Ég a bőr a képemen
Ég a bőr a képemen! Adott egy helyzet. Valahol Székelyföld szívében, Gyergyóditróban, egy helybéli vállalkozó pékmester alkalmaz két Sri Lanka-i (Ceylon) péket. Az egyikük buddhista, másikuk római-katolikus. Dolgoznak törvényesen, szorgalmasan, becsületesen, tisztességgel. Elégedett velük az alkalmazó és a kollégák is. De van egy hatalmas bűnük. Az átlagnál sötétebb a bőrszínük. A közel ötezer fős község kb. 200 hangadója ezt nem tudja elfogadni. Veszélyben érzi a saját kultúráját. Mert ma két ember jön, majd holnap hét, és így tovább. Na, mintha nem ma is legalább két kultúra (román és cigány) mellett leledzene. Innen aztán a cirkusz, fenyegetőzés, protestálás, templomi gyülekezés és uszítás papi segédlettel. Ennek hatására a cégtulajdonos el is költözteti a két szerencsétlent Gyergyószárhegyre, nehogy áldozatul essenek ennek a lincshangulatnak. Sem ők, sem pedig azok a helybéliek, akik ki merték adni nekik bérbe a lakásukat. Szombatra falugyűlést erőszakoltak ki polgármesteri hivatalnál. Talán lesz egy mindenki számára elfogadható megoldás.
Ezek a száraz tények. De mint idült „politikafogyasztó” nem tudok elmenni mellettük némán, felháborodás nélkül.
Tavaly tavasszal, amikor már zavaróan nyilvánvaló lett a kormányzópárt, a PSD tagjainak liliputi intellektuális adottsága, egy volt elnöki tanácsadó, Iulian Fota egy tévés műsorban azt taglalta, hogy mostanra érett be a román magánegyetemek felháborítóan alacsony szintje. Ezek a mai PSD-sek pedig a végtermékeik, akikkel találkozunk nap, mint nap a tévében. A fagylalt visszanyalt.
Ez a megállapítás jutott eszembe rögtön, amikor értesültem a ditrói eseményekről. Most érett be az a mindent romboló, pusztító gyűlöletkeltés, ami átgyűrűzik az anyaországból (hasonló véleményt fogalmazott meg az este Táncos Barna szenátor, Barabás Balázs újságíró, Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke és Ditró polgármestere is). Onnan, ahol, immár lassan ötödik éve a nap minden órájában, a hét minden napján a közszolgálati tévé ontja a migránsellenességet (törölve a magyar szótárból a menekült szót), na, meg Sorost, az álcázott szent antiszemitizmus jegyében. Már csak azt várom, hogy az alaptörvényben (ez az alkotmány mai művészneve) mikor változik a Himnuszunk szövege: „Isten, verd meg a Sorost”. Ehhez még hozzájárult az évente megtartott tusványosi agymosó piknik, és íme, ma már az idegengyűlölet nem ismer határokat.
Csak egy gondolat erejéig, szólnék még Bíró Karcsiról, ahogy önmagát definiálja, a község lelki vezetője, szabad idejében segédlelkész, amúgy amatőr népámító, demagóg uszító. A Semjén Zsolt emlőin szocializálódott emberben ennyi empátia, keresztényi szeretet szorult. Az ilyen öntörvényű tisztelendők (!?) minősítik Ferenc pápát migránssimogató liberálisnak. „Aki nem velünk, az ellenünk” (Rákosi). Megnyugtató Jakubinyi György, nyugalmazott gyulafehérvári érseknek, a gyergyóditrói papot elítélő nyilatkozata.
Végül, honnan veszi magának bárki is a bátorságot, hogy egy magánvállalkozónak előírja, elvárja tőle, hogy kivel is dolgoztasson. Csakis a falusi félművelt proli, aki mindig is több pénzt akar kevesebb munkával. És aki mindent tud, sőt mindent jobban. Aki akkor háborodik fel, hogy elvész a munkahelye, amikor még csak nem is jelentkezett az álláshirdetésre. És követelik, hogy a pékség tulajdonosa kérjen elnézést, mert a jóváhagyásuk nélkül alkalmaz külföldieket. Azok a székelyek akarják haza zavarni ezt a két idegent, akiknél szinte minden családban legalább egy (fiatal)ember valahol külhonban keresi a jobbat. Szomorú.
Most ezen csámcsognak a román hírtévék. Milyen ocsmányok a román hírfogyasztók kommentjei a közösségi hálókon! Még az irántunk jóindulatú románok is elítélően nyilatkoznak. Szégyellnem kell magam, hogy netán én is toleranciahiányos magyar vagyok? Ég a bőr a képemen!
Nagyvárad, 2020. január 31
