Szerencsés rabszolgák
Olvasom minap, hogy a fekete színészek és rendezők bojkottálni akarják a 2016-os Oscar-gálát, mert – horribile dictu – immár a második éve, hogy nincs a jelöltek között egyetlen színesbőrű képviselőjük sem. Már nyilatkozatot is írtak, miszerint ez az állapot mégis csak borzasztó, kész diszkrimináció és rasszizmus, a fehérek dominálják a díjakat odaítélő bizottságot és hasonló vélt vagy valós sérelmeket sorolnak. Arról természetesen egy szó sem esik, hogy például az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia elnöke egy Cheryl Boone Isaacs nevű néger (afroamerikai, színes bőrű, fekete – tessenek választani) hölgy. Arról sem, hogy arányaiban túl is vannak képviselve, ha netán kvóta rendszerben gondolkodnak, hogy ez az Akadémia 1990-től 2013-ig egyetlen évtől eltekintve mindig jelölt feketét valamilyen kategóriában. Fekete színész 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban is elvihetett egy-egy szobrocskát (Mo'Nique, Octavia Spencer és Lupita Nyong'o) és 2002-ben főszerepért kaptak elismerést.
Mindezek tudatában leszögezném, hogy nem vagyok rasszista. Legalább is szeretném ezt hinni. Azonban a négerekkel szemben vannak némi fenntartásaim. Talán mert én is csak egy gyarló ember vagyok, vagy netán hiszek az aggályaim jogosságában. Tudom, hogy erre felhördül a neoliberális beállítottságú olvasók naivabb része, a political correctness-re kínosan vigyázó ember. Na de ettől a dolgok még vannak, léteznek, megtörténnek. Érvekkel tudok előhozakodni, mindazzal, amit hosszú életem alatt megtapasztaltam. Mint ismeretes, az emberiség bölcsője Afrika (egyesek Malawi területére tudják). Innen vándoroltak el annak idején őseink kb 120 ezer évvel ezelőtt a Közel-Keletre, majd Európába, Ázsiába, a Csendes-óceánhoz, majd Amerikába. Minél északabbra kerültek, annál inkább kifehéredtek és kiszőkültek. Az érintett területeken minden rassz hozzátett valamit emberi mivoltához, odatett valamit az emberiség közös asztalára. Furcsa mód, pont az eredeti faj, az afrikai néger, maradt meg a gyűjtögető, vadászó és halászó életmódnál. Nem alakultak ki nemzetek, megmaradtak törzsi szinten, örök háborúskodásban.
Ebben a stádiumban találta őket sok tízezer év után a kolonizáció is. Az európai gyarmatosítók, természetesen önös érdekből, kifejlesztettek egy komoly infrastruktúrát, vasutat, úthálózatot, intézményeket. Ennek előnyét élvezhették a bennszülöttek is. Majd jött a II. Világháború utáni nagy öntudatra ébredés, a gyarmati rendszer összeomlott és az őslakosok átvették a hatalmat. Azóta Afrikából csak egyetlen jó hírt hallottam: amikor megszűnt Dél-Afrikában az apartheid és Mandela lett az államelnök. És hogy ez se maradjon maradéktalanul pozitív esemény, azóta is ott jegyzik a világ legmagasabb kriminalitási rátáját. A többi hír törzsi háborúkról szólt (annyira már civilizálódtak, hogy ma modern fegyverekkel öldössék egymást, a szegényebbje nem is olyan rég kész népirtást hajtott végre macsétákkal), járványokról, AIDS-ről, korrupcióról, menekülttáborokról, éhínségről és császárkodó államelnökökről. Egyetlen konstruktív hír sem. 70 év alatt!
A rabszolgaság, annak minden embertelenségével együtt, arra mégis jó volt, hogy az Egyesült Államokba hurcolt négereknek, amennyiben iskolázottak, a legjobb jövőképük van a világon. Az előítéletek lassan feloldódtak és így lett lehetséges, hogy az 1960-as évek elején még a polgári engedetlenséget hirdető és alkalmazó négerek nem egészen 50 év után fekete elnököt adhattak az országnak. És nem is akármilyet.
A rasszizmus felszámolásában a kulcsszó az előítéletek megszüntetése. Ebben Hollywoodnak oroszlánrésze volt. Ha a filmben szerepelt egy rossz fekete, akkor kreáltak egy rossz fehéret és fordítva. Rengeteg menő ügyvéd, bíró, rendőrfőnök, sportoló, zenész, táncos szerepet bíztak néger színészekre, csak hogy elfogadtassák őket a társadalommal. És úgy néz ki, hogy a fél évszázad erre elég is volt. Nyertek. A filmgyártás is és a négerek is. Ezért disszonáns számomra a bojkottjuk az őket támogató mentor ellen. Nem fair. Sőt, kimondott hálátlanság.
Különben, gondolom ők is ismerik azt a közhellyé vált viccet, miszerint a Hanuka után, az Oscar-díj kiosztása az Egyesült Államok zsidóságának legnagyobb ünnepe.
2016. február 10
