Hejesirás mindenek előt!
Nemrég még viszolyogtam, ha helyesírási hibákkal találkoztam. Valahogy úgy voltam vele, mint amikor látok valakit, akinek piszkos a körme. És nem a munkától. Sokan kommentálnak a közösségi hálózatokon, bemutatókat kreálnak, történelmi, művészettörténeti, földrajzi, turisztikai tartalommal. Nem tudtam komolyan venni a hozzászólót, a témát sem, amikor láttam, hogyan erőszakolják meg az ortográfia elemi szabályait. No, nem holmi hosszú vagy rövid magánhangzókról van szó, vagy az ékezetek mellőzéséről, avagy a kötőjelek használatáról, hanem olyanokról, mint a telyes, asztán, bisztos, nyugottabban, köszpont és sorolhatnám napestig. Ennek kapcsán ki is alakult két tábor. Az egyik a hibákat ostorozók és felrovók tábora, a másik az emberek toleránsabb, elnézőbb, elfogadóbb része, akik inkább a tartalomra helyezték a hangsúlyt. Megmondom őszintén, én azon az állásponton voltam, hogy aki valamit nem tud, azt ne csinálja, főleg ne erőltesse. Ergo, ha nem tudsz írni, ne írj. Igen ám, de voltak olyan ellenérvek, amelyek elgondolkodtattak. Mi van azokkal, akik hosszú évek óta külföldön vannak, vagy már ott is születtek, mi van azokkal, akik román iskolába jártak, de szeretnének magyarok között magyarul kommunikálni? El kell őket riasztani efféle akadémiai felsőbbséggel? Semmi esetre sem. Véglegesen pedig egy emlékem győzött meg. Tollforgatók körében dolgoztam valamikor, ahol egyetemet végzett, a magyar nyelvet (is) terjesztő profiknál em jelentett problémát, hogy olyan durva hibákat kellett kijavítani, mint a külömböződ vagy a bünbakk. Azért fizettük az érettségizett korrektorokat.
Így már sokkal megértőbb lettem ezen a téren. Nem is javítok ki senkit, csak újságírókat. Nekik illene (!) helyesen írni.
Apropó! A múltkorában, amikor indítottam ezt az esszé-sorozatot, megkérdeztem egy íróember ismerősömet, hogyan használjam a „pufogás” szót, egy vagy két f-fel, mert találkoztam mindkét változattal. Talán több volt az első változat. Azt válaszolta, hogy ne foglalkozzak ilyen finom árnyalatokkal, mert az ortográfia a nyelvészek, irodalmárok, akadémikusok szórakozása. Ekkor ugrott be, hogy ismertem egy veretes értelmiségit, aki mellesleg az irodalomtudományok doktora is volt, aki szerint megfolytják a magyar sajtót.
2016. április 1