Ki mit tud … a járványról

Szinte már unottan nézem a tévében a romániai híreket. Azonban egy adott pillanatban felfigyelek egy konstancai tudósításra, ahol néhány urbánusnak álcázott piaci kofa iszonyú visítgatás kíséretében követeli, hogy engedjék be a város Archeológiai Parkjába. Ekkora vehemenciába csomagolt kulturális igény hallattán már csak felemeltem a fejem, mert azt hittem, hogy egy abszolút premiernek leszek szemtanúja. Miért nem mehet be ez a néhány hölgyemény álmainak netovábbjába, egy szabadtéri régészeti parkba? Micsoda tudományellenes lélektipró barbár eljárás ez? Lassan megtudjuk az okot is. Az idén ebben a parkban rendezi a város a Karácsonyi Vásárt, ahová nem enged be csak beoltott/tesztelt embereket. Az említett hölgyek pedig az oltatlanok táborát erősítették. Ámde, öntudatos állampolgárként, számonkérték – szintén száz decibellel – az igazoltató rendörökön, hogy merik őket megakadályozni jogaik gyakorlásában, amikor ők adófizetők. Értsd, adófizetőre nem érvényesek a törvényes intézkedések. Még sürgősségi állapotban sem.

Amúgy a rosseb sem tudja már, hogy milyen állapot van, mely intézkedés van érvényben, melyik járt le, ki lehet-e menni napnyugta után, vagy melyek azok a helyek, ahová nem engednek be csak zöldkártyával. A rendőrség büntet, az Alkotmánybíróság törli. Jó, de melyik és mikori büntetést? Az egyik nagyárúház méri a testhőmérsékletemet, a másik nem. Az egyik beenged maszk nélkül, a másik nem. Szervezett szervezetlenség.

Mindezek nemismeretében ellátogatok egy nagyváradi magánklinikára kardiológiai kivizsgálásra. Akarom tudni, hogy még jószívű vagyok-e, vagy sem.  Már csak korom miatt is. Nincs szerződése az Egészségügyi Biztosítóval, így anyagilag (jól) felvértezve ugrok fejest az ismeretlenbe. Belépek az előcsarnokba, senki nem ellenőríz semmit. Elirányítanak a célrendelőm felé, ahol egy kb húsz méter hosszú és másfél méter széles folyósóból nyílnak a különböző rendelők. A fal mentén székek és rengeteg ember. A régi jó öreg ingyenes poliklinikás időket juttatta eszembe, székek nélkül. Az emberek közti távolság lassan már csak mínuszban mérhető. Minden adott egy jó kis koronavírus beszerzésére. Az alfa-típustól az omegáig.

Minden jel arra utal, hogy ebben az egészségügyi intézményben megállt az idő, semmi nem jelzi egy világjárvány létét. Na, de adjon az Isten szerencsét! A rendelőben az asszisztens kéri a személyazonosságimat, annak minden adatával.

– Miért nem elég, ha én bediktálok egy nevet, ugyanis mindent én fizetek, nem vagyok az egészségbiztosító kiszolgáltatottja, és maguk sem kell elszámoljanak senki felé. Az orvos megvizsgál, majd megy mindenki útjára – kérdezem tettetett felháborodással.  

– Mégis, hogy képzeli ezt, még soha nem járt náluk, nem ismeri az előírásokat?

– Csak azért merészeltem előhozakodni ezzel az óhajommal, ugyanis egyszer egy egészségügyi szélhámiákkal foglalkozó ügynökség felhívott telefonon, közölte, hogy megütöttem a főnyereményt és másnap várnak egy elegáns váradi lokál termében az ajándékot átadandó. Közöltem velük, hogy módszertanilag már kiismertem őket és lemondok figyelmességükről, de még az előadásukról is. A vonal másik végén egy felháborodott női hang reagál: hogyan uram, nem Ön a 70 és egynehány éves Fehér László, akinek ennyi a vérnyomása, ennyi a vércukra, ennyi a vérzsírja, ennyi a koleszterinszintje? És nem használja ki ezt az egyszeri lehetőséget? Mit gondol kedves hölgyem – folytatom némi iróniával,  honnan tudta az ügynökség az adataimat? Mondom én: maguktól és a magukfélétől.  Én nem vagyok egy adatvédelmi szabadságharcos, de ami sok az sok.

– Sajnálom, ezek az előírások. Most már tetszik érteni? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában, kissé elnézően, ahogy ez már illik a koromhoz. 

– Sajnos még mindig nem értek valamit. Ha bemegyek egy kávéházba, három pincér ugrik rám és kérik az oltási bizonyítványomat.  Ugyanez történik a főtéri Karácsonyi Vásáron is. Hogy lehet, hogy pont egy egészségügyi intézet enged be boldog-boldogtalant? Verbuválják a jövő pácienseit?

– Ezt a parlamenttel tessék megbeszélni, ők az illetékesek.

Pár perces gondolkodás után úgy döntöttem, kihagyom az ajánlott lehetőséget és elveim ellenére a hitet választom. A hitet, hogy a három oltás jobban vigyáz rám, mint ők.  

2021. december 12