Katolikus román székelyek.

Bejárta a virtuális világot az a fénykép amelyen a csíkszeredai ételszentelésre felsorakozott székely hívek katonás rendben, a járványkezelés szigorításainak megfelelően, vettek részt a húsvéti római-katolikus szertartáson. A romániai média jó része elismeréssel üdvözölte azt a keresztényi visszafogottságot és imponáló rendet, ahogy lezajlott, szembe állítva az ortodox vallási ünnepek káoszával. Persze rögvest megjelentek a román népnemzeti uszítók, nehogy már…Természetesen az írásaikban a „magyar” szó sehol nem jelenik meg. Ebből a kategóriából idéznék egy jellemző írást, saját fordításomban. Relevancia híján és helyszűke miatt a végéről kihagytam azokat a kommentált fotókat, amelyeket a cikk szerzője, mint cáfolhatatlan dokumentumokat mutatott be hasonló ortodox ünnepek alkalmából. Mivel a mindenkori tévés közvetítések egészen más képet festenek/festettek ezekről az eseményekről, akár fake news-nak is tekinthetem, mert megfejthetetlen, hogy mikor, hol, milyen alkalommal születtek. A szerző által leírtakkal kapcsolatos véleményemet zárójelben, dőlt betűkkel írom. Íme a cikk:

„Mennyire kommunista hangulatúak a csíkszeredai katolikusok fényképei.

Szerző: Cristi Șelaru, szerkesztő, 2021. 04. 05. (egy Olténia mélyéből származó egyed, aki éppen nem Bánátban, hanem Bukarestben kötött ki. Könnyen el tudom képzelni, hogy életében nem látott magyart/székelyt).

A római-katolikus egyház, valamint néhány egyéb felekezet, az elmúlt vasárnap ünnepelte a Megváltó Krisztus feltámadását. Összességében, több, mint 1,2 millió, többségükben különböző nemzetiségű román (micsoda megfogalmazás!), vasárnap óta a húsvéti szép „Krisztus feltámadott!” -tal köszön. De amire Románia egy része, és főleg a „véleményező” kategória rácsodálkozott, az egy Csíkszeredán történt esemény volt, melyet egyesek „Székelyföld” -nek neveznek (hogy is merik? Ebben az országban van Moldova, Olténia, Munténia stb, Székelyföld nincs). A Hargita szívében, többezer román (szerintem egy sem), egyesek szerint több, mint 3500, zömmel székelyek, több évszázada katolikusok, a nyilvánosság elé álltak a hagyományos ételszentelővel. Az esemény a municípiumi Közigazgatási Palota előtti téren zajlott, és mivel be kellett tartani a járvány diktálta kétméteres távolságot, két közeli sugárutat is lezártak a forgalom elől. Itt helyezkedtek el az emberek a húsvéti ételekkel, egy körülbelül két kilométeres keresztet alkotva.

A képek tényleg hatásosak, ugye?

De a hargitaiak, mielőtt katolikusok vagy akár székelyek lennének, mindenekelőtt románok (hogy lehet egy székely román, hogy lesz fából vaskarika?) Ime, hogyan is tartja be a román a járvány miatt előirt megszorító szabályokat. Természetesen, a „véleményezők”, akiket most nem említünk név szerint (bátor szerkesztő!), osztogatták, ahogy az előrelátható volt, a jóérzést és a józan eszet a csíkszeredai katolikus románoknak (!), mondván, hogy a többi román, az ortodoxok, képtelenek ilyen megnyilvánulásra.

A fentiekben bemutatott tényhez, miszerint Csíkszereda lakosai románok(!), még szükségeltetik néhány pontosítás. Ami történt Csíkszeredában, nem egy premier. Ez csak az ortodoxellenes „véleményezők” meglátása. Az ételszentelés hagyománya a Közigazgatási Palota terén már 2001 óta működik, amikor is Tamás József, segédpüspök ehhez a megoldáshoz folyamodott, mivel a közeli templomok szűknek bizonyultak. Emellett, a szabadtéri ételszentelés hagyománya nagyon népszerű, mert közelebb hozza egymáshoz az embereket (már ezt is tudja, ismeri a székely lelkületet). Tehát, 2001 óta, az utolsó két évtized alatt, a katolikus román (!) székelyek, és nem csak ők, felsorakoznak, távolságot tartanak Csíkszereda központjában.

Aztán meg, az ételszentelés hagyománya nem csak Csíkszeredában dívik, hanem több száz más településen is. Onnan láttak fényképeket? Láttak képeket olyan katolikus románokkal, akik úgy betartják a kötelező távolságot, mint Csíkszeredában? Nem, nem láttak, mert ez csak a hargitai municípium katolikus közösségére vonatkozik. Úgy, hogy ez nem vallásfüggő, nem nemzetiségfüggő, nem is a jóérzés függvénye. Ez egy népszokás, amelyet a katolikus románok (?) így akarnak megőrizni és fenntartani.

Mennyi a jóérzés és mennyi a tudatos elem van a csíkszeredai történésben? Mi, akik már túl vagyunk a 40-en, még megértünk annyi kommunizmust (tizenévesen!), hogy emlékezzünk. Akik pedig nem, láthatunk azokból az időkből dokumentumokat, képeket, vagy nézhetjük mi is történik napjainkban Kínában vagy Észak-Koreában. Ott láthatunk hasonló felvonulást, távolságtartást, mindezt ugyanúgy, mint itt. De amikor azokat a képeket látjuk, tudjuk, hogy két kommunista országról van szó és lekommunistázzuk őket. De nem így teszünk a csíkszeredai képek esetében. Természetesen több különbség is van köztük (tényleg?), de mintha mégis lenne valami közös bennük, ugye (tényleg?)?

Ez a szertartás a csíkszeredai katolikus húsvéti ünnepek szimbóluma lett. De csakis Csíkszeredának. És jóérzés, józan ész megtalálható a többi ünneplő katolikusnál is, akik az ortodoxok előtt (különben ez a nap nem csak a katolikusok ünnepe, hanem az egész keresztény világé. Kivéve az ortodoxiát, amely más naptár után működik.) ünneplik a húsvétot, de ők nem sorakoztak fel csatarendben a településük központjában. Azt a rituálét, amit most látunk, egyesek előszőr, Csíkszeredában, 1989 előtt is elvégezték, de akkor az emberek a templomok köré gyülekeztek.  

A „véleményezők”, kellő állampolgári és vallási ismeretek híján, úgy érezték, hogy elérkezett a pillanat amikor összegyűjthetnek néhány „tetszik” -et és úgy gondolták, hogy megosztják, amint már említettem, a megoszthatatlant. Anélkül, hogy észrevették volna, miután ők döntötték el, hogy mi a jó és mi a rossz, Krisztust teljes egészében a csíkszeredai katolikusoknak ítélték. Szerintük más katolikusok, vagy unitáriusok, vagy reformátusok, vagy protestánsok nem részesülnek Belőle, mivel nem sorakoztak fel katonásan, egyesek szerint kommunista mintára, hogy megszenteltessék ételeiket. Majd megemlítették az ortodoxokat, akik nem igazán viselkednek fegyelmezetten a vallási szertartásokon.

Mondjuk el azt is a „véleményezőknek”, hogy a szertartás végén a papok kellemes ünnepeket kívántak a híveknek, majd elénekelték Magyarország (az a világon minden magyar/székely emberé és nem az országé) és a székelyek himnuszát. Hiányzik valami? Igen, majd én megmondom: Románia himnusza. Azt nem énekelték.” (szívesen megnézném a tudósítást, amikor a Spanyolországban, Olaszországban, vagy akárhol letelepedett milliónyi román énekli majd ortodox húsvétkor a spanyol vagy az olasz himnuszt)

Nagyvárad – 2021. április 6