Csak saját felelősségre ?

Olvasom ma reggel, hogy a romániai Sürgősségi Helyzetek Felügyelősége, köznyelven a katasztrófavédelmi hatóság úgy döntött, szemet huny (nem először) és elnézi a Bukaresti Nemzeti Aréna elnevezésű labdarúgópálya használatba vételét, működési engedély nélkül.

Mindezt december 31-ig, de csakis az érdekelt felek saját felelősségére (!). Nem tudom pontosan, hogy a gyakorlatban ez mit is kell jelentsen. Értsem alatta, ha netán történik valami, le fogják tartóztatni a Főpolgármesteri Hivatalt, netán a Román Labdarugó Szövetséget? Mert erősen kétlem, hogy a dologban személyes felelősséget vállat volna a két intézmény vezetője.

Hogy még egy jogi nonszensz fűszerezze a hírt, a hatóság kifejezi abbéli reményét is miszerint az év végéig a parlament netán kiegészíti a jelenlegi törvényi szabályozást és majd meghatározza azt a terminust ameddig a jelenleg is fungáló, de engedélyek hiányában működő intézmények működése jogszerű lesz. Fából vaskarika.

Ugye milyen egyszerű? Nem kell ide ezerféle engedélyeztetés, pénz, elpocsékolt idő, szövevényes, bürokratikus háló. Tombolhatnának örömükben a magánvállalkozók is, ezentúl már működtethetik cégeiket saját felelősségükre. Azonban ez az öröm korai lenne, mert az ilyen törvényen kívüli (ex lex) állapot csupán az állam által működtetett objektumoknak megengedett: a bármilyen engedély hiányában működő iskoláknak, kórházaknak, kollégiumoknak, gyermekotthonoknak, öregek otthonának, hivataloknak. Több mint 70%-uknál hiányoznak az engedélyeztetés minimális, infrastrukturális feltételei. Már csak azért is, mert olyan engedélyeztetési feltételrendszert alkottak bürokratáink, amelyeknek már kezdetektől nem felelnek/felelhetnek meg a több évtizedes épületek. Hogy az anyagi vonzatukat ne is említsem. 

A jó hírem az, hogy az állam, az önmagával szemben alkalmazott toleranciát kompenzálja a magánszektorral szembeni fokozott igényességével. Csak egyet említek meg a nevetséges elvárások tömkelegéből: egy magánalapítványi gyermekotthonban, például az, aki takarít nem hámozhat krumplit, aki krumplit hámoz nem főzheti meg, aki megfőzi teljes területi függetlenséget élvez, mert a konyhába nem léphet be senki. A hálószobákban emeletes ágyak kizárva. Még szerencse, hogy nem vezetik be ezeket az elvárásokat a sokgyermekes családok esetében. Gondolhatják, hogy ott már adott az ideális állapot. De ne kiabáljam el!

Mottó: Olyan országban élünk, ahol csak törvények vannak, de törvény nincs.

2016. február 19

Previous
Previous

Díszlet kell, szereplők nem

Next
Next

Cigányegyetem