Ellenségek, barátok…

Van bennem egyféle együttérzés minden erőszakos cselekmény áldozata iránt. Ennek egyik alanya most éppen Szlovákia   régi/új miniszterelnöke, Robert Fico. Állhatatos liberálisként, aki azonban keresztény normák szerint éli az életét (ellentétben sok álkereszténnyel) nem tudom és nem is akarom elfogadni az erőszakot. Ezért kívánok az áldozatnak túlélést és gyors felépülést.

Természetesen, a nemrégiben történt visszatérése a szlovák kormány élére, valamint ez a merénylet még nem feledtetheti el magyarfaló mivoltát.

Olvastam a tegnap a magyar kormányfő facebook-bejegyzését a merénylettel kapcsolatosan: „Mély megdöbbenéssel értesültem a Robert Fico barátomat ért szörnyű támadásról. Imádkozunk a mielőbbi felépüléséért”.

Én is megdöbbentem az üzenet bensőséges hangjától. Az a barátja, aki közvetlenül felelős a magyarellenes nyelvtörvényért, aki a Benes-dekrétumok modern apologétája, aki törvényben tiltotta a szlovákiai magyarság kettős állampolgárságát. Még sorolhatnám. Szegény Zelenszkij csak a nyelvtörvénnyel sújtotta – amúgy közvetve, ugyanis a szigorítások az orosz kisebbségnek szóltak – a magyarságot és sikerült kivívnia Orbán Viktor tartós és szívós ellenszenvét.

Na, de a barátja esetében úgy látszik magasabb szempontok szerint ítélkezik. Ezek a Fico Brüsszel iránt deklarált szkepticizmusa és Putyin-imádata. Ez a kettő kenterbe veri a magyarellenességét. Orbán Viktor beseperi a homokba és akkor már nincs is.

Megnyugtató, hogy még imádkozik is érte. Egy ilyen gesztus hallattán Fico akár el is zavarhatta volna a műtétet végző orvosokat.