Gyűlölködök, tehát vagyok

Egyre kevésbé érzem magam jól a magyar bőrömben. Érzem, hogy szorít, kényelmetlen, mintha nem is az enyém lenne. Pedig ezt még az anyatejjel együtt kaptam Anyámtól, aki mindig azt mondta, hogy nekünk vigyázni kell, mert magyarok vagyunk. Sokkal nagyobb teljesítményt kell nyújtsunk ugyanannyi elismerésért. Én mindig hoztam az elvárt többletet és mentek a dolgok a maguk rendjén. Soha, senki nem éreztette velem, hogy magyar vagyok és ezért a puszta tényért netán gyűlölete tárgya is lehetnék. Egészen a ’70-es évek végéig, amikor a Ceaușescu-féle nacionál-kommunizmus a napi politika szintjére emelte a sovinizmust, az idegengyűlöletet. Innen kezdve elszabadult a pokol. Mert ha szabad volt a hatalomnak gyűlölködni, akkor a nép is szabadon engedte alantas érzelmeit. Rá is játszott a hatalom. És mindez tart a mai napig. Mert napjaink román demo(csok)kráciájában a vélemény nyilvánítása alapvető emberi jog. Mindegy milyen áron. Csak nemzetállamban gondolkodnak és zsigerből gyűlölködnek. És mindennek fejében feltétlen lojalitást várnak el tőlünk, sőt szerintük együtt kellene örvendezzünk velük a nemzeti ünnepükön, Erdély Romániához való csatolását.

Az anyaországomra mindig is büszke voltam. Büszke voltam, hogy csak egy himnuszunk volt, hogy a legsötétebb kommunista években is ez az „Isten”-nel kezdődött és a Karácsony meg a Húsvét hivatalos ünnep volt, hogy az életszínvonaluk messze meghaladta a romániait. A tévén keresztül régen is benne voltam a napi magyarországi politikában, soha nem észleltem az idegengyűlöletet. Nem mintha nem lappangott volna, csak a mindenkori hatalom kellő érzékenységgel és odafigyeléssel kezelte ezt a kényes kérdést. Idestova hat éve ezek az erkölcsi korlátok lehullottak. Nincs semmi akadálya a totális idegengyűlöletnek. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Amikor már a hatalom is nyíltan zsidózik a magyar parlamentben, a magyar közrádióban, köztévében – természetesen a közismert kódolásokkal, mint a háttérhatalom, Soros – amikor csak nemzetállamban gondolkodik, elfeledve, hogy ugyanezt csípőből utasítja vissza Románia esetében, ez az eredmény. A kormányhű média kivette a szótárából a „menekült” szót, ezek nem léteznek, csupán a migránsok és ezeket (is) gyűlölni kell.

Az anyaországiak eljutottak oda, hogy ma már csak önmagukat imádják. De sajnos, nagyon egyedül vannak ezzel. Nem hiszem, hogy a magyarok beleférnének a világ első 200 országba a szimpátia index tekintetében. Talán az azeriek szeretnek bennünket. Már a lengyelek is szkeptikusak a Putyin iránt kimutatott természetellenes vonzalmunk miatt.

Gyűlölünk minden másságot. Gyűlöljük a zsidót, a cigányt, a migránst, az amerikait, az Uniót, a Nobel-díjast, a másként gondolkodót, a homoszexuálist, a kommunistát, a liberálist, az Oscar-díjast, a szomszédot. Sőt, oda jutottunk, hogy már a külföldre szorult magyar is gyűlölet tárgya lett. Közösségi hálón az enyhébb megfogalmazású kommentek arról fröcsögnek, hogy az erdélyi magyarok kiszívják a vérüket, ők fizetik a mi iskoláinkat, miért élünk szavazati jogunkkal (amit különben soha nem kértünk, mert nem korrekt, a politika találta ki.) amikor semmi közünk a magyarországi belpolitikához.

Eljutottunk oda, hogy nagyon sok dolog, amit eddig értéknek véltünk, vagy az is volt, teljesen devalválódik, mert a hivatásos gyűlölködők beleacsarkodnak, hogy zsidó vagy liberális kreáció.

Nem véletlen, hogy 2002 áprilisában, Hofi Géza temetésén az akkori FIDESZ kormány kulturális minisztériuma még portási szinten sem képviseltette magát.

Az idei Szent László napokra meghívták Váradra Koncz Zsuzsát és Bródy Jánost, a koncerten óriási siker, a közösségi hálón pedig ömlött a zsidózás.

Az idei nagyváradi Színházi Napok egyik vendége Kern András. Ugyanaz.

A biztosítékot nálam az Esterházy Péter halála kapcsán feltett posztolások verték ki. Már a halál ténye sem kötelezi a gyűlölködőket egy kis visszafogottságra. Arról nem is beszélve, hogy a kortárs magyar irodalom írófejedelméről van szó. Nem. Mocskos, aljas kommentek tömkelege. Annyira, hogy már nem is merem kivételnek minősíteni.

Borzalmas. Ezek lennénk? A gyűlölet tart bennünket életben? Mert a kölcsönös gyűlölet biztosan nem. Évtizedekre megmételyezték a lelkünket.

Egyre kevésbé érzem magam jól a magyar bőrömben.

2016. július 15