Kié az ünnep?

Nézem hosszan egy videó felvételen a nagyváradi magyarság fáklyás felvonulását nemzeti ünnepünk napján. A virágba öltöztetett Szacsvay-szobrot. Szép volt, felemelő. Megmutatkoztunk, még pedig markánsan, ebben a városban, ebben a hazában. Megmutattuk ismét, hogy nem lehet tőlünk elvonatkoztatni. Tudtunk együtt ünnepelni, és bár csak egy napig is, nem acsarkodva egymásra. Mindezt az anyaországból exportált árokásás és megosztás mellett. Dicséret a szervezőknek. Bántam, hogy nem lehettem ott, de már nem nekem találták ki a több órás lábon állást. Látva a főutcai menet méltóságát, a fáklyákat, nemzeti lobogóinkat, eszembe jutott, hogy Budapesten füttykoncert kíséretében emlékeztek a nemzet 48-as hőseire, magyarokra nem-magyarokra egyaránt. Itt már letette kézjegyét a két tábor. A finnyásabbik oldal nehezményezte, néha még tettlegesen is, hogy füttyszóval megzavarnak egy nemzeti ünnepet, nem tisztelve sem Istent sem embert.  Felháborítónak tartják, hogy valakik belerondíthatnak magasztos hangulatukba. És ilyenkor menetrendszerűen jön a mantra, miszerint aki ilyesmire képes az Soros pénzén vette a fütyülőjét, homoszexuális, cigány, komcsi, liberálbolsi. Mert jó magyar ember ilyet nem tesz. Én azért emlékszem olyan dolgokra is, amikor az ország miniszterelnökét, hívják azt Gyurcsánynak, avagy Bajnainak, mindenhová elkísérte egy jó magyarokból álló füttyös kommandó, belerondítva mindenbe. Arra is emlékszem, amikor a budapesti főpolgármestert esernyőkkel kellett védeni a jó magyarok tojásai és paradicsomjai elől. Mindezt a nemzeti ünnep áhítatában.

Ezzel egy időben olvasom, hogy a hatalom valamelyik szót hordozója felháborodottan közli, hogy eddig egy hallgatólagos egyesség volt a hatalom és az ellenzék között, hogy EGYMÁS ÜNNEPEIT nem zavarjuk. Na, erre már felkaptam a fejem. Hogy is van ez? Ez az ünnep csak az árok jobb oldalán ünnep? Ez csakis az ő ünnepük? Azoknak, akik a túloldalon vannak nem ünnep?

Hirtelen azt hittem, hogy ez az oldal csak a Hanukát, a Romák Világnapját és november hetedikét ünnepelheti.

Egy kis meditáció után azonban megnyugodtam kissé.

Szerintem az 56-os forradalom emléknapja a baloldal ünnepe. Onnan logikáztam ki, hogy 2006-ban, az 50. évfordulón, amelyre a civilizált világ minden országa elküldte államelnökét, királyát, miniszterelnökét (ezek közül csak a napjainkban felmagasztosult oroszok nem képviseltették magukat magasabb szinten), a ma finnyáskodók csúnyán belerondítottak az ünnepi hangulatba. A tankelkötéstől, a kuka- és gépkocsi felgyújtáson keresztül a kirakatok és fejek betöréséig a felszedett utcakövekkel, minden volt ott.  De felejtünk. Nagyon felejtünk. Most már nem is olyan „comme il faut” és magától értetődő az ünnepek megzavarása? Mert a másik oldal csinálja? Pedig most csak füttykoncert volt és csak egy árva (lengyel) államelnök tisztelte meg nemzeti ünnepünket. Nem egy egész világ előtt égtünk le.

Ha már az ünnepek kisajátításáról értekezünk, hogyan legyen a Karácsonnyal és a Húsvéttal? Melyik lesz megtartva és kié lesz? És abból, hogy én a saját ünnepemnek is tartom március idusát, nem lesz semmi bajom? Agyrém.

Nagyvárad, 2017. március 17.

Previous
Previous

Túlzott igények?

Next
Next

Etnikai homogenitás