Életünket, vérünket…

Dagad a mellem a büszkeségtől. Ismét igazolódott egy nagyon régi próféciám.

Valamikor fiatalkoromban, a kommunizmus randalírozásának kellős közepén, többször is volt alkalmam Bukarestbe látogatni.  Szerettem odamenni, mert találkozhattam a húgommal, aki a nevelőszülőknél lakott. Természetesen ott is laktam. Mindig szeretettel fogadtak, tehát nem volt semmi akadálya egy pár napos közös örömnek. Különben a húgomat a magyar nagynénje (Ibolya, az anyja húga) és a román nagybátyja (Virgil) nevelte.

Virgil még a régi királyi tisztek sorát díszítette, egy roppant művelt, kedves, erdélyi születésű (Tövis –Teiuș) úriember volt. Akcentussal, de jól beszélt magyarul. Igen magas funkcióban dolgozott a védelmi minisztériumban, háromcsillagos ezredesként. A magyar felesége miatt nem kapta meg a tábornoki paszományt, csupán Ceaușescu bukása után.

Ahányszor találkoztunk, az alaphang mindig a kettőnk közötti csipkelődés volt. Nem igazán tudta nekem megbocsátani, hogy nem a katonai karriert választottam, ahol, őt idézve: „vitt volna, mint kutya a vakot”. Én tudtam, hogy soha nem tudnék vakon (innen jött az általa idézett hasonlat is) teljesíteni aberrált parancsokat és csak szaporítottam volna a katonai ügyészség klienseinek számát. Innen aztán ő fegyelmezetlen szakszervezetisnek nevezett én pedig szemellenzős véleményhiányosnak minősítettem.

Egyik ottlétem alkalmával, egy vasárnapi napon, napiparancsban lett kihirdetve, hogy tökéletes csend legyen, mert az ezredes dolgozik. Mi már kézujjhegyen járkáltunk a házban, betartandó a parancsot. Később mellette, egy másik fotelben ülve olvastam. De történt, hogy Virgil bement a fürdőszobába és én addig meglestem a hadititkait. Szinte belesápadtam. Egy házi rendszabály-tervezet, amely előírja, például, hogy a lepedő hány centire legyen visszahajtva a pokrócon és a párna hány fokos szöget zárjon az ágy hosszanti síkjával. És hasonló szupertitkos adatok. Természetesen rögtön jelentettem az egész háznak, hogy miért is van ez a szigorú silentio stampa, hatalmas röhögések közepette.  

Szó szót követett, majd többek között meg akart győzni, hogy micsoda érdemei vannak a főtiszteknek egy háború esetén. Eszébe juttattam Hitler egy mondását, miszerint a brit katonák csodálatraméltóan elkötelezett hősök, kár, hogy a parancsnokságuk nem tud felnőni a feladatához.

Ekkor találtam azt mondani, hogy a fizetett tisztek dolga irigylésre méltó. Béke idején ők vannak elől, magas zsolddal, semmi felelősséggel, háború idején hátra vonulnak és engem meg a hozzám hasonlókat küldik előre. Ágyútöktekéknek. Úgy élnek meg egy háborút, hogy szinte nem is kerülnek életveszélybe.  Mint minden vitánk, ez is hangos veszekedésbe fulladt.

Most olvasom a román sajtóban, hogy az idén egy felmondási hullám csapta nyakon a román katonaságot. Több, mint 2000 egyenruhás tette le végleg az angyalbőrt az év első kilenc hónapjában. Ez a szám a kétszerese a tavalyi év „szökevényeinek” és a négyszerese a 2020-as évnek. Ugyanakkor az idén csak fele annyian jelentkeztek felvételre, mint az elmúlt évben. A védelmi minisztérium magyarázata nagyon is észszerű: a felmondások oka az ukrajnai háború kiterjedésének veszélye.

Aurel Cazacu, katonai elemző elmagyarázta az Adevărul-nak, hogy honnan ered a fiatalok érdeklődésének hiánya a katonaság iránt. „Reálisnak kell lennünk. Mindenekelőtt itt van mellettünk a háború, az emberek érzékelik a már egy ideje fennálló konfliktusveszélyt, és azt láttuk, hogy a közvélemény-kutatások szerint csak minden harmadik román kész harcolni az országért”.

Ezt akkor úgy kell értsem, hogy katonáink kétharmada csak addig választja a katona-mesterséget, míg a békét biztosítva látja önmaga számára? Az adófizetők pénzén játszik katonásdit, de a háborút már nem vállalja? Még a haza védelmében sem? Az a hadsereg, amelynek a   népszerűségi indexe megközelíti az egyházét (64%)? Már békeidőben menekülnek? És mennyi gyönyörű hazafias szólam böffen fel ahányszor a hazai hadseregről esik szó. Pedig most már még abban is kételkedem, hogy netán benevez a Time magazin az év embere „Románia lelke” versenyébe. Az államelnök mellé. De szerintem ő sem fog indulni. Zelenszkij és az ukrán hadsereg megkapta.

Eszembe jutott egy régi, még a Kommendáns-réti akadémián hallott vicc: egy olasz egy gondolás, két olasz egy madrigálkórus, három olasz egy megfutamodott hadsereg.  

Nagyvárad, 2022. december 8