Miért is kell gyűlölni Amerikát?

Hogy megértsük az Egyesült Államokat, egy kis történelmi traktára lesz szükség. Az ország egész történelme rövid, de annál tartalmasabb.

A kontinens felfedezése után, az 1770-es években kezdődött az északi területek brit gyarmatosítása. London úgy tekintett rájuk, mint a 13. gyarmatra, egyre több és újabb adókat vetve ki. Erre a válasz radikális volt: George Washington vezetésével 1776-ban kikiáltották az ország függetlenségét, majd katonailag is kényszerítve az angliai anyaországot ennek tudomásulvételére. Míg 1790-ben csak 4 millió polgára volt, 1900-ra ez 76 millióra gyarapodott. A gazdaság hasonlóan nagy ütemben nőtt. A klasszikus liberalizmus kátéja szerint, minden szabad volt, ami nem volt tilos. Történelmi léptékkel értékelve a dolgokat, pillanatok alatt világelső gazdasági nagyhatalommá nőtte ki magát. Köszönhetően az emberi kreativitás szinte korlátlan megvalósíthatóságának, valamint a nagyszámú európai bevándorló olcsó munkaerejének. Birodalommá nőtte ki magát, amelyhez, az anyagi biztonság megteremtése mellett, büszkén csatlakoztak az egyes országrészek (Louisiana, 1846 után a mexikói háború eredményeként, csatlakoztatták szinte a fél Mexikót, majd Alaszka és Hawaii).  

Az I. világháborúba 1917-ben léptek be, ellensúlyozva azt a német katonai fölényt, amely felszabadult a bolsevik Oroszország kilépésével. Az így keletkezett német túlerő halálos fenyegetést jelentett a nyugat-európai szövetségesek számára. Kimondhatjuk, még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik: az Egyesült Államok megnyerték Európa számára az I. világháborút. Mindezt 126 000 amerikai halott árán.

A II. világháborúba a japánok taszították őket, a Pearl Harbor-i támadással, 1941 végén. Bizonyos időszakokban az angolok voltak ez egyetlen hadviselő fél a Berlin-Róma-Tokió tengelyhatalmakkal szemben, sőt, 1941 nyaráig még az oroszok/szovjetek is a hitleri Németország oldalán álltak. Churchill ismételt, személyes közbenjárására az Egyesült Államok ismét segített Európán, partra szálltak Olaszországban, majd Franciaországban és legyőzték a fasiszta fenevadat. Kimondhatjuk, még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik: az Egyesült Államok megnyerték Európa számára a II. világháborút is. Mindezt 259000 amerikai halott árán. Majd folytatta a japán hadierő felszámolását és a két atombomba ledobásával kényszerítették őket a feltétel nélküli megadásra. Sokan finnyásan elfordítják fejüket a nukleáris pusztítás tudtán, hanyagolva azt a felmérést, miszerint az atombombák nélkül 350000 amerikai katona esett volna el a japán fanatizmussal telített imperialista és militarista frontján. Talán az Államok az egyetlen ország, amelyben minden állampolgára érzi, hogy fontos és vigyáznak rá. Megvédik őket, akár hatalmi szóval is.

Majd jött a hidegháború, egyesek szerint a III. világháború. Két republikánus amerikai államférfi – Ronald Reagan és id. George Bush – az ország anyagi fölényével térdre kényszerítették a Szovjetuniót. Kimondhatjuk, még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik: az Egyesült Államok megnyerték Európa számára a III. világháborút is.

Az állandósult nyugat-európai tehetetlenség juttatta el Tony Blair-t, hogy szinte kikönyörögte Bill Clinton katonai segítségét a szerbek által Koszovóban elkövetett népírtás megfékezésére. Az amerikaiak ezt is megoldották.

Most éppen azon fáradoznak, hogy megmentsék egyszer és mindenkorra az európai államokat egy orosz kágébés, ízig-vérig kommunista diktátor szeszélyeitől.

Ukrajna megtámadása reális lehetőséget teremt erre és ehhez hathatós segítséget nyújt az Egyesült Államok. Hamar ki is derült, hogy az orosz király meztelen. Vagy legalább is nagyon lyukas a nadrág a fenekén. Amerika komoly hadifelszerelést szállít Ukrajnának. Mert van miből, mert megteremtették azt a pénzt. Mert ők a korlátlan lehetőségek hazája, és más országoktól eltérően, ők ezt a szlogent tartalommal töltötték meg. A teljesen liberális gazdaságuk szárnyal, a hazai bruttó termék (GDP) 8-szor nagyobb, mint az orosz, ahol négy állam (Kalifornia, Texas, New York és Florida) külön-külön is meghaladja Oroszország évi GDP szintjét, a hadiköltségek 11-szer nagyobbak, mint az Oroszországé. Ilyen körülmények között, hogyan képzeli Putyin, hogy ő kell legyen a világon az Egyesült Államok ellenpólusa. Nevetséges. És legalább annyira nevetségesek, de inkább tragikomikusak azok a nyomorúságos közép- és kelet-európai országok egyes állampolgárai, akik gyógyíthatatlan frusztrációjuk és lustaságuk miatt habzó szájjal gyűlölködnek és kígyót-békát hordanak az Államokra. Arra az országra, ahová amúgy mindenki szeretne tartozni, ahol az életszínvonal összehasonlíthatatlan a szidalmazókéval. Nem ismerek embert, aki az agyondicsért Oroszországba emigrált volna.

Valamikor, egy családi összeröffenés alakalmából a kisebbik unokám fellázadt a kialakult matriarchátusi diktatúra ellen. Elmagyaráztam neki, hogy mindig az a főnök (az parancsol) akinél a pénz van. Ez a világ rendje. Rögtön megértette, pedig még nem volt 10 éves. Felnőtt embereknél ez miért nem világos? Akarva-akaratlanul tudomásul kell venni, hogy a világ ma egy pólusú.

Elfogadom, hogy – főleg a külpolitikájában – az Egyesült Államok rengeteg hibát vétett. De általánosságában, ha mérlegre tesszük viselt dolgaikat, ezek eltörpülnek érdemeik mellett.

Aki ezzel nem ért egyet, kérem soroljon fel egyetlen önként végrehajtott érdemleges szovjet/orosz lépést, amellyel kivívhatta volna a megbecsülésem leghalványabb szikráját is. Egy bő évszázad alatt egyet sem. Erre nehéz lehet rámondani, hogy „dícsértessék”.

Mindezt 1917-től, amikor elkövette azt a bravúrt, hogy győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Azt is kéthetes késéssel, november 7-én.