Fegyvercsörgetés észak-koreai módra
Az utóbbi napok egyik legrettegettebb külpolitikai híre volt Észak-Korea legújabb hadászati sikere. Az az ország, amely roppant büszke és sikerélményként könyveli el, amikor a rakétáival eltalálja a Japán-tengert és mennyei boldogságként éli meg az oroszoknak eladott arzenáljának azt a néhány százalékát, amely élesben működőképes.
De a legutolsó taktikai húzásával kivívta az egész világ tiszteletét. Ha nem is teljességében, de az enyémet feltétlenül.
Íme a tudósítás: „Több mint 150 szemeteszsákot szállító léggömböt küldött Észak-Korea Dél-Korea területére. A léggömbök helyi idő szerint kedd éjszaka érkeztek meg Dél-Korea területére és különféle helyeken landoltak, némelyik még az ország déli régióiba is eljutott. A földet ért zsákok tartalma – fekália és szemét– a becsapódás helyszínén szétszóródtak, jelentős felfordulást okozva. A hadsereg emberei összegyűjtötték a küldeményeket további vizsgálat céljából.”
Lásd, az észak-koreai haditechnika már súrolja a lehetetlen határát.
A hír olvasása óta azon rágódok, hogyan és honnan tudott beszerezni ez az egyszemélyes kommunista kormány annyi fekáliát? Már csak azért is, mert a lakosság évtizedek óta néz farkasszemet vagy kokettál az éhhalállal, az ország állatállománya pedig számszerűen arra szorítkozik, hogy néhány példányt tartogatnak a pártvezéri vizitekre. Tessék válogatni, ezek az opcionális végkövetkeztetéseim:
- fűlevest osztogattak ingyen, ugyanis az amúgy is hiánycikk rizs székrekedéssel jár, amely felér egy szabotázzsal,
- a több mint milliós katonaság kötelező fekália-kvótát kellett szállítson a fegyvergyáraknak,
- az oroszok fekáliával ellentételezték az észak-koreai lőszer exportot,
- közvetlen import volt a kommunista Kínából,
- pártfeladatként lett megszabva a lakosság egészének.
A sorrend esetleges, az egyes elemek kombinációja sincs kizárva.
