Trump, brit szemmel

Nate White, egy koherens és szellemes angliai író a következőket vetette papírra:

„Miért is nem szeretjük, mi, britek Trumpot?
Íme néhány dolog, ami éppen eszembe jut.  Trump nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a britek hagyományosan értékelnek.  Hiányzik belőle például a klasszis, az elegancia, a szelídség, a hitelesség, az együttérzés, az intelligencia, a szellem, a melegség, a bölcsesség, a finomság, az érzékenység, az önértékelés, a szerénység, a becsület és az alázat – mindazon tulajdonságok, amelyekkel, mindenekelőtt elődje, Obama úr bőségesen rendelkezett.  Számunkra tehát ez a szembeötlő kontraszt szinte kínos módon rávilágít Trump korlátaira.

Ráadásul, mi britek szeretjük a humort, a nevetést.  Trump pedig, bár tud nevetséges lenni, soha nem mondott semmi igazán ironikusat, szellemeset vagy éppen csak homályosan vicceset – soha, még egyszer sem.  És nem retorikailag mondom, hanem a lehető leghangsúlyosabb szó szerint: soha.  Ez kifejezetten zavarja a brit érzékenységet – számunkra a humor hiánya szinte embertelen.  De Trump esetében ez a valóság.  Úgy tűnik, nem is érti, mi a vicc – a humorról szóló elképzelése egy durva megjegyzésből, egy bunkó sértésből vagy egy totális közönnyel végrehajtott kegyetlenkedésből áll.

Trump egy troll.  És mint minden troll, ő sem vicces, és sosem nevet; csak kuncog vagy gúnyolódik.  És ami még rosszabb, nem csak a durva és esztelen sértésekről van szó – valójában így gondolkodik.  Elméje úgy működik, mint egy leegyszerűsített algoritmus, amely kicsinyes előítéleteken és spontán rosszindulaton alapul.  
Nyoma sincs iróniának, bonyolultságnak, árnyaltságnak vagy mélységnek.  Minden felületes.  Egyes amerikaiak ezt az őszinteséget lefegyverzőnek találhatják.  Nos, mi nem.  Úgy látjuk, mint a belső világ, a lélek teljes hiányát.  Nagy-Britanniában pedig hagyományosan Dávid mellett állunk, soha nem Góliát mellett.  Minden hősünk rettenthetetlen számkivetett: Robin Hood, Dick Whittington, Oliver Twist.  Trump sem nem bátor, sem nem marginális.  Mindezeknek pont az ellenkezője.  Még csak nem is tekinthető elkényeztetett gazdag fiúnak vagy kapzsi gazdag embernek.  Inkább egy fehér, kövér csigához hasonlít.  Egy kiváltságos Jabba hutt (egy kitalált szereplő a Csillagok háborújából, egy nagyhatalmú gengsztervezér. ford. megj.).

Ami még rosszabb, azt testesíti meg, amit a britek a legjobban utálnak: a zaklatót.  Persze, kivéve azokat az eseteket, amikor más zaklatók közelében van, amikor is hirtelen hízelgő lakájává változik.  Vannak íratlan tisztességszabályok – például, ha úgy tetszik az u.n. Queensberry-szabályok (az ökölvívás alapítója által megszabott lovagiassági szabályok. ford. megj.) – és Trump mindegyiket megsérti.  Mindig mélyen üt – amit egy úriember sohasem tenne –minden ütése övön aluli.  Inkább pontosan azokat üti meg, akik kiszolgáltatottak vagy hangtalanok – és akkor teszi ezt, amikor azok már padlón vannak.  Tehát az a tény, hogy az amerikaiak jelentős kisebbsége – talán egyharmada – ránéz, meghallgatja, majd azt mondja: „Igen, úgy látszik, ez az én típusom”, zavart és nyugtalanságot kelt bennünk, britekben, tekintve, hogy az amerikaiak állítólag kedvesebbek nálunk, és többnyire azok is.

Nem kell hozzáértő szem ahhoz, hogy észrevegyen néhány hibát ebben az emberben. Ez az utolsó pont az, ami megzavarja és elszomorítja a briteket, de sok más embert is: nehéz figyelmen kívül hagyni a hibáit.  Végül is lehetetlen egyetlen posztolását is elolvasni, vagy akár két mondatát meghallgatni anélkül, hogy azt éreznéd: egy szakadékba, a semmibe bámulsz.  Változtasd a művészetlenséget művészetté; ő a kicsinyesség Picassoja, a hitványság Shakespeare-je.  Hibái fraktálosok: még a hibáinak is vannak hibái, és így tovább, a végtelenségig. 

Isten tudja, mindig is voltak ostoba emberek a világon, és rengeteg rossz ember.  De ritkán találkozik ilyen gonosz ostobasággal vagy rosszindulattal.  Ettől Nixon megbízhatónak, George W. pedig intelligensnek tűnik.  Valójában, ha Frankenstein úgy döntene, hogy egy kizárólag emberi hibákból álló szörnyeteget alkot, akkor Trumpot teremtene. És egy bűnbánó Dr. Frankenstein pedig tépné a haját, és kínjában felkiáltana: Úristen... mit... teremtettem?

Ha lenne egy tévéműsor a hülyeségről, Trump elfoglalná a teljes DVD-gyűjteményemet.”  

Ui. A fentieket olvasgatva, eszembe jut egy minap olvasott, talán brit vicc: Donald Trump az Egyesült Államok második legrosszabb elnöke. Az első ugyancsak ő volt.