Boldog ünnepeket

Most, hogy már vége a NAGY ÜNNEPLÉSEK első menetének, egy gondolat erejéig kifejezném teljes egyet nem értésemet ezzel a jókívánság dömpinggel. Ömlik, árad, hömpölyög, zúdul, csődül a mindent ellepő kívánságözön. És nagyon széles palettán. A giccsestől a még giccsesebbig, az egyeditől az általánosig, az unalmas, közhelyestől, szabványostól a némi eredetiséget keresőig. Stílszerűen, volt itt minden, mint a karácsonyfán.

Az is közhely, hogy a kevesebb több lenne, de ebben az esetben pontosan ráillik az adott helyzetre. A facebook adott helyet ennek a rémségnek. Már attól tele van a hócipőm, amikor valaki bejelentkezik egy adott csoportban egy „jó reggelt” -el, vagy elköszön egy „jó éjszakát” -al, erre a válasz millió visszaköszönés, annak minden változatával. Na, de ami az idei karácsonyt illeti, az már meghalad minden józan elképzelést.

Nem is értem, miért éppen a karácsonyi vagy a húsvéti ünnepeken kell boldognak, áldottnak, egészségesnek, szeretetben gazdagnak lenni? Mert vallási ünnepek? Akkor nem lenne szabad megfeledkezni a tiszta hétfőről, a húshagyó keddről, a hamvazó szerdáról, az áldozó csütörtökről, a nagypéntekről, a nyugalomnapi szombatról és minden alkalomra küldeni ezeket az őszinte vagy álságos, rutinszerű, sokszor harsány ajánlásokat.

Az is kellemetlen kissé, hogy lassan már mindenki a világhálón ünnepelteti önmagát születés- és névnapján. Kéjesen tobzódik a szebbnél gyönyörűbb virtuális virágcsokrokban és „hullarészegre” issza magát a sok felkínált, szintén virtuális, alkoholos finomságokból.

Szerintem az ünnepek személyesek, olyan magábafordulósak. Nem közpréda és nem magamutogatók parádéja. Az ember intim szférájához tartozik. Az őszinte jókívánságok a facebook (ha már mindenáron ragaszkodunk ehhez a formához) „üzenetei” -ben kellene megjelenjenek, vagy személyes e-mail-en.

Hogy mennyire abszurddá fajult ez a népszokás, két példával illusztrálnám.

Eddig minden karácsonykor és húsvétkor köszöntöttem egy külföldre szakadt családi barátainkat. Nem régen az asszony özvegy maradt. Annál is inkább akartam vele beszélni, hogy legalább pár percre ne érezze magát nagyon egyedül az ünnepeken. Természetesen nem készültem semmiféle szpícsre, ezért már az első mondatnál megfeneklett a mondanivalóm. Kinek, és milyen „kellemes és boldog ünnepeket” is akarok én kívánni?

A másik példa. Egy barátom mostanában veszítette el a látását. A facebook ismét tele van az Istvánokat és a Jánosokat köszöntő posztolással. Én mit mondjak neki a telefonba névnapján?

Azt hiszem, a jövőben el fogok tekinteni ettől az udvariassági köteléktől. Én sem igénylem igazán. Már csak azért sem, mert ahány barátom és ismerősöm távozott ebben az évben az élők sorából, azoknak tavaly ilyenkor mindenki „Boldog Újévet” kívánt.

2016. december 28

Previous
Previous

Isteni törvény, világi törvény

Next
Next

Gondolatok a választásokról