Tömör csömör 2.
A múltheti puffogásomban említettem, hogy ma, számomra a legundorítóbb „szakmai” csoport a politikusok és az ezeket kiszolgáló sajtósok. Akkor a politikumról mondtam el a véleményem (elismerem, elég sarkosan), a mostani írásomban a sajtósokkal foglalkoznék.
Mindig is tudtam, hogy nem jellemóriások. Mint kiadó-igazgató, azt hiszem 2-3 hónapig tudtam őket szeretni. Aztán lassan kibontakoztak előttem habitusuk teljes „pompájában”. Nagyon kevés kivétellel. Szedett-vedett társaság, zömmel komolyabb lexikális ismeretek nélkül. A helyesírás sem az erősségük, a jelszó: azért van a korrektor. Veszekednek, mint a vakok, majd másnap ismét puszipajtások. Amikor az adminisztráció meghívta őket egy-egy születésnapra, névnapra, jöttek, felittak és felettek mindent és mentek. Nem alacsonyodtak le társalgási szintig. Azonban egy dologban napjainkban is teljes az összhang. A parnasszusi magasságokból hirdetett meggyőződésük, hogy ők a kiválasztott véleményformálók.
A kommunizmusban feladták elveiket, tartásukat, anyanyelvüket és a bikkfanyelv legékesebb formájával dicsérték a rendszert. És mindazok, akik ezekben az időkben szerepeltek a bérlistákon, ma beseperhetik pluszban a nyugdíjuk felének megfelelő összeget. Mert alkotóknak (!) minősülnek. Így sikeredhetett, hogy egy semmiféle újságírói talentummal vagy tudásbagázzsal rendelkező akárki, akiről a rossz nyelvek még azt is regélik, hogy hathatósan besegített a volt szekuritáté információs adattárának bővítésébe, akinek a szakma csúcsát a mihályfalvi borpincék hűvöséből/melegéből a szocialista mezőgazdaság sikereiről küldött tudósításai jelentették, részesül ebből a koncból. Természetesen ezt a külön juttatást a sajtós szakma nagyon diszkréten kezeli, nem az írásaikból tudunk erről az ízléstelen méltánytalanságról. Proletár felháborodással írnak az ügyészről, aki a váradi szülészeten (is), a kommunista időkben, egy-egy sikertelen küret után megfertőződött nő esetében nem engedte meg az orvosoknak a rögtöni beavatkozást, csak miután a beteg, halálfélelmében, megadta az illegális műtétet végző nevét. A késedelem sok esetben tragikus véget is jelentett. És a mai Romániában ennek a magisztrátusnak (!) közel 5000 eurós havi, különleges nyugdíja van. Sok újságíró sok hasonló esetet leír, de a saját részesedéséről semmit. Holott semmivel sem erkölcsösebb juss, amit ők kapnak. Előszeretettel hivatkoznak a sajtó- és a véleményszabadságra, de elfelejtik, hogy mindig az rendeli a zenét, aki fizet. Két választási lehetőségük van. Beállnak a kórusba, vagy keresnek egy olyan kiadványt, amely találkozik a személyes szellemiségükkel. Már ha van nekik. Egyébként stabilan marad az anyagi szempont, mint döntő tényező.
A sajtó, annak minden megjelenési formájában, ma egy végtelenül eltorzult termék. Ennek egyik oka a reklámpiac, de ami ennél sokkal mérgezőbb: politikai játszmák kelléke lett. A politikum és a reklámpiac között is van összefüggés, különösen akkor, amikor a hatalom kezében van a sajtó. A reklámokkal zsarolhat, kiéheztethet függetleneket, és díjazhatja bértollnokait.
A romániai sajtóból sem hiányozhatnak a fenti elhajlások. Úgy a román, mint a magyar nyelven megjelenő vagy elhangzó cinkos összekacsintás a finanszírozó politikummal. Igen, de ennek már semmi köze az újságíráshoz. Inkább egy uszító, bujtogató, demagóg tevékenységet próbálnak leplezni, sikertelenül. Állami pénzen meggazdagodott egyének sajtóbirodalmakat (Antena 3, Romania TV) alakítottak ki, én onnan ontják a szennyet, a zömmel agymosott, olvasóik/nézőik nyakába.
Számomra, mint nagyváradi, mégis a legbosszantóbb a helyi példa. Az erdon.ro, amely elvileg Bihar-megye honlapja kellene legyen, legalább is önnön meghatározásuk szerint, hihetetlen agresszivitással ontja magából a bántóan elfogult anyaországi híreket. Megtöltötte a magyar kormány sikerpropagandájával és az unalomig becsmérelt migráns- és Soros-szidalmakkal, valamint az ellenzék örökös hazaárulásával. A főszerkesztő/kiadó gátlástalan pártoskodása már odáig fajult, hogy a Rejtvény-rovatra állandó jelleggel rábiggyesztették a Hír televízió egyórás késleltetett egyenes adását. Hadd csiszoljunk még a tudásunkon a fröcsögő gyűlölet megjelenítésében. Ha teret hódít, akkor ez akár nemzeti tragédiánk is lehet.
Az anyaországban sem különb a sajtó. Tele van megélhetési, középszerű emberekkel. Megteremtették az állami pénzekkel teletömött kormánysajtót, a teljesen leuralt vidéki közmédiát, a manipuláció magasiskoláját, a nemzeti mázba burkolt keresztény-konzervatív giccset. Visszataszító, hogy a köztévében, évi 118 milliárdos közpénzen, megjelenhetnek hentes és pacalfőző figurák, akik észak-koreai szintű agyhalál mintájára pocskondiázzák, például, a brüsszeli „maffiademokráciát”.
Szomorú kép ez egy európai kultúrán nevelkedett nemzet számára.
Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.
Aki netán kíváncsi egyéb írásaimra, látogassa meg a www.feherlaszlo.info honlapomat.
Nagyvárad, 2020. október 30
