Erkölcscsőszök a közigazgatásban

A második házasságom előtt, amikor döntöttünk, hogy az életünket együtt képzeljük el, egy tapasztalattal a hátunk mögött, nagyjából tisztában voltunk ennek minden erkölcsi vonzatával, kockázataival. Szerencsénkre, eddig úgy néz ki, hogy élő ellentmondásai vagyunk annak a vélt axiómának, miszerint a másodjára házasulók esetében győz az amnézia a ráció felett. Immár közel harminc éve.

A külvilág azonban néha felhívja a figyelmemet – természetesen kéretlenül, bármely előzetes igénylés híján – hogy bizony nem minden fényes, ami arany. Lássunk erre pár példát, mások okulására.

A háztartás gondjait eleve a feleségem vállalta magára, annak minden összetevőjével együtt. Ide tartozik a lakásrezsi (na, nem a csökkentett) mindenkori kifizetése is. Egy esetben szól, hogy szerinte túlságosan is nagy a számla, valami tévedés történhetett. Mivel a számlát kifizette, eleve előnytelen helyzetbe kerültünk. Habitusa folytán, nem szeret veszekedni. Így rám maradt egy esetleges és kellemetlen vita a „hatalommal”.

Megyek is íziben a lakótársuláshoz, ott egy kissé túlméretezett flórika, sugárzik belőle a mindentudás biztonsága. Meg is villantja páratlan arcmemóriáját, közölve, hogy engem még sohasem látott. Tudatom vele, hogy talán azért, mert soha nem is voltam ott. Elmesélem neki a gyanúmat, megnézi a saját aktáit, korrekt módon elismeri, hogy tévedtek és biztosít, hogy a következő hónapban feltétlenül sztornírozza a többletet. Röviden, velősen, szolgálatkészen, kedvesen.

Már indulóban vagyok, amikor egyszer csak a homlokára csap egy nagyot. Megvilágosodott, mint a néhai Buddha (nomen est omen) elképzelt neje: „Tudom már ki maga! Mindig a lánya jön fizetni!”

A megvilágosodása után kénytelen voltam felvilágosítani is. Kényelmetlenül érezte magát. A feleségemmel jót nevettünk az eseten.

Másik. Kedves barátainknál vagyunk egy villámviziten. A háziasszonyunk beszélget a feleségemmel. Kéri a véleményét arról, hogy a lánya megismerkedett egy nagyon rendes emberrel, megfelelő párja lehetne minden tekintetben, de van egy gond. Nagy a korkülönbség, 18 év, természetesen a férfi „javára”. A feleségem azonban közli vele, hogy nála nagyon rossz helyen tapogatódzik, mert a mi esetünkben is pontosan ennyivel vagyok én idősebb. Függetlenül ettől, hál ’Istennek, jól megvagyunk. Ezen is jól elszórakoztunk. Azóta sok év telt el, összeházasodtak, gyerekük van és jól megvannak.

Ezt a két példát csak azért hoztam fel, tanúságként, hogy engem egyáltalán nem zavarnak az össztársadalmi felfogás normái, sőt, hála humorérzékemnek, még szórakoztatnak is. Talán már azt is megszoktam, hogy az önmagukat újságírónak becézgető háromhónapos újságírói akadémiát (!) elvégzett gyorstalpalt tévés hírolvasó csinibabák egy ötven feletti ismeretlen nőt vagy férfit öregasszonynak/öregembernek (bătrâna/bătrânul) titulál. Mit szólna ehhez például Jennifer Lopez, aki 53 évesen vonzóbb, mint ezekből egy csokor. Mivel fiatalon ekképpen gondolkodtam én is, elfogadom.

Mindezt egy bizonyos pontig. Egészen addig, míg gorombán bele nem taposnak az intim szférámba. Erre is van példám.

Valamelyik nap archiválom (digitálisan) a papírjaimat. Többek között most került sor a népszavazási kitöltött űrlapomra. Átolvasom. És ledöbbenek.

Mit is látok: Milyen rendű rokonság áll fenn a „Fehér László” családfő és a férj/feleség esetében? Figyelmeztetés: Úgy tűnik, hogy a kettő közötti korkülönbség túlságosan nagy. Ellenőrizze a választ!

Ki volt az az agyament tisztviselő vagy programozó, aki ilyen szűrőket iktat az alkalmazásba? Mely lenne az a népszámláló által is elfogadott korkülönbség, ami már nem túlságosan nagy. Értékelem a korrektségüket, mert a feleségemet is értesítették, ugyanezzel a szöveggel, ugyancsak pirossal és felkiáltó jellel. Mit szólna mindehhez szegény Jókai vagy Faludy? Vagy a rengeteg színész? Őket talán vissza is utasította volna a program.

Csak arra lennék kíváncsi: a vegyesházasságok esetében figyelmeztetik-e a román felet, hogy a feleségnek/férjnek idegenhangzású neve van? De van egy morbidabb javaslatom is. Az idős embereknél is szűrjenek, és egy általuk már elégséges kornál, javasolják az odafigyelést: menni kellene már!

A fotón 24 éves korkülönbség, szimmetrikusan, oda és vissza.