Etnikai homogenitás

A napokban elképedve, majd egyre dühösebben hallgattam Orbán Viktor beszédét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján. Nem mondott sem többet sem kevesebbet, mint azt, hogy Magyarország, „felértékelődése” érdekében, meg kell őriznie etnikai és kulturális homogenitását, mert „a túl nagy keveredés bajjal jár”. Nos, nem szükségeltetik különös fantázia ahhoz, hogy az etnikai homogenitást, egy kicsit magyarítva, úgy értelmezzem, hogy fajtiszta nemzet. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik elítélik a politically correctly intézményét, ahol semmit nem szabad a nevén nevezni. Na, de innen a kirekesztő elvek félreérthetetlen megfogalmazásáig azért hosszú az út. És főleg meredek. Egy fegyver, amely fordítva is elsülhet.

Az évek során már hozzászoktam, hogy O.V. rendre előhúz a kabátujjból olyan „ászokat”, amelyekkel meghökkenti a világot. Lassan átvette a Gábor Zsazsa-féle filozófiát, miszerint mindegy, hogy mit ír róla a sajtó, csak írjon. Legyen állandóan a figyelem középpontjában.

Így értesülhettünk, például a Tusványos-2014 alkalmával, hogy, szerinte, az illiberális demokrácia az egyetlen járható út. Természetesen, nagyvonalúan eltekint attól a ténytől, hogy élhető életet, úgy anyagilag, mint szellemileg, az emberi jogok tiszteletben tartásával eddig csupán a liberális demokráciák tudtak megvalósítani. Csak tessék megnézni az első 10 leggazdagabb ország listáját.

Frontálisan és folyamatosan támadta/támadja az Európai Uniót. Ahogy ő fogalmaz, Brüsszelt.  Egyik karjával az öklét rázza, a másikkal a tenyerét tartja az uniós pénzekért. Erről mindig szegény Déri János jut eszembe, aki, amikor szembesült a tüdőrákkal, azt mondta, hogy a rákos sejtek az emberi test legbutább sejtjei, mert amikor győznek, együtt pusztulnak el az emberrel. Ma nagyon úgy néz ki, hogy az unió feloszlik. A pénzük nélkül pedig…hadd ne részletezzem.

Az amerikai választások előtt – egyedül a világon – támogatásáról biztosította Donald Trump-ot. Túlmenően azon, hogy az ország külpolitikai kapcsolatát egyfajta orosz rulettnek tette ki, eltekintve a totális aránytévesztéstől, számomra az is kényelmetlen volt, hogy egy, magára valamit is adó értelmiségi messze ívben kellene elkerülnie olyan „jelenségeket”, mint a mai amerikai elnök. A baráti kör azonban már csak ilyen. Olyanok férnek bele, mint Putyin (azóta orosz-imádók lettünk), a török Erdogan, az azeri elnök. Napjaink bizonyítják, hogy a „hála” meg sehol, amerikai részről továbbra is kritikus hangokkal illetik az országot.

Nem is olyan rég volt még egy enormitása. A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapján azt találta mondani, hogy a kommunista bűnökért Nyugat-Európa a felelős. Hát ehhez a megállapításhoz elég csavaros gondolatmenet szükséges, mert az egy dolog, hogy elméleti síkon Nyugatról indult, Marx és Engels, zömmel gazdasági síkon folytatott társadalomelméleti filozófiájával, de a lenini, sztálini típusú gyakorlatba ültetéséhez, már semmi köze nem volt. Sem Kínában, sem Észak-Koreában, sem Kambodzsában, sem Kubában, sem Afrikában.

Amikor már úgy gondoltam, hogy ezt a teljesen erőltetett, Putyin füleinek oly kedves gondolatot már nehéz lesz felülmúlni, már jön is az etnikailag és kulturálisan homogén ország elmélete. Ez felelőtlenségében túlszárnyal minden eddigi „magvas megállapítását”. És a határon túli magyarok között a néma csend. A megdöbbenésé? A rádöbbenésé? A teljes egyetértésé? Pedig a román hírtévék kéjelegve közölték a hírt, elemezve, szétcincálva annak minden szavát. Sőt, nem kellett sokat várni, már meg is jelent a román parlamentben, válaszként, egy törvénytervezet, amely börtönnel sújtana minden tüntetőt, aki az ország integritása ellen emel szót (székelyek, figyelem az autonómiával!), vagy zavarja a kormány munkáját.

Jó. De mi lesz akkor, ha a román, szlovák, szerb, ukrán kormány magáévá teszi O.V. államrendezési agyrémeit? Kitisztogatnak minket, „mert bajjal járunk”? Milyen is lesz az az etnikai tisztogatás? Szerbiában már ismerik. És milyen lesz a kulturális homogenitás? Kölusárt táncolunk, dojnákat énekelünk mi is? A „Szózatot” román nyelven fogjuk szavalni?

Azt tudom, hogy O.V. már-már mániákus ellenségkereső. De miért keres nekünk is ellenséget? Felkérte valaki is a határon túliak közül? Habár, sajnos, még ez is egy elképzelhető terméke lehet az agymosottságnak.

Csütörtökön, a budapesti kormányszóvivő próbálta tagadni a tagadhatatlant. Hogy O.V. nem ezt monda. Hogy O.V. úgy értette. A szóvivő hazudott. Nem először. Na de, parafrazálva az ismert közmondást, köztudott, hogy, aki lop, az hazudik is.

2017. március 4