Gondolatok a választásokról

Navigálok a világhálón. A napi 16 ébren töltött óráimból erre is szánok egy félórát. Olvasom a választás visszhangjait. Van benne minden, mint a koldus nejlonszatyrában.

Az itt található ismerősi köröm – ahogy én sem – nem kimondottan PSD drukker. Na, de szembe kell nézni a tényekkel. Oly vérszegény ideológiai (?) és materiális alternatívát kínált az ellenzék, hogy a PSD-nek nem is volt más dolga, mint hogy elhelyezkedjen kényelmesen a karszékében és várja a biztos győzelmet és annak arányát. Mert ő ígért. Bér- és nyugdíjemelést. Sokak számára a választási ígéretek többi része akár figyelmen kívül is hagyható.

És itt jön a képbe egy ifjú titán. Olyan megmondós, olyan mindent jobban tudó, olyan dörgedelmesen ítélkező, de megoldási javaslattal nem bíró, olyan ellentmondást nem tűrő. Olyan, aki liberális mivoltában a tolerancia és a másság elfogadásának apologétája, egészen addig, míg neki nem mondanak ellen. Akkor agresszív lesz.

Posztol egy rövid kis történetet, ahol egy véletlen találkozás során közli egy idős hölggyel, hogy a sok hülye a nyakunkra hozta a PSD-t, mire az, kicsit szégyenkezve, beismeri, hogy ő szintén rájuk szavazott, mert azok azt ígérték, hogy megemelik a nyugdíját.

Ennyi a posztolás lényege, majd beindul a kommentelés is.  A szerző válaszaiban is határozottan moralizál, miszerint, ha a nyugdíjemelés egy szempont lehet a választások során, akkor már régen rossz. Tetszenek érzékelni már a ritkuló levegőt ilyen szellemi és erkölcsi magasságokban?

Tudomásul kéne venni, ha már minden állampolgárnak szavazati joga van, analfabétától akadémikusig, akkor el kell fogadni a földhözragadt szempontokat is, nem csupán a vájtfüleknek szánt ideológiai krédókat. Hála a politikusoknak, napjainkban az utóbbiak lassan kiürülnek tartalmilag. És akkor miért is kell szégyellnie magát annak, aki arra adja szavazatát, aki egy kicsit lazít a nyomora szorításán? Mert egyeseknek nem tetszik a végeredmény? Nekem sem, de teljes mértékben megértem azok szempontjait, akik oda szavaztak. Meggyőződésem, ha az emberek jól élnek, magas ívben tojnak az ilyen fennkölt szempontokra.  Az pedig, hogy csak a hülyék szavaztak volna a PSD-re, erősen emlékeztet egy másik, szintén a világhálón nemrég népszerűsített baromságra. Akkor az erdélyi magyarság egyötöde az mondta arról a négyötödről, aki nem adta le szavazatát a migránskérdésben, hogy nem is igazi magyarok, sőt mi több, nemzetárulók.

Olyannyira elbaltázta a dolgokat PNL elnökasszonya, hathatós elnöki segítséggel, hogy a „hülyék” között már több fiatal és felsőfokú végzettségű található, mint a liberális pártoknál.

Értsem, hogy az okosok (ha ez a hülyék ellenpólusa) a liberálisokra kellett volna letenni a voksot? Jó, de miért? Mit kaptak volna érte? Ugyanazt, amit a PSD-től, szlogeneket. Csupán bér- és nyugdíjemelés nélkül.

Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy ahány szavazó, annyi szempont. Akkor meg miért ezek a minősítések? Ennek jogán talán én is mondhatnám, hogy becsületes magyar ember nem szavaz román pártra és nem is buzdít erre, mert egyik sem vállal fel nyíltan bennünket és gondjainkat. Még azok sem teszik, akik csendben, a tudatalattiban talán szimpatizálnak is velünk. Mondhatnám, de nem mondom, mert tiszteletben tartom mások szempontjait.

Az elmúlt vasárnap számomra csupán egyetlen dilemmát jelentett. Elmenjek-e szavazni vagy sem. És ha elmegyek, lehet szempont az utóbbi hetekben a magyarságában többszörösen megsértett ember felháborodása?

Ui: Mint utólag megtudtam, volt olyan is, akinél a kritérium az volt, hogy nem szavaz román pártra, de a magyarra sem. A fényképezkedés után mégis elindult az urnák felé. Majd ez a fideszes színekben pompázó eszményképünk visszautazott Brüsszelbe.

Nagyvárad, 2016. december 16