Cigányegyetem

Ha netán az előző puffogásommal nem tudtam meggyőzni az olvasót arról az evidenciáról, miszerint nem rasszista vagyok, csupán fenntartásaim vannak bizonyos népcsoportokkal szemben, ez az írás sem fogja eloszlatni kételyeket. De bennem sem.

Van egy bűbáj, igen nagy tudású barátom. Történész és jogi diplomája biztosítja a mindenkori élvezetes vitákat. Váradi újságíróként Magyarországon landolt, így sajnos csak ritkán találkozhatunk, már szinte ünnepszámba megy, amikor eszmét cserélhetünk. Aránylag könnyű dolgunk van, ugyanis mindketten liberális beállítottságúak vagyunk. Az árnyalatnyi különbség, hogy ő a romantikus, míg én inkább annak pragmatikus szárnyát képviselem. Egy ilyen politikai szeánsz alkalmával hangzott a barátom részéről az axiómaként csattanó kijelentés: nincs cigánybűnözés (vagy romabűnözés, ahogy tetszik), csak bűnözés van. Rögtön rákérdeztem, hogy szerinte magyar emberek elkövették volna az olaszliszkai tanárlincselést annak gyermekei szeme láttára? Nem igazán volt értékelhető ellenérve. Ritka eset.

Ez jutott ma eszembe, amikor látom a tévében, hogy a romániai Korrupcióellenes Igazgatóság ügyésze kéri a parlamenttől két honatya (?) mentelmi jogának felfüggesztését egy bűnvádi nyomozás lefolytatása és az esetleges őrizetbe vételük céljából. A dolog pikantériája, hogy mindkét képviselő roma. Az egyik Mădălin Voicu, a néhai Ion Voicu hegedűművész fia, a másik egy Nicole Păun névre hallgató akárki. A közös bennük – a vád szerint – hogy összejátszva, „magukévá tették” a roma társadalom felzárkóztatására szánt uniós pénzeket. Amúgy szent meggyőződésem, hogy még soha és sehol sem jutott el bármi is a mélyszegénységben élő cigánysághoz azokból az összegekből, amelyhez nemzettársaiknak hozzáférése volt. Sajnos sokszor abból sem, amit már a „fehér ember” (vagy kaukázusi, ahogy tetszik) kezel. De az igazsághoz tartozik az is, hogy leélnek egy életet és nem fizetnek egy lej adót sem az államnak, de minden ingyenes szolgáltatást maximálisan igénybe vesznek, minden államadta lehetőséggel élnek és visszaélnek, mert szerintük megilleti őket is mint bármelyik állampolgárt. A jogaikat messzemenően ismerik, a kötelezettségek tudomásul vételén maradt még némi csiszolni való.

Ez a nagyon is valószínű és időszerű őrizetbe vétel éppen idejében érkezik. Egy olyan zárt társadalomban, ahol ünneplik és a férfivá válás momentumaként tartják számon azt a napot, amikor a roma börtönbe vonul, talán még rosszallhatták is, hogy habár már sok éve ott manipulálnak a román parlamentben, még eddig nem tartóztatták le őket. A cigányság szemében ez még presztízsveszteségnek minősülhet. Na, ennek a tűrhetetlen, megalázó állapotnak a végére tehetne pontot az ügyészség.

És még mielőtt bárki is cinizmussal is vádolna, megpróbálom kissé tompítani a dolgok élét és emberközelből is megmutatni őket. Míg Voicu hegedűművész és karmester, Nicolae Păun egy no name. Emlékszem, amikor (o tempora!) még téma volt a különálló magyar Bólyai-egyetem léte vagy nemléte Kolozsváron, az írott és elektronikus sajtóban mentek – ennek kapcsán – a nacionalista vádaskodások, megjelenik a tévében ez névtelen senki, ez az érzékeny lélek és mint egy kisebbséginek a másik kisebbség iránti teljes empátiájával kijelenti: a cigányság sokkal békésebb és toleránsabb a magyarságnál. Soha nem követeltek és nem is fognak követelni külön egyetemet. A nyilatkozata később viszonyítási alap lett a román sajtó számára.

Azóta is – ragaszkodva a fokozatosság elvéhez – várom, hogy kezdjenek már el ők is kekeckedni és követeljék önmaguk számára az elemi iskolát. Ezt csak úgy, beindulásnak. Aztán a határ legyen a csillagos ég…

2016 február 11