Pofátlanok demonstrációja.
Dolgozó ember számára a pénteki nap ünnep. Mint az én korosztályomnak volt valamikor a szombat. Mert a hét utolsó munkanapja egyben azt is jelenti, hogy másnap nem kell bemenni dolgozni. Kéjes érzés. Az elmúlt pénteken, ettől az életérzésétől fosztotta meg a bukaresti polgárt a napi érdekpolitika. Munkába menet döbbenten konstatálja, hogy nem jár a metró. A megállókban a rácsos kapuk zárva: lakattal, lánccal. De mese nincs, a munkahelyre be kell érni (persze nem mindenkinek létkérdés). A mindenre oly érzékenyen reagáló társadalmi kategória, a taxisok, rögtön „szolidarizálódnak” utasaikkal és háromszorosára növelik a tarifát. Felháborodás, gyomoridegesség, az ember egész napja el van rontva. Lassan megnyílnak a rácsos kapuk, de azokon keresztül csak a Metrorex szakszervezeti hatalmasságai által le/beterelt alkalmazottak léphetnek be. Saját megfogalmazásuk szerint a föld alá (szubterrán) mennek, amolyan bányász módra. Sokan fehér inggel. És különben is, mondjon le a szállításügyi miniszter, valamint a Metrorex új igazgatója. Ennyi. A kapukra pedig kifüggesztenek egy sebtében és hibásan megfogalmazott üzenetet, miszerint az utazóközönség egy spontán sztrájk áldozata. Apellálnak az emberek megértésére. Mintha ez számítana is valamit.
És lassan felszáll a köd. Megtudjuk a részleteket is. A közvetett kiváltó ok a metróvállalat élén történt vezetőcsere. A közvetlen ok pedig az adminisztráció és a szakszervezet által kötött bérleti szerződések meghosszabbításának visszautasítása az új vezetőség részéről. Felszólították a szakszervezetiek cégét (mert az is van nekik), hogy érvényes szerződés híján, azonnali hatállyal szüntessék meg a helyiségek bérbeadását, mert ezek jelenléte és működése elfogadhatatlan tűzrendészeti és esetleges evakuálási akciók esetében. A szerződés egy 100%-os szakszervezeti tulajdonban lévő kereskedelmi cég – a Sindomet Servcom SRL – és a Metrorex régi vezetése között köttetett, miszerint a megállókban elhelyezett és bérbeadott kereskedelmi egységek a szakszervezetek kezelése alá tartoznak. Ez tehát a casus belli. Semmi köze a metró alkalmazottjaihoz. Ők csupán a biodíszlet. Az igazi veszély a szakszervezet neokommunista vezérére, volt szocdem (a kommunista párt némileg kozmetikázott utódja) képviselőjére – Ion Rădoira – leselkedik. Ugyanis ez a káefté, 2019-ben (ezek a legutolsó publikus adatok) 1,3 millió euró (!) tiszta profitot hozott neki(k). Ez a pénz került végveszélybe. Ezért már érdemes cirkuszolni.
De fordítsuk le mindezt egy teljesen közérthető nyelvezetre. Adott egy állami cég, jelen esetben a Metrorex, amely elvileg napi 5-600 ezer utast kellene kiszolgáljon. Jelenleg, járvány idején, ennek a felét. Működésének kezdete óta veszteséggel dolgozik. De ez így van szinte az egész világon. A nagyvárosok tömegközlekedését általában csak állami támogatással lehet működtetni. Na, de mennyivel támogassa az állam? Az európai fővárosokban 5,00 (London) és 1,1 (Budapest) euró között árulnak egy vonaljegyet. Bukarestben ugyanez 0,49 euró. Méltó utánzata a fővárosi fűtési és melegvíz szolgáltatás alacsony ellenértékének. A különbözetet az adófizetők állják. És ha netán a fővárosiak pénzét ortodox katedrálisokra költötték, akkor a váradiak adójának egy része is erre megy el. A szolidaritás hazai rendszerében. Az ország népe kell segítse azokat a fővárosiakat, akik amúgy a legmagasabb bérezést tudhatják maguknak.
Tehát eleve alacsony a bevétel. Erre rájön még egy jellegzetesen román stílusjegy: az állami támogatás kedvezményezettei döntik el annak mértékét. Amikor a saját munkájukkal még a támogatás egyharmadát sem biztosítják. Mert mi mással lehet magyarázni, hogy 2020 szeptemberében a szakszervezetük 18%-os (!) béremelésről döntött. Az akkori szocdem vezetés mintha nem is lett volna jelen a bértárgyalásokon. Ekkora béremelést, amikor az utaslétszám a felére csökkent, a jegyek pedig mélyen ár alatt. A 6000 alkalmazott több, mint 80%-a havi 5000 lej nettó felett, a negyede 7500, a különböző igazgatók és osztályvezetők 10-12 ezer lej nettót visznek haza havonta. Az alapbérükre még rátesznek egy 87%-os bérpótlékot. Példaként: ennek a pótléknak a fele az „alagút-pótlék”. És ez minden alkalmazott bérében benne van. Még akkor is, ha soha nem járt alagútban. Kíváncsi vagyok, a búvároknak fizetik a víz alatti pótlékot? Vagy a pilótáknak, hogy nem éri a lábuk a földet?
Mivel monopolhelyzetben vannak, zsarolnak, sztrájkolnak. A pofátlanság csúcsa. Milyen jogon foglalják el a metrót? Az övék? Nem köztulajdon? A rendőrség meg csak áll és nézi. Mint legtöbb eseményt, amikor oda kellene tegyék magukat.
Mert két héttel ezelőtt ők is sztrájkoltak. Az utóbbi idők számtalan szakmaiatlan húzásuk ellenére (ma jelent meg a hír, hogy a két megkínozott fiatalember, akikről már írtam, meghaltak. Véletlenek egybeesése lenne?) Ha olyan rossz rendőrnek lenni, hogy már kénytelenek a munkabeszüntetés fegyverével élni, miért tízszeres a túljelentkezés a rendőrségi tanintézetekbe?
A tegnap az újdonsült neofasiszta pártunk, az AUR, rendezett maszk- szigorítás- és vakcinaellenes tüntetéseket, országszerte. Köztudott, hogy tagjai között igen kevés az akadémikus. Zömmel inkább B-közép. Ha már tüntettek, kikiabálták magukból a feszítő problémáikat. Például Pitesti-en, ahol minden szökőévben látnak egy magyart „Ki a magyarokkal az országból”, Bukarestben „Le Iohannissal” mert szász, „Le Arafattal” mert szíriai palesztin. Jellemzően végtelen tapintatosságukra, Temesváron, a frissen megválasztott német nemzetiségű Dominik Fritzet kórusban figyelmeztették, ha netán memóriazavaros volna „Ne feledd, Herr Fritz, Temesvár nem Auschwitz”. Teszik ezt annak a nemzetnek a legelkötelezettebb hazafiai, akik még annak idején – főnemesség híján – a királyukat is importból fedezték.
A hab a tortára azonban a bukaresti kormánypalotánál került. Egy roppant frappáns, kurjantós formájában. Nem is tudom, miért töri magát az ország vezetése, mikor más, hatékonyabb, de jóval olcsóbb járványkezelési lehetőségek is léteznek. Csak konzultálni kell. Íme: „Le a pandémiával!” Igaz mennyire egyszerű?
Nagyvárad - 2021. március 31
