová süllyedhetnek a politikusok (és nem a politika!). Hogy élő klasszikusokat idézzek, csoda, hogy nem keszonbetegek. Nekem ellenben már az is sok volt. Azt válaszoltam, hogy soha nem lehet belőlem sikeres politikus (ha meg nem sikeres, akkor minek?) mert képtelen lennék feladni azokat az elveket, amelyek mentén leéltem az akkori negyvenvalahány évemet. Soha nem bántam meg. Sőt. Ahogy „fejlődtünk”, kezdtük egy kommunista elnökkel, lett egy naiv és narcisztikus elnökünk, volt egy arrogáns, bizonyítottan enyveskezű miniszterelnökünk, volt tíz évig egy elnökünk, aki csak a hatalomnak élt és nem a köznek, volt egy betegesen hazudozó miniszterelnökünk és rengeteg elítélt vagy bűnvádi eljárás alatt lévő képviselőnk/szenátorunk.

Volt tehát alkalmam és időm is arra, hogy hozzászokjak a kontraszelekció immár krónikus voltához. Na de ami sok, az sok.

Ez a Sorin Oprescu, aki csak Romániában világhírű sebész, egy politikai kalandor, aki otthagyta a sebészi és kórházigazgatói állását, mert rájött, hogy a főváros polgármestereként a kenőpénz léptékekkel nagyobb, mint a hálapénz, és nem jár annyi strapával sem.  Ő a román politikus prototípusa. Arrogáns, cinikus, ráadásul pofátlan, aki csakis a saját boldogulását tartja szem előtt. Na persze könnyű ott lopni, ahol ezt társadalmilag nem ítélik el, sőt, egyfajta csodálattal adóznak „talpraesettségének”. Amikor kiengedték az előzetesből, nem bujdosott el szégyenében, hanem kiállt a placcra, köszönteni azokat az idiótákat (is) akik megtapsolták a börtön kapujában.  Egy riporter megkérdezte, mi lesz otthon az első dolga. Azt válaszolta, hogy bevesz egy inzulint. Értsem, hogy inzulin nélkül szállíttatta magát kórházról kórházra két hónapos fogva tartása alatt? És már rögtön szerepel(tetik) a tv-ben, már markáns véleménye van mindenről. Kivéve bűnügyének majdani tárgyalásáról. Mint egy teljesen kívülálló, azt mondja, hogy ez már csak az ügyvédek háborúsdija lesz. Nem tartozik rá. Ő köszöni, jól van. Megy vissza a kórházába műteni.

Akkor most már végképpen nem értem, hogy milyen logika mentén tárgyalják „honatyáink” azt a törvénytervezetet, miszerint büntetett előéletű egyén nem lehet taxis. Nem bízhatom rá az életemet. De erre az Oprescura rábízhatom? Hátha olyan sebész, mint amilyen politikus?

2016 március 27