Barátságok nekrológja

A neten rengeteg, okoskodónál okoskodóbb tanácsok, filozófiai mélységű gondolatok, a legjobb fogyókúrás receptek, a rák gyógyításának holtbiztos szerei kerengenek. Mivel eleve a szkeptikusok sorait gazdagítom, nem sok fontosságot tulajdonítok ennek az igazán nem szegényes felhozatalnak. De egy kivételt megemlítenék. Meryl Streep amerikai filmszínésznő gondolataiból ragadnék ki egyet. „Bizonyos dolgokhoz már nincs türelmem… Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.”

Tisztában vagyok azzal a ténnyel is, hogy az idősebbek már  nagyon óvatosan kell  kezeljék a kapcsolataikat, mert az elveszett barátot pótolni, ebben a korban, szinte lehetetlen. Na, de megtartani sem kell minden áron.

Egy tényező, amely veszélyeztethet kapcsolatokat, az a politikum. Alattomosan, céltudatosan, gyűlölködve terjeng. Megmérgezi a lelkeket, megrontja a harmóniát, kialakítja a szekértáborokat. Nem is lenne vele különösebb probléma, ha az emberek nézetkülönbségeiket a helyükön kezelnék. De nem. A megosztó politika elárasztott mindent és kialakult az a prototípus, amelyet nem igazán kedvelek, sőt. Nem kedvelhetem, mert összegzi mindazt, amit megvetek a mindennapi életben is.

Nagyjából így körvonalazhatnám.

Csak a hitre alapoz, a tények nem hatnak rá zavarólag. Csakis a saját langyos iszapjában fetreng, más közegben védtelennek érzi magát, mert felkészületlen, ettől azonban már agresszív lesz.

Soha nincsenek kételyei. A kétely minden gondolkodó embernek szinte létszükséglete, egyben a haladás elengedhetetlen feltétele. Így aztán teljesen rugalmatlanul, mereven, különösebb megindokolások nélkül, görcsösen ragaszkodik elveihez.

Soha nem bocsátkozik érdemi vitába, érvek híján személyeskedésekbe, vagdalkozásokba, sértegetésekbe torkol minden konfliktus. Csak arra a hírforrásra vevő, amely az ő szájíze szerint tudósít, az információi teljesen egyoldalúak lesznek. Így egyre jobban távolodik el az igazságtól. A tolerancia és az empátia szinte teljes hiánya lesz a meghatározó jellemvonása.

Ez a prototípus számomra elfogadhatatlan. Szeretek, szoktam is vitázni, de csak abban az esetben, ha van erre partner is. Értem a partner alatt azt a személyt, aki már elért egy bizonyos értelmi szintet és érvelése mögött komoly mennyiségű dokumentációs fedezet van.

Nem tudom elfogadni a gyűlölködést, az egyik legkártékonyabb emberi érzésként fogom fel. Sajnos, mára a politikát teljesen ellepte ez az alantas áramlat.

Nem tudom elfogadni, hogy egy önmagát istenhívő kereszténynek hirdető emberből csöpög a „felebaráti” gyűlölet és az átkozódás.

Nem tudom elfogadni, hogy valaki nyilvánosan, közösségi hálón kívánja politikai ellenfeleinek halálát, ilyet keresztény- és úriember gondolatban sem tesz.

Nem tudom elfogadni, hogy valaki gyalázza és átkozza a Pápát, mert nem a politikai krédóját hirdeti, hanem az Írást, a keresztényi szeretetet, a toleranciát.

Nem tudom elfogadni, hogy valaki a „bőség zavarával” küzdjön, mert egy szkizofrén helyzetbe kerül, amikor is már nem tudja, hogy melyiket gyűlölje jobban, a zsidókat vagy a muzulmánokat.

Nem tudom elfogadni, hogy az ő táborába tartozó kivénhedt kommunista az jó kommunista, az ellentáborból pedig már az is kommunista, aki a rendszerváltáskor született.

Az utóbbi hetekben ezért tettem pontot két régi barátság végére. Nem azért, mert ellentétes volt a politikai meggyőződésünk, hanem mert tökéletesen megfeleltek a fenti prototípusnak.

Ha valaki, a még megmaradt barátaim, ismerőseim közül netán önmagára ismer, kérem a jövőben kerüljön. Mindkettőnk megelégedésére.

Mottó – „Nem tudok és nem is akarok intellektuális harcot folytatni fegyvertelen emberekkel” (egy ismeretlen homoszexuális)

2016. szeptember 16