Komédiások, bohócok, hősök…
Vajúdott keményen az amerikai társadalom, majd végül – Donald Trump személyében – megszült egy kisegérnyi politikust. Kapott a világ egy siralmas bohócot, egy betegesen hazudozó svindlert és nem utolsó sorban egy priuszos bűnözőt, aki a fáma szerint mellesleg nem idegen a Jeffrey Epstein pénzügyi guru által rendezett pedofil orgiáktól sem. Hová lett az amerikai nép elhíresülten finnyás izlésvilága és erkölcsi elvárása a világ legerősebb embere felé? Vagy ezen elnök esetében félre tesznek minden előítéletet? Akár még a szentírásnak kikiáltott alkotmányuk megszegése árán is? (lásd a 2021-es uszító útmutatásait a Kongresszusi Palota megtámadására szerk. megj.)
A lényeg, hogy a Világ kapott egy másik „utcai harcost”, aki az arcátlanok lazaságával állítja, hogy Zelenszkij egy komédiás diktátor, annak is csak a középszerű változata, aki agresszorként megtámadta Oroszországot. Csak mielőtt támadott, még lebombázta saját országát. Ahogy Putyin politikai riválisai szoktak eljárni öngyilkosságuk esetében: hatszor hátba lövik önmagukat. Ez a komédiási minősítés elhangzott már 2022-ben a magyar utcai harcos szájából is. A közös bennük, hogy míg ők ketten ennek a harcnak csak a Nintendo változatát ismerik, addig Zelenszkij immár három éve élesben bizonyít nap mint nap. Így lett ő hős és így is marad meg a történelemben. Trump azért gondolja magáról, hogy nagyfiú, mert a háta mögött ott áll a földkerekség legerősebb országa. Ennek tudatában azt teszi, mint a hülye gyerek, aki a jóval idősebb bátyjával megy ki a játszótérre és mindenkibe belerúg, mert fedezve van. És veri a mellét, hogy bátor.
Így aztán volt egy-egy jó szava Panamához, Grönlandhoz, Dániához, Mexikóhoz, Kanadához, Kínához, Németországhoz, Romániához, a Gázai-övezethez. Mindezt a regnálásának első harminc napjában. És már készíti fel a néphangulatot a harmadik, természetesen alkotmányellenes mandátumára is. A legszebb Ceaușescu-korhoz köthető a volt elnöki tanácsadó, Steve Bannon – egy hamisítatlan náci karlengető – vélhetően álláskereső megszólalása is:
„Egy olyan ember, mint Trump, csak egyszer vagy kétszer fordul elő egy ország történelmében. Trumpot akarjuk! Harmadjára is!”. Ezzel párhuzamosan, gondolom már folynak az időponti egyeztetések a Rushmore-hegyi kőfaragókkal az elnök színpompásra kvarcolt arcának megörökítése ügyében. Mert azt hiszi, hogy ott a helye. A nemzete nagyjai között.
Hogy a pesszimizmusom ne hassa át teljességében ezt az írást, beszéljünk az érdemeiről is. Azért Trump sem fenyeget mindenkit. Míg Zelenszkij fejére maghéjakat köpdös, addig Putyin buksiját simogatja. Ezt a torzult jellemű civilizációrombolót, ezt a nukleáris világégéssel fenyegetődző, pusztításra és ölésre génprogramozott, egyébként örökösen bujdokoló sztyeppeharcost vette oltalmába.
Az amerikai hadierővel maga mögött megtehet bármit. És meg is tesz. Ráadásul, az emberiség pechére, abban a korban van, amikor bármelyik pillanatban érkezhet az isteni behívó, ő pedig a piros gomb birtokában még elrebegheti: utánam a vízözön!
A naiv, barátságos, giccseken szocializálódott csupaszív amerikaiaknak nincs szégyenérzetük a vitrinemberük miatt? Nincs bennük egy egészséges életösztön, amikor evidens, hogy napjainkban úgy náluk, mint a világban egy teljes morális átrendeződés megy végbe mindannyiunk feje felett? A neoliberálisok néha eltúlzott toleranciája miatt elkövetett hibák miatt tényleg ki kell önteni a fürdővízzel együtt a gyereket is?
