Adalék a Brexit-hez

Mai napig csodálom, sőt szeretem a briteket. Szeretem az állhatatosságukat, a bulldog-természetüket, hagyomány-tiszteletüket, a fair-play iránti elkötelezettségüket, a gentleman agreemant-jüket, az angol-szász jogrendszerüket, szeretem, mert egy akkora birodalom megteremtői voltak ahol soha nem nyugodott le a nap és amelyben mindenhol letették kézjegyüket, mert elindították útjára a parlamentáris demokráciát immár lassan négy évszázada, mert kitalálták a focit, a rögbit, a krikettet, az ötórai teát és még sorolhatnám.

De az Uniós kilépésükért már nem is pufogok, hanem egyenesen tombolok. Eddigi életem során még soha nem találkoztam ennyire pregnánsan az olcsó populizmus és az elvakult nacionalizmus tragikus következményeivel. Ez már azért is aggasztó, mert napjainkban elharapózni látszik egész Európában ez a mentalitás. Politikusokról, akik önmaguk szemében államférfiúvá magasztalódnak, kiderül, hogy csak szarházi, hatalom- és pénzéhes mitugrászok. Játszanak a tűzzel, majd mikor lángba borul minden, elsomfordálnak.

Sajnos, erre tipikus példa Cameron miniszterelnök is. Annak idején, pár százezer szavazatért szidta rendületlenül, több éven át az Uniót. Az idei év elején, tárgyalások útján elért mindent, amit akart az Uniótól országa számárat. Ezután elkezdte a kéthónapos kampányát a bennmaradásra. De az emberek tudata már meg volt mételyezve. Amikor péntek reggel felért a tudatáig, hogy mit is művelt népével, országával, gyáván lemondott. És így fog bekerülni minden történelemkönyvbe ez a középszerűség megtestesítője, akinek szűklátóságával „oroszlánrésze” van az Unió lehetséges felbomlásának és egy nem is olyan távoli jövőben az Egyesült Királyság metamorfózisában egy sokkal kisebb Angliává. Mert nagy valószínűséggel kirepülnek a skótok és az észak-írek. Talán Wales is.

Ami teljesen érthetetlen számomra, hogy vannak olyan vélemények, miszerint a brit állampolgárok gerincesek, tartásosak, van vér az ereikben és egyéb anatómiai axiómák. Visszakapták az országukat. Ezeknek a népnemzeti hangadóknak nem tűnik fel, hogy egyáltalán nem a karneváli hangulat jellemző ma a szigetországra. Sőt. A font zuhan, a Moody’s leminősítette az országot, az emberek meg vannak ijedve. Már a szélsőséges Nigel Farage is, aki pénteken még azt lobogtatta hívei előtt, hogy végre megszűnt az uniós zászló, az uniós himnusz és a brüsszeli fennhatóság, szombaton már azt követelte, hogy Nagy Britanniának legyen szabad hozzáférése az Unió belső piacaihoz.  Erre kapta a német pénzügyminiszter válaszát – a kint azt jelent, hogy kint.

Amúgy, a mára már szitokszóvá degradált liberalizmus teremtette meg ennek a kontraproduktív egyenlősdinek a feltételeit, amelyben szép korúak döntenek az ifjúság jövőjéről, analfabéták a Tudományos Akadémia költségvetéséről, cölibátustól szenvedő katolikus papság a másságról, az abortuszról és folytathatnám.

Természetesen egy olyan heterogén szövetség, mint az EU tele van hibával. Néha agyaglábakon járkáló Gólem. Nincs közös hadserege, rendőrsége, titkosszolgálata, közös külpolitikája és még sok mindene nincs. De ez van, ez a mienk.  Ugyanakkor nagyon sok előnyt is biztosít tagjainak. Vitathatatlan. Egyik ilyen előny, hogy a tagság nem kötelező. A belépést kérni kell, a kilépést csupán bejelenteni.

Lehet, hogy az EU nem fogja túlélni a Brexit-et. Én remélem, hogy igen, már az unokáim jövője miatt is. De ha túléli, változtatások szükségeltetnek. Szerkezeti változtatások, de mentalitásbeli változtatások is. Többek között tiszta vizet kellene önteni a nyílt kártyák közé. Mert az egyszerű választópolgár azt teszi, amit sugallnak, sulykolnak neki vezetői. Az EU ellenes országokat ki kellene irtani az Unióból.  Nem lehet testben benn lenni és lélekben kinn. Erkölcstelen. Ha nem tetszik tessék kilépni. Nem létezik a teljes körű joggal felruházott kívülálló státusz. Az örök elégedetlenkedőket tessenek kirúgni. Mert bomlasztanak. Putyin pezsgőt bontott pénteken.  Nem szabad egy ilyen demokratának álcázott kommunista, kágébés autokrata kezébe adukat tenni.  Keletről még semmi jót nem kaptunk 1100 éves ittlétünk óta. Egyesek azt hiszik, hogy ha egyszer már befogadták őket egy elit klubba, az ingyenes, lehűtött pezsgőhöz joguk van, de számukra nem kötelező a szmoking viselete. Ne szabjon senki senkinek korlátokat – mondják. Ilyen klubtagokkal nem is csoda, ha egyszer elindul a klub ellen a felszámolás.

Eklatáns példa a lengyeleké. Keresztbe tesznek az Uniónak az idegen menekültek befogadásánál, de roppant felháborodnak, amikor az angol nacionalisták most követelik a több mint kétmillió idegen lengyel munkavállaló kiutasítását. Mert a nyíltan EU-ellenes lengyel nemzetállam apologétái nem voltak képesek megteremteni az országban a bennmaradás feltételeit.

Egy politikustól hallottam, hogy az EU-n kívül is van élet. Igaz. De milyen?

Nagy szomorúságomra, az este Angliát kizárták az Euro 2016-ból is. Bennmaradását Izland vétózta meg. Elrontotta a névnapomat.

2016. június 28